A Balaton és környéke, föleg a Balaton-felvidék számomra egy csoda. Nagyon szeretek itt bringázni. Egyrészt a szépsége miatt, illetve mégiscsak a mi, saját ‘tengerünk’; másrészt pedig, rendkívül sok útvonalat lehet különbözőféleképpen variálni. Szóval pont az a saját gyermekünk, amelyet sosem lehet megunni. 🙂
A túra jellege: Kerékpártúra
Helyszín: Európa
Ország: Magyarország
Tájegység: Balaton és környéke
Túra napok száma: Négy nap
Táv: 418 km
Szint: 1846 méter
Útvonal letöltése:
Felszerelés: Kerékpár, plusz a kötelező felszerelés
Élmény: ⭐⭐⭐⭐⭐
A túra nehézsége: 🚴🚴🚴
Balaton és környéke picit másképpen – Veszprémből Alsóörsre, nem a legrövidebb úton: 4 nap / 418 km

2021. június 19., 1.nap
Veszprém-Alsópáhok = 108 km/805 szint
Korán reggel kigurultam a Délibe, és Veszprémig vonatoztam. Onnan pedig, nagyrészt a Balaton-felvidéken bringáztam, csak Ábrahámhegynél mentem le a Balcsi mellé. Du. 15 órakor már Keszthelyen vagyok, strandolás, hűsítő csobbanás a Balcsiban, majd még egy pici továbbtekerés az alsópáhoki szálláshelyemre.
A felvidéki részt nagyon kedvelem, egy évben pár alkalommal mindig megyek ott fent, különböző kombinációkban. Erre a napra, ezt a verziót találtam ki magamnak: Veszprém – Nemesvámos (az egyik kedvenc hullámvasút) – Tótvázsony – Barnag – Vöröstó – Mencshely – Szentantalfa – Tagyon – Köveskál – Kővágóörs – Kékkút (az ásványvíz! ) – Ábrahámhegy – Badacsony – Balatongyörök – Keszthely – Alsópáhok.


Tagyon és Szentkút között nagyon pazar látvány, ahogy a Tanúhegyeink előttünk ‘elterülnek’ és körbevesznek minket. És hát az út során, 8,5 liter vizet használtam el, azaz öntöttem magamba és magamra.


2021. június 20., 2. nap
Alsópáhok-Kis-Balaton-Alsópáhok= 86 km/232 szint
Ezt a napot a Kis-Balaton felfedezésével és strandolással töltöttem. Alsópáhokról Sármellék felé indultam és Zalaváron keresztül értem el, ezt a természeti értékekben bővelkedő, gazdag tájegységet. Bámulatos és igazán kölönleges, sokszínű növény- és madárvilággal rendelkezik.
A lebegő hínártársulások, nádasok, mocsárrétek, láperdők, mind-mind rendkívüli látványossággal bírnak. A különleges madárvilágában pedig megtalálhatjuk a gémek, kócsagok, kormoránok sokaságát, de ugyanúgy ludakkal, récékkel, sirályokkal, szárcsákkal, csérekkel is találkozhatunk. Sőt, még a ragadozómadarak közül a rétihéja és a rétisas is szemeink elé kerülhet.


A Kányavári-sziget, a Kis-Balaton egyik legismertebb, fokozottan védett területe, mely egész évben szabadon látogatható; és autóval, gyalogosan, valamint kerékpárral is meg lehet közelíteni. A Zalavár és Balatonmogyoród közötti úton, tábla jelzi a letérőt a szigethez. A Kányavári-sziget területére azonban már csak gyalogoson léphetünk be, a már az egész Kis-Balaton jelképévé vált, különleges látványú, jellegzetesen íves boltozatú fahídon. A hídon átsétálva, mindkét oldalon, nagyszerűen tárul elénk a tó csodálatos növény- és állatvilága.
A szigeten található egy 15 állomásos tanösvény, fából épült madármegfigyelőhely, és többszintes kilátótorony is. A csendet és a nyugalmat végtelenül lehet érezni és élvezni. Igazi természetközeli ajándék az ittlét, annak minden szépségével ugyanakkor pezsgésével, hangjával tarkítva – békák kuruttyulása, madarak éneke, fák susogása.
A szigetről kiérvén Zalakomár felé gurultam tovább, majd Zalakaros – Garabonc – Nagyrada – Zalaszabár – Zalavár – Fenékpuszta érintésével érkeztem Keszthelyre. Onnan pedig, a jól megérdemelt strandolás után, Hévízen keresztül tekertem vissza az alsópáhoki szállásomra. 🙂






