Első nap: Felsőtárkány-Toldi kunyhó. A kunyhóban az éjszaka kissé viccesre sikeredett, szülinapozók érkeztek éjfél körül.
- 01.10. péntek
Pár éve megnéztem a Toldi kunyhót, és inkább továbbmentem a Cserepes-kő barlangszálláshoz. Most viszont célirányosan ide tervezem az utam mai szakaszát, itt szeretnék éjszakázni. Pár hónapja olvastam, hogy egy lelkes csapat az erdészet támogatásával felújította a kunyhót. Szeretném látni, és ezt a lehetőséget kihasználni. Számomra nagy öröm, hogy a Bükkben több olyan menedék van, ahol még télen is védett helyen tudja meghúzni magát az ember.
Kora reggeli indulás Budapestről vonattal, majd Egertől buszozás. Felsőtárkány fűtőház, innen már gyalog a hátizsákommal.
Csúszik az út és ködös az idő. Tegnap, vagy az éjszaka ónos eső volt, vigyázni kell a lépésekkel.
Felsőtárkány végén vagyok, az állatsimogatónál.
A ködben nehezen vettek észre a muflonok, idővel azért elkezdtek közeledni.
A kisvasút végállomásánál már bizakodó vagyok, enyhül a köd, szépen süt a napocska.
Most is elmegyek a Stimecz-ház előtt. Ide Felsőtárkány bő öt kilométer. Talán ez a legközelebbi kulcsosház a községhez. Közepes tempóban haladok, szeretnék legkésőbb fél négyre felérni a kunyhóhoz. Bármi oknál fogva tovább kell mennem, még egy erőltetett menettel célba vehetem a Cserepes-kő barlangszállást.
Megnézem a Vörös-kő időszakos forrást. Talán majd tavasszal ismét aktív lesz, viszont ahhoz csapadék kell. Sok csapadék, aminek évek óta hiányában szenvedünk.
Felbukkan a kunyhó teteje, izgatottan várom, hogy mit találok bent. Kívülről rendben van, látni a felújítást. Szép a tető, új az ajtó, a kémény. Lássuk belülről! Minden rendben, csodásak meg lett csinálva. Már most a kedvencem!
A dolgos felújítócsapat, és a házirend. Igazából csak az van leírva, amit minden jóérzésű embernek zsigerből tudnia kellene.
A gunyhó belülről. A kályha használható, csak tudni kell bánni vele!
A vastag szivacsok nagyon sokat lendítenek a kényelmen. Egy jó hálózsákkal kemény mínuszokban is szenzációs menedék még akkor is, ha nem tudunk befűteni.
Időben felértem a kunyhóhoz, ezért mindenre jut időm. Vágtam sok fát, akár óránként is rakhatok a tűzre. Tea megfőzve, a vacsorán is túlvagyok.
Mit lehet még csinálni? Aludni! Egy gyertyát égve hagyok a földön és alvás!
Hajnali egykor vendégek jönnek! Négyen vannak, születésnapi bulit ,,túrát,, tartanak. Már megszokott számomra, hogy éjszakai vendégeket kapok a túráimon. Mit mondjak?
Kissé vicces telik az idő hajnalig.
- 01.11. szombat
Korai kelést terveztem. Szombati utamnak a Tar-kő, Három-kő bejárását gondoltam ki.
Meglátjuk mi lesz belőle. Jócskán emelkedik az út Tar-kő felé. Mivel nem vagyok kipihent ezért csalok egy picit. Letérek egy nem jelzett erdészeti útra és azon, kis kerülővel, de enyhébb szintemelkedéssel Három-kő felé sétálok először.
Megérte a fáradtságot! Élvezem ezt a látványt. Rajtam kívül most nincs itt senki. Szinte minden utamon találkozom itt túrázókkal, vadkempingezőkkel.
Három-kő és Tar-kő közel van egymáshoz. Imádom ezt a kilátást a csúcsokról!
Nem tudom, hogy mitévő legyek. Még egy napom van, jó lenne maradni.
De nincs kedvem ismét fát gyűjteni, vágni, darabolni közel két órán keresztül.
(Érzem az alvás hiányát is.)
Nagyon enyhe az idő, folyamatosan enged a fagy, kezd csúszni a talaj.
Lehet, hogy még ma hazamegyek?
Meglátom, hogy érek le a kunyhóhoz.
Elég jól haladok, de a lépésekkel vigyázni kell. Csúszik az ösvény, sáros a bakancs talpa. Csúsznak a kövek is és a derekam bizony nem jó. Egy-egy megcsúszásnál nagyon benyilal. Abban a pillanatban lezsibbad a lábam is. Vigyázni kell!
A Toldi kunyhónál vagyok, nézem az időt. El tudom érni a 16 órakor induló buszt.
Így is teszek, irány Felsőtárkány.
16 óra 5 perckor már az Eger felé guruló buszon ülök.
Most visszagondolva maradni kellett volna, de nem bántam meg az akkori döntésemet.
Nagyon szép túrán vagyok túl ismét!
