Templomromok a Balaton mellett

A templomromok 🕍 a Balaton környékén szép számban megtalálhatóak. Egy ideje, bármerre is járok, és tudom, hogy az útvonalam közelében, akárcsak egy is van, mindig felkeresem őket. 🙂 Ez a mostani két napos túrám is tartogatott nekem egy párat. Ráadásul, egészen szép tavaszi idő ígérkezett erre a két hétköznapi szabadnapomra. 🚴‍♀️

A túra jellege: Többnapos kerékpártúra
Helyszín: Európa
Ország: Magyarország
Tájegység: Balaton és Balaton-felvidék
Túra napok száma: kettő
Táv: 224 km
Szint: 1420 méter
Útvonal letöltése:
Felszerelés: Kerékpár, plusz a kötelező felszerelés
Élmény: ⭐⭐⭐⭐⭐
A túra nehézsége: 🚴🚴🚴

Tartalomjegyzék:

A berobbanásra kész tavasz – mandulavirágzás és templomromok a Balaton környékén

A mandulavirágzás is ekkortájt veszi kezdetét. Így nem sokat gondolkodtam, percek alatt eldöntöttem, hogy ezen a két napon a Balatonnál bringázom majd. 🙂 Keszthelyen foglaltam szállást, és egy más-más úton való odavisszát terveztem. A két nap alatt összesen 224 km-t bicajoztam.

Ez a bringatúra bekerült a Magyarország csodálatos kerékpártúrái közé!

2022. március 23., 1. nap:

Balatonakarattya – Keszthely = 130 km/949 szint

Elég korán indultam ottonról. A déli pu-ról való vonatozás után, már reggel 9-kor, az akarattyai magaspartról csodáltam, a teljes mivoltában elém táruló Balatont. Azt hiszem, egy ilyen ‘kezdőkép’, az indulásnak ezek a pillanatai, már magában hordozzák az egész nap nagyszerűségét. A Kisfaludy-sétányról talán az egyik legcsodálatosabb panorámában gyönyörködhetünk. Hosszú perceken keresztül mozdulni sem lehet, annyira magával ragadó ez a látvány. Számomra legalábbis mindenképpen. 🙂

Akarattyától Balatonfüredig, a Balcsikörös úton tekertem. Mint általában mindnekinek, nekem is vannak ezen az útvonalon is, ún. kedvenc helyek, partszakaszok, kikötők. A kenesei part kifejezetten az egyik legkedvesebb nekem. A fűzfői bicajútról nyíló, hosszú pallosoros, a nádasok közt vezető kilátóstég pedig gyönyörű panorámát nyújt a fűzfői-öbölre.

Ez is egy szokásos megállóhelyem. Balatonalmádiban imádom, ahogy a hattyúk tömkelege vár a kis öbölrészben. Alsóörs ‘táblája a mögötte lévő kikötővel, számomra nagyon hangulatos. A füredi sétány pedig talán ilyenkor a legszebb nekem – rajtam kívül szinte egy lélek sem volt ott akkor. A település rozsdavörös templománál – Krisztus Király-templom – pedig, mindig megállok legalább egy percre.

Innen tovább, viszont már irány a Felvidék! 🙂 Megindul az igazi öröm-hullámvasútazás: mászás, gurulás, mászás, gurulás; Balatonszőlős – Pécsely – Vászoly – Dörgicse – Mencshely – Tagyon – Köveskál – Szentbékálla – Mindszentkálla – és Káptalantóti után mentem csak le újra a Balcsi mellé, Badacsonynál.

Nagyon szeretek itt a Balcsi-felvidéken bringázni. Számtalan módon lehet variálni a szebbnél-szebb, útvonalakat. Teljesen mindegy, hogy éppen melyiket választja az ember, mindegyik egytől-egyik remek élményt ad. A már ‘ismerem’ helyeknek is mindig, újra és újra örülök, és sokadjára is ‘rájuk’ csodálkozom, teljesen elveszem bennük. 🙂

„Óh, már megint felfelé? Ja, de tök mindegy, szeretem!”, vagy „Ahh, ez de szép még mindig!” De van ilyen is, hogy „Gyaaa, jön mindjárt egy kékkút, tudom, kell a víz, végreee!” 🙂

Három templomromot érintettem, kettő Dörgicsén található, a harmadik pedig, amit megnéztem, Szentbékállán. Kevés falu büszkélkedhet három Árpád-kori templomrommal – a Balaton-felvidéki Dörgicse közéjük tartozik. Valaha, a három dörgicsei templom három faluhoz tartozott , így fordulhat elő az, hogy ma egy faluban, három többszáz éves romot találunk.

Dörgicse település 3 korábbi kistelepülés egyesülésével jött létre 1950-ben. A mai Dörgicse, az egykori Kisdörgicse, Alsódörgicse és Felsődörgicse együttesét jelöli. A piciny, mindössze 6×10 méteres alapterületű templomrom Kisdörgicse mellett, a Bere-patak rétjén található a mező közepén. A falusi templom román stílusban épült, ma már csak déli fala áll.

A Dörgicsén található három Árpád-kori templomromk közül, a Felsődörgicsei Szent Péter templomrom a legrégebbi, melyet a faluba beérve, az evangélikus templom mögött találunk. Az építészetileg is különleges romot, a kettős épülettest miatt, ikertemplomnak is nevezik. Két hajóval és két szentéllyel rendelkezik. Nyáron, a templomrom szomszédságában lévő Levendula Majorból, kellemes virágillat árad a rom felé, még hangulatosabbá téve így az ottlét élményét.

Dörgicséről szó szerint felfelé tekertem tovább, így, a talán legimpozánsabb, alsódörgicsei templomromot ezen alkalommal kihagytam – visszafelé kellett volna jönnöm utána. Viszont, aki errefelé jár, mindenképpen nézze meg azt is. 🙂

Szóval elkezdtem felszambázni Mencshelyre. Nagyon megéri ide felküszködni magunkat, mert innen lefelé, konkrétan 9 km: száguldás, bicaj, szerelem, száguldás, bicaj, szerelem, száguldás, óhh-hóóóhóóóó. 😀 A nagy ereszd el a hajam közepette (58 km/h volt, amikor véletlen az km órámra néztem, óhh, jaj, fékeznem kéne érzés triplázódott), jött egy 40-es tábla velem szemben Szentantalfa településtáblánál.

Vele együtt a kérdés is gyorsban magamhoz: – Krisztike, most Te tényleg be akarod tartani a sebességkorlátozást? Óóó, dehogy, nincs az az Isten, hagyom magamat szépen gurulni lefelé tovább, a nagyon szuper minőségű aszfaltúton. Jó, persze, azért nagyobb figyelmmel, és óvatossággal. 🙂
Tagyon után Köveskál irányába haladtam tovább, és itt ütött meg először az igazi tavasznak a szele, látványa és illata. Igen, jöttek a már virágjaikat bontogató mandulafák.

Köveskál – Káptalantóti szakaszon olyan érzése van az embernek, hogy háromdimenzióban beleteker a tanúhegyeinkbe; de tényleg szó szerint. Velünk szemben az összes. Most nekem, a rendkívül párás idő, és a szemből sütő nap miatt, ‘csak’ a sziluettjei látszódtak.

Így fotónak ugyan nem nagyon láttam értelmét, de meglátni, megélni és érezni, ahogy egyre közelebb vannak, pazar volt. Itt közben tettem egy kisebb kitérőt a harmadik templomromhoz. Köveskál után Szentbékkálla következett, majd Mindszentkállát követően tértem vissza, a Káptalantóti felé vezető útra.

A Töttöskáli templomromot, a Szentbékkállára vezető bekötő út (a mellékelt fotón a gyönyörű szakasz) végétől közelíthetjük meg. Itt, még mielőtt beérünk a településre, a nagy balkanyart már nem vesszük be, hanem pont ott, jobbra kell letérni egy dűlőútra.

A pár 100 méteres kanyargó út végén pedig, ott vár minket a néhai Töttöskál nevű falu egyetlen nyoma, a templomrom. A román stílusú templom, az 1530-as évekbeli török támadás után romossá vált, és az akkori falu is teljesen elnéptelenedett. A romtól kb. 20 méterre áll egy gyönyörű mandulafa. Ennek tövében, henyéltem is majd’ egy órát. Nehezemre esett felkelni, de bringára felpattanni bármikor és mindig is jó. 🙂 Főleg, hogy innen még, kb. 45 km cangázás volt hátra Keszthelyig. 🙂

Káptalantótitól már a Balcsit vettem célba, és Badacsonytomaj felé száguldottam tovább. ‘Tomajban visszacsatlakoztam a Balcsikörös bicajútba, ami a Badacsony oldalában vezet, a Római úton. A csodálatos naplemente Vonyarcvashegyen ért. Nem ez az első, sőt nem is a tizedik nekem ez, itt a Balaton mellett, de hogy az egyik legszebb volt, az biztos. Gyönyörű és tökéletes zárása volt a napomnak. 🙂 Innen, a még keszthelyi szállásomig hátralévő kb. 6 km-t, végig mosolyogva, és olyan teljesen ellazultan, 1 cm-re az aszfalt felett lebegve gurultam végig. 🙂

2022. március 24., 2. nap

Keszthely – Siófok (kompozással) = 94 km/471 szint

Másnap reggel – vagy csak hajnal van? – hatalmas, szünni nem akaró csiripelésre ébredek. Nagyon zajosak voltak. Már magamban, mondtam is nekik, hogy hagyjátok abba, én még aludni szeretnék – de amúgy jó volt hallgatni őket. 🙂 Ránézek a telóra, fél 6 van. Korán kezdik. Aztán, amilyen hirtelen ébredtem, ugyanerre a madár dallamra, simán vissza is aludtam. Végülis 8-kor keltem fel, mert a telefonom ébresztett. Mivel én állítottam be, tudtam, hogy most már muszáj kipattani az ágyból. 9 órakor már gurultam lefelé a Balcsihoz. Indítson útnak ma is, ahogy azt tegnap is tette. 🙂

Itt, az északi part nyugati felén is vannak nagy kedvenceim. Balatongyörök az egyik. A partja, a település hangulata, az innen északra induló erdei bringaút, és nem mellékesen a Szépkilátó. Meg az alatta lévő Római-forrás, amelyből mindig krisztálytiszta vízzel frissethetjük magunkat. És mandulafái is vannak.

„Sohasem feledem azt a pillanatot, amikor ezt a tündérországot megláttam…Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna.” – Eötvös Károly

Badacsonyban kigurultam a mólóra, amely szerintem az egyik legszebb panorámával rendelkezik. Etetni-itatni is szerettek volna engem útközben: Ábrahámhegy oldalában – ideiglenesen a lenti kerékpárút épíése miatt erre vezet fel a bicajút – kecskék mekegése közepette, a gazda babgulyással; a révfülöpi mólón pedig, pálinkával kínált egy helyi bácsika.

Aztán Tihanyban pedig, én adtam egy sporszeletet Gombóc Artúrnak. 🙂 Szántódra átkompoztam, és onnan már csak pár km volt Siófok, a végállomásom. Az időzítésem is kitünő volt. Még kinéztem a Balcsi partra, és 10 perc múlva, már zakatoltam is a vonattal vissza, Budapestre. 🙂

Kamarás Kriszta

A mozgás, a sport, lényegében kisgyermekkorom óta a lételemem, s része az életemnek. 8-tól 18 éves koromig, mindent ’játszottam’ és minden is szerettem volna ’lenni’, az akkori, gyerkőc-tini fejemmel: híres, többszörös GS győztes teniszező, világbajnoki címet nyerő focista, röpis, kézilasztis, pingpong és tollas bajnok is.

See Full Bio