Csapatépítő a Zemplénben, két és fél nap nevetés

Borkóstolás 🍷, sajtkészítés 🧀 , bográcsozás, túrázás 🥾 , éjszakába nyúló beszélgetések. Egy csapatépítő a Zemplénben így zajlik szerintünk.

2023. májusában kis csapatunk kitervelte, találkozni kéne, jobban megismerni egymást. Nagyszerű lehetőség erre egy hétvégi csapatépítő a Zemplénben. Van, akikkel még nem is találkoztam személyesen. Kíváncsian várom a találkozást! Együtt dolgozunk a blogon, tudom, hogy vannak közös kapcsolódási pontok, de majd a személyes találkozásnál kiderül, hogy tudunk együtt lenni, gondolkodni, menni…..Itt az ideje, hogy ne csak a virtuális világ által kapcsolódjunk.
Irány Sárospatak.😎

Megérkezés, avagy csapatépítő a Zemplénben

A pénteki hosszas vonatút után végre sötét este megérkezem, együtt a csapat. Vendéglátónk, csapattársunk gondoskodik a helyről, a kényelemről. A fáradtság idővel egyre erősebb, s az esti vacsora és udvarias ismerkedés után, irány pihenni. Aznap estére visszagondolva is csak a sok nevetés és az a nyitottság maradt meg bennem, amivel fogadnak. Megbeszéljük a terveket, majd jólesik tényleg pihenni a mintegy 9 órás utazásom után.

Első napunk a Zempléni-hegységben

Szombat reggel Szabi fejedelmi tojásrántottás reggelije után indulunk Középhutára, ahol letesszük az autót.
A sárga jelzésen indulunk el, majd a kék háromszögön érünk fel Sólyom-bércre, ahonnan csodás kilátás tárul elénk. Szemben a Regéci-vár kontúrja látszik. Minden csupa zöld és megnyugtató.
A kék jelzésen továbbhaladva eljutunk a Kerek-kőhöz. Itt is páratlan kilátás fogad bennünket.
Csodálatos itt! Az egymásnak boruló hegyeket nézzük jó ideig. Csak szívjuk magunkba ezt a látványt szótlanul.

A csapatépítés újabb kalandjai

Tovább indulunk. Nem mentünk sokat még, mikor megállapítom magamban, hogy mennyire összhangban megyünk, döntünk, fogadjuk el ki ma a vezető mindannyiunk közül.
Jókat beszélgetünk, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Kerítést mászunk és jelzetlen ösvényen haladunk lefelé. Majd emelkedő következik, de megéri a fáradtságot, mert egy pompás, mesebeli erdőrészbe érünk.
Egy óriási, tekintélyt sugárzó ciprusfát veszünk észre, melyet – s ez sem kérdés -, mind a négyen megölelünk, miközben bódító illatát szívjuk magunkba.

Gesztenyesoron haladnak lépteink, virágos réthez érünk majd innen szebbnél szebb, égig érő vörösfenyők és más különleges fenyőfajták között haladunk. Csodáljuk a természet ezernyi kincsét.
Kóstolgatjuk a fenyőrügyeket, jó lenne szedni is, de most nincs rá idő.

Egy Mária kegyhelynél pihenünk, elfogyasztjuk az uzsonnánkat. Az orgonák illatát szívjuk magunkba miközben áthaladunk a hutai kis falun melynek szebbnél szebb, szépen felújított házaiban gyönyörködünk.

Csapatépítő a Zemplénben, tűzrakás, bográcsozás, mosogatás

Mire az estéhez érünk, már teljes összhangban van a csapat. Mi lányok „kézilánykodunk”, a fiúk viszik a bográcsos pöri lényegi részét. A hangulat töretlen jókedv, mint ahogy egész napunkat a sok nevetés, humor töltötte meg. Miközben ülünk a tűz mellett beszélgetve, borozgatva, megállapítjuk, hogy mennyire jó itt és így együtt. Mennyire szükség van a mai világban megállni, együtt lenni, csak beszívni magunkba mindazt a jót amit kapunk.

A fiúk kitesznek magukért, Szabi szakács tudományának köszönhetően fantasztikus finom lett vacsoránk. Szállásunkon még órákon át csak a hangos nevetés hallik, talán van hajnali 3 óra is, mire elalszunk.

A zempléni csapatépítő kaland második napja

Kérésemre cél a Megyer-hegyi tengerszem

Másnap, vasárnapi utunkról szintén vendéglátónk gondoskodik. Kérésem annyi volt a többiek felé, hogy menjünk el a Megyer-hegyi tengerszemhez.
A sárospataki vasútállomástól indulunk a Kazinczy utca árnyas hársfái alatt.
Elhagyva a várost, a tengerszemhez vezető úton vadvirágokat azonosítunk, siklót kerülünk, majd a hegyoldalba vájt, elhagyatott pincék izgalmas történetét hallgatjuk.😀
A szurdok felől érkezünk, s pillantjuk meg a tengerszemet, majd felülről is megcsodáljuk.
Boldog vagyok. Annyiszor láttam már róla képeket, s vágytam arra, hogy élőben is láthassam! Gyönyörű!

Népszerű kirándulóhely. A tengerszem után a kilátót vesszük célba. A 65 vaslépcsőt leküzdve jutunk fel a kilátó legfelső teraszára. Ez 360 fok csoda.🙂
A Bodrogköz sík, de szemet gyönyörködtető látványa tárul elénk és a hegyek, völgyekkel szabdalt vonulatai is rabul ejtenek.

A tanösvény tájékoztató táblái segítségével ismerkedünk az itteni állat és növényvilággal. Szusszanás egy tisztáson, majd egy olyan csapást választanak a fiúk, ahol ember nem járt mostanában.😅
Sűrű aljnövényzetben lépkedünk, csalán, tejoltógalaj és társai nehezítik az előrejutást, ám a páfrányok és virágok látványa kárpótol mindezért. Nem mindennapi kalandban van részünk, miközben áthaladunk a párás, szűk szurdokon. Madarak füttye kísér bennünket.

Kijutva az erdőből megpillantjuk a hercegkúti keresztutat és a méltán, messze földön híres, háromszintes pincesorát.
Ez most sajnos nem fér bele az eddig is tartalmas napunkba, hiszen Szabi vonata hamarosan indul.

Indulás előtt egy kis kényeztetés a napi gyaloglás után a helyi cukrászdában😀

Kikísérjük Őt, öleléssel búcsúzunk. Nagyon jól sikerült ez a hétvége együtt!

Visszük magunkkal a sok nevetést, a szép képek sorát, s élményeinket.