Irány a Bakony! Csak néhány napos túra, de rengeteg csodálatos élmény, számtalan gyönyörű látnivaló. Arborétum, szurdoktúra, Hubertlaki-tó, Odvaskői barlang…
A Bakony az egyik kedvelt helyem a sűrű erdeivel, gazdag élővilágával. Most is odatartok s mint mindig megállok egy kávéra útközben a siófoki restiben. Hangulatos, eredeti hely! Itt egy erősítő kávé, aztán utána…
indulás tovább, cél a Bakony.
Először érkezés Zircre, majd kis pihenő után Bakonybélbe. Zircen újabb látnivaló az arborétum. Fantasztikus hely…kedvencem volt az ugrás távolság mérő! Nagyobbat ugrok mint a bolha, kisebbet mint a béka.😀
Az arborétumban Szent Bernát szobra egyszerűségével nagy hatással volt rám. Gyönyörűen süt a nap.
Egy finom olaszos ebéd után a Marietta Pizzériában (szívből ajánlom, kulináris élvezet, családias hangulat) irány Bakonybél.
Megkérkeztünk Bakonybélbe
Itt a Monostorban jártuk végig barátnőmmel a hóvirág szőnyeggel borított arborétumot. Utána a Monostor egyszerű, de szép templomában egy szerzetes atya csodálatos játékát hallgathattuk ketten. Fogalmam sincs mi volt az a pengetős hangszer amin játszott de elvarázsolt.
A monostorban élő szerzetesek hétköznapjaiban sok más mellett gyógynövény termesztéssel, feldolgozással is foglalkoznak. Vettem tüdőfű és zsálya teát, valamint kakukkfű illóolajat, mert a betegség miatt még fájtak a hörgőim. Ma reggelre csodálatosan kitisztította a légutakat,
Ha Bakony, akkor túra, a hegyekbe fel
Ma célul tűztük ki az Odvaskői barlangot. Átmászva a Tönkölös-hegyen (515 m.), majd leereszkedve a hegyek között a gyönyörű Szarvad árkon elértünk a barlanghoz vezető fa lépcsősorhoz, mely felvezet az Odvaskői barlanghoz (340 m).
A hegytetőn elfogyasztottuk fenséges ebédünket, zsíros kenyér szalonnával, medvehagymával, és hagymával. Nagyon jólesett!
Innen Odvaskő irányába, a Gerence-patak mentén haladtunk, majd ezt követően megmásztuk a Várhegyet (436 m.).
Csodálatos volt a Magas Bakony hegygerincen végigmenni, majd felfedezni a Podmanicky várat!
Ez nem volt elég, ismét nekivetettük magunkat a Tönkölös hegynek (515 m.) s onnan leereszkedve értünk haza.
És a túra után…
E teljesítmény után kulináris élvezettel zárult a nap a Szarvaskúti Étteremben. Vargánya krémleves után ropogós kéregben sült szűzpecsenye, dödöllével, pirított szalonnával, vörös káposzta krémmel, s tormás tejföllel következett.
Fantasztikus volt az az omlós hús a ropogós kéregben, s a hozzávalók ízvilága egyszerűen pazar!! Megállt a villa a számban…
Zárásként desszertnek körtés, diós rétest vaníliahabbal ettünk. Merem ajánlani!
26521 lépés után igazán jól fog esni a pihenés.
Még mindig a Bakony, kirándulásunk egy csodás szurdokban folytatódik
A mai napon alig vártam, hogy megoszthassam veletek hol jártunk. Persze meglehet, hogy sokan ismerik, de aki nem, szívből ajánlom a Kerteskői-szurdokot! Valami csodás hely!
A Bakony amúgy is lenyűgöző a patakokkal, vízerekkel szabdalt, mohás sziklákkal teli szurdokaival, völgyeivel, hegyeivel. Csatolom a képeket Csúcs-hegy, Kerteskői szurdok, Borostyán kút.
Bár a mai napra nem terveztünk hosszú túrát, mégis 29000 lépést azaz kb. 20 km-t sikerült megtenni.
Az esőzések miatt a szurdokban kidőlt rengeteg fa sportossá tette a napunkat.
Találkoztunk a forrásnál egy idősebb párral akik elmondták még mit érdemes megnézni, hol a forrás, s hol találunk sok medvehagymát.
Délben ismét jól esett a zsíros kenyér hagymával. És igen, itt is bújik már a medvehagyma.
Menet közben csodálatos volt hallgatni az erdei madarak legkülönfélébb hangját.
Mindig érzem milyen felemelő a szerzetesekkel imádkozni. Ma a békéért, háborúban sérültekért szólt az ima.
Megjegyzés a tegnapi bejegyzéshez. A mai napon a séf elárulta a titkot, hogy lehet ilyen finomra sütni a húst. A titok a sous vide (ejtsd:szuvid) főzési eljárás, mely során légmentesen lezárt tasakokban lévő ételt vízfürdőbe helyezzük és ott állandó hőmérsékleten tartva készítjük el.
Utunk a Huberltaki-tóhoz
Mai reggel a Hubertlaki tóhoz, azaz Gyilkos tóhoz megyünk. A Hamuházi-séd forrásai által táplált, mesterséges gáttal elzárt völgyben található a tó, amely hivatalos nevét a közelben lévő Hubertlakról kapta, népies elnevezését pedig a hasonlatosság miatt az erdélyi Gyilkos-tóról. Az 1980-as évek közepe felé kialakított tavacska eredetileg vaditatónak készült. Csillogó víztükrét meg-megszakítják a tóból kiálló elárasztott fák csonkjai.
A hely csendjével és varázsával méltán adózik a több, mint ezer éve a vadászok védőszentjeként tisztelt Szent Hubertus emléke előtt.
Érdekes élmény a vízből kiálló fák csonkja, mintha megállt volna az idő, nyugalom s a végtelen csend van itt.
És egy kis ráadás😉
Hálás vagyok barátom, s utitársam memóriájáért, figyelméért, humoráért.😀
Idézem a fontos mondásokat:
Ne örüljünk, hogy lefelé megyünk mert ennek meglesz a böjtje!
Fáradtan nem hozunk döntéseket!
Hidd el képes vagy rá!
Ki kell lépni a komfortzónából, hogy tudd mennyi mindenre képes vagy!
A jó út mindig nehezebb és felfelé vezet!
