A fizikai indulás 🛫 egy dolog, de nem úgy van, hogy a körömcipőt 👠 levetve másnap zarándokká válok… 🥾 Gyalogos zarándoklat: Mária út Zirctől Zsámbékig.
A túra jellege: Zarándoklat
Helyszín: Európa
Ország: Magyarország
Tájegység: Bakony – Vértes – Gerecse
Túra napok száma: Öt
Táv: 150 km
Szint:
Útvonal letöltése:
Felszerelés: Minimális cucc, a szállások előre lefoglalva
Élmény: ⭐⭐⭐⭐⭐
A túra nehézsége: 🥾🥾🥾🥾
Tartalomjegyzék:
Mária út, gyalogos zarándoklat – I. rész
Érzem hogy cipelem még a hétköznapokat. Az idei utam két okból rendhagyó.
Az egyik, hogy majdnem két hétről van szó. A tervezett út: Mária út, Zircről Mátraverebély Szentkút, kb. 300 km. A másik ok, hogy az első héten egyedül megyek, ez a Mária út szakasza Zsámbékig 150 km.
1. nap., Zirc-Csatka-Szentkút: 26 km
Csatka Szentkút, kegyhely, a csodás Bakony egyik gyönyörűséges áhítattal átitatott helye.
,,A feljegyzések a csoportos zarándoklatok emlékét csak a múlt század végétől őrzik, mégis tudnak egy Meizler Vilmos nevű vak ember csodálatos gyógyulásáról, 1792-ből. A búcsúsok szerint a csatkai Szentkút vize elsősorban lábfájás gyógyítására, bénaság ellen jó. A zarándokok régen és ma is a forrás vizét korsókban, üvegekben viszik haza az otthon maradtaknak.,,
A visszajelzések szerint ma is történnek gyógyulások a Szentkút vizétől! Érkezésemkor elég sok látogatója volt a bakonyaljai kegyhelynek. Béke és nyugalom van itt. Mindenki derűs és nyitott. Csodás időt kaptam. Jól tudtam jönni, de GPS kellett, volt szakasz ahol a jel elveszett.
Kígyó a sikolyra nem futott el😀, így csináltam képet róla. (Jól van, na hát vannak gyenge pontok… 😀) A felriasztott sete suta őzgida ijedtében hol felém hol elfelé szaladt, nem tudva, hogy veszélyesnek véljen e…
A róka, amelyik pár méterre tőlem ugrott ki a fűből, annyira vadászott, hogy észre sem vett.😍 Őzek, s a felriasztott szarvas kecsesen futott előttem az Ördögárok közelében.
Mindenesetre a mai nap legjellemzőbbje a bódulat! Az akác, bodza, jázmin, nyári orgona, virágok édes illata egész nap végigkísért és milliónyi madárdal.
Lavórban mosakodás idén is… 😀 Szállásadóm meghívott vacsorára, míg írok, Ő süti a palacsintát… Elkészült, s a finom étel mellett jót beszélgetünk. Majd kaptam még egy finom bodzateát is az itt szedett bodzából és aztán már pihenés! ❤️
2. nap., Csatka-Bodajk: 27 km
A mai nap, a szeretet napja. Reggel szállásadóm útnak indított, megható volt, ahogy elkísért az első elágazásig, s Isten áldjonnal köszönt el. Ma több ajándékot kaptam. Az egyik az a virágmező, virágtenger mely az égig ért, a szökellő szarvassal. Csodálatos élmény volt!
A délután folyamán nem volt festett jel, a telefonom, PowerBank lemerülőben….a vihar is készülődött. Ekkor megcsörrent a telefonom, a bodajki szállásadóm hívott, hogy jön a vihar aggódik. Eljönne értem. 😊 ❤️
Megköszöntem a kedvességét, nagyon jól esett.. gyalogoltam tovább. A vihar elvonult. Bodajk a Bakony és Vértes találkozásánál fekszik. Az itt található Segítő Szűzről elnevezett kegyhely rendelkezik a legrégebbi magyar búcsújáró hely címmel.
Szent István kezdeményezésére, kápolnát is emeltek a Szűzanya tiszteletére a Kálvária hegy tövében. Az itt történt csodálatos gyógyulásokról hivatalos okmányok tesznek bizonyságot.
Jártam már itt korábban, akkor is, mint ma, csodálatos volt megtapasztalni a Szűzanya szeretetét! ❤️
Annyit erről tudni kell, hogy a zarándokjeleket önkéntesek festik, így minden jelért hála és köszönet, mert nagy áldozat a részükről, s nagy segítség a vándornak! ❤️ A mai napon megérkeztem az útra. 😊
Mária-Routh 3. nap., Bodajk-Oroszlány: 27 km
A reggeli kezdtéről annyit, hogy szerintem Artu Detu a StarWars-ból is kecsesebben mozgott, mint én ma reggel, ahogy kiszálltam az ágyból!😀 A mai nap már a Vértesben… Milyen más mint a Bakony! Itt nincs annyi virág, a madarak is kevésbé csicseregnek, vannak viszont ligetes erdőrészek, árnyékos völgyek, homokos ruganyos talaj, csendes, átlátható gyertyános tölgyes, bükkös, kőris erdők. Láthatunk itt kerecsen sólymot, s parlagi sast. Jól jelzett szakasz, nem kellett kütyüzni. 😊
A 3. 4. napon jelentkező izomfájdalomra, a bedagadt vállamra, rozmaringos gyógykenőcsöt használok, kullancs miatt Polybé tablettát szedek.
A lábam rossz állapotban van, többek között az első két napi elázás miatt, a cipőmön dilemmáztam már induláskor, hogy fogja e még bírni ezt az utat, valószínű jó volt az első megérzés, miszerint nem.
4. nap., Oroszlány-Nagyegyháza- Óbarok Hangistálló: 25-30 km
Van az a hely, ahonnan gyorsan továbbmegyünk. Nos, Oroszlány nekem az egyik ilyen. 😀Már reggel izgatottan keltem, mert tudtam hogy ma egy különleges helyen vezet át az utam! Alig vártam hogy megosszam veletek!
Kicsit hosszú lesz a mai beszámolóm…mert szívem csücske! 😀Tulajdonképpen itt lett volna a szállásom, de még mindig felújítás alatt áll a Kamalduli remeteség! A hazánkat átszelő csodálatos Szent György energiavonalon található Csatka, s a Majki Remeteség is! Találtok a fotók között bővebben az energiavonalról! Szívből ajánlom ezt a helyet!
Amíg ott ültem azt éreztem nem fáj semmim….Nagyon hosszú lenne leírnom mennyi gondolatot kaptam ott, és nem tudom szavakkal átadni azt a békesség, nyugalom érzést, amit érezhetsz, ha átadod magad ezen a helyen!
Az itt élt remetékről:
Tagjai a lelki tökéletességre törekedtek, e célból magányosan, Isten felé fordulva éltek, ötvözve a közösségi, szerzetesi és remeteéletet. A csuhájuk színe miatt fehér barátoknak is nevezték őket. A fejük tetejét borotválták, tarkójuknál félkörívben rövidre nyírt hajat és hosszú szakállt viseltek. Sem egymással, sem a külvilággal nem érintkeztek.
A némasági fogadalom alól csak a december 28. és január 2. közötti napok voltak kivételek, máskor azonban a kolostort is csak engedéllyel hagyhatták el. Az év többi napján Biblia olvasásával, gyógynövény termesztéssel foglalkoztak, mindegyikük a maga kis ‘cellájában’, a hozzá tartozó kerttel.
Engem nagyon érdekelne, hogy ha egész évben nem beszéltek, vajon mi volt az, amit az év végén megosztottak egymással….?! 🙂
Mikor indulni készültem, egy fiatalember sietett felém. Bemutatkozott, majd megkérdezte tudna e segíteni? Például megtöltené az üvegeimet vízzel!
Egyet nyújtottam megköszönve a kedvességét. Mikor megtöltötte az üvegem, megkérdezte tudok-e a Premontrei romokról? Mondtam hogy nem. Azt mondta oda feltétlen menjek el, mert ott még többszörös erővel érezhetem azt, amit itt! Alaposan elmagyarázta hol találom. Egy darabig kikísért, s azt mondta hogy szóljak csak, ha bárhol elakadok.
💞 Mikor innen tovább indultam volna, megállt mellettem egy kisteherautó, s a sofőr megszólított szívesen segítene, elvinné a batyum, csak sajnos ellenkező irányba megy….
A mai szállásadóm végtelenül szimpatikus a nagyegyházi Hangistállló tulajdonosa. Érkezésemkor jól elbeszélgetünk, észre sem véve az idő múlását.
Aki elindul mindegy kivel, hova, az akkor is csak a saját útja! Mindenhogyan….. ❤️Fáradt vagyok, pedig annyi mindent elmesélnék… 🙂❤️
5. nap., Nagyegyháza-Zsámbék: 21 km
Tegnap az első képen látható szálláson aludtam egyedül.🙄👍 Elfértem.😀 A mai nap mélypont volt. Szerintem van ilyen. Nem volt festett jel, GPS szerint jöttem át szántóföldeken, trópusi forrón sütött a nap.
Arra gondoltam, milyen szerencse, hogy a kukorica még kicsi, s hogy nem esik.
Egy ponton annyira kétségbeejtőnek, kilátástalannak tűnt hogy merre tovább… Hiába mentem vissza az utolsó meglévő jelig, hátha szem elől tévesztettem valamit… De nem. Megálltam, hogy összpontosítsak, kikapcsoljam az érzéseket, s higgadtan átgondoljam hol lehetek, merre jó mennem. Végigvettem mi a legrosszabb verzió. Hogy itt alszom. Vizem van, ez a lényeg.
Nyakig érő gazosban vágtam át, majd egy széles, mély árok állt előttem. Átugorni nem lehet, belemenni mély. Jobbra 2,5 méteres drótkerítés….
Átmásztam, majd egy másik ponton újra. Kiszakadt a nadrág….Kitaposott ösvény, de tudtam, hogy jó irányba megyek, aztán egyszer csak újra felbukkant a jel, de ekkor már lakott területre értem. Újra az úton!
Zsámbék
Számomra mindig öröm, ha zarándokszálláson alhatok, mint ma. Nagyon jó olvasni a zarándokkönyvbe írt sorokat! Az egyik bejegyzés különösen őszinte soraival mélyen megérintett. Említést tett egy itteni kápolnáról, Pestis kápolna…
Már a neve is felkeltette az érdeklődésem. Az 1739- ben pusztító pestisjárványnak Zsámbékon 828 áldozata volt. A Zichy család 1740-ben az Angyalárok partján fogadalmi kápolnát emeltetett.
Mikor beléptem a picinyke, végtelen egyszerű kápolnába, megrohantak az érzések. Nem is tudom, az itt elmondott imák ereje-e, de a különösen tiszta akusztikája még megrendítőbbé tette számomra az ittlétet.
A naplóba író utitárs is arról számolt be, hogy a Camino impozáns templomai után megélte, hogy egy ilyen egyszerű kis kápolna is lehet magasztos , s felemelő. Én is ezt éreztem. Megtaláltam azt a helyet ahol különös ajándék volt a járvány miatt imádkozni!😇
Zarándokutamat innen kis ugrással, Csobánkától folytatom, a Gyöngyök útján
