Máriapócs Nemzeti Kegyhely 🛕 a görögkatolikus egyház legjelentősebb magyarországi búcsújáró helye, a kelet-európai görögkatolikusok✝️ kiemelkedő zarándokhelye. A kegytemplom Máriapócs községben található, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.
A túra jellege: Többnapos kerékpártúra, kerékpáros zarándoklat
Helyszín: Európa
Ország: Magyarország és Románia
Tájegység:
Túra napok száma: kettő
Táv: 150 km
Szint:
Útvonal letöltése:
Felszerelés: Kerékpár, plusz a kötelező felszerelés
Élmény: ⭐⭐⭐⭐⭐
A túra nehézsége: 🚴🚴🚴
A kegyhely története 1696-ban kezdődött, amikor a településen lévő fatemplomban a Szűzanyát ábrázoló ikon könnyezni kezdett. A csoda híre gyorsan elterjedt, és hamarosan zarándokok tömegei kezdtek el érkezni Máriapócsra. A kegykép eredetiségét vizsgáló bizottság csodás gyógyulásokat is tanúsított, így a kegyhely hamarosan Magyarország egyik leglátogatottabb búcsújáróhelyévé vált.
A kegytemplomot a 18. században építették barokk stílusban. A templombelsőben található a könnyező ikon, amelyet egy díszes oltárra helyeztek. A kegytemplom mellett található a görögkatolikus püspöki palota, a zarándokház és a kolostor.
Máriapócs a görögkatolikusok mellett a római katolikus hívek körében is kedvelt zarándokhely. A kegyhelyen évente több búcsút is tartanak, a legjelentősebb a Nagyboldogasszony-búcsú.
Kerékpáros zarándokutunk előző részében eme nevezetes helyre érkeztünk meg és ma innen folytatjuk tovább utunk Csíksomlyóig a Mária Úton. A két példaképünk, Frank Tibor és Veress Béla pedig futva gyűrik le a kilométereket.
Az előző részek:
A Mária Út – Maraton első rész, Máriazell-Kőszeg
Második rész , Kőszeg – Budapest
Harmadik rész, Budapest – Eger
Negyedik rész, Eger – Máriapócs
Most következik az ötödik rész, ezekről olvashatsz benne:
Máriapócs-Tasnád, ma este már Romániában térünk nyugovóra
Magyarellenesség? Még valós probléma?
Máriapócs – Tasnád, Románia
Tizenhatodik nap a Mária Úton. A máriazelli induláskor el sem tudtam képzelni!
2016.07. 03. vasárnap
Máriapócstól Tasnádig futunk, tekerünk. Mit tartogat Románia?
Tegnap este megindult a légmozgás. Nem miattunk és a vacsorától! Súlyos fellegeket kergetve feltámadt a szél, aztán eleredt az eső. Most reggel is esik, kopog az ablakon, talán reggeli után kitisztul.
Reggeli után még mindig esik. Szemben a templom, a toronyba a villám belevág, nagy csattanás. Csipiszék most lépnek ki a templomajtón, össze is rezzennek.
Hivatalosak vagyunk egy különleges misére, a pádre tartja a máriapócsi fatemplomban. Mire odaérünk átáznak a cipőink. Lehűlt a levegő, remélhetőleg nem lesz beteg senki. Atyánk megnyugtat, kicsi rá az esély, minden nap megfelelő mennyiségben fogyasztottunk vitamint és az Úr is azt akarja, minden rendben legyen a zarándokúton.
Ez mindenkit megnyugtat és nem is leszünk betegek! Az egyik lombrágó (vega) beteg lesz, de ő most nincs is itt. Nem hallotta az Atyát!
Mire vége a misének kezd tisztulni az ég, a gyülekező alatt csak szemetel, indulásnál már érezni a nap erőlködését, a következő településnél üvegházban érezzük magunkat.
Rendőri kísérettel hagyjuk el Máriapócsot. A kíséret a határig megmarad. Ennyire kint akarnak tudni minket az országból?
Alig hagytuk el Máriapócsot és én már zsörtölődök!
Igazam van, vagy igazam van?
Míg a határhoz érünk szinte minden településen megállunk. Mekkora különbség van a két héttel ezelőtt látott osztrák falvak és a most látott magyar falvak között! Az osztrák és egyéb nyugati meg északi, meg déli kapitalisták már rég összeharácsolták maguknak a nagy zsét, most már vagy száz éve hagynak a polgároknak is valamit.
Itt még nem volt rá elég a 25-26 év! Pedig már jó lenne befejezni az emberek, vállalkozások ilyen iszonyatos mértékű megfejését és nagyon jó szemmel nézné a nép, ha politikusaink, befolyásos vezéreink becsületes útra térnének. Jelen esetben csak annyiban bízik egy egyszerű halandó, hogy a vég eljöttével a korrupt lelkek mindkét végükön meg lesznek gyújtva, de nem égnek el kétszeres gyorsasággal. (Szenvedjenek már egy kicsit! Ki szelet vet, vihart arat. Nem akarok szelet vetni, de vágyom egy nyugodt, kiszámítható életre.)
Mint ígértem, a zarándok gondolataimat megosztom. A gondolat nem büntethető! Vagy igen?
Nyírbátorban a takarékpénztárral szembeni kis parkban állunk meg. Most egy romániai tévés stáb kísér minket. A riportok után kapok a fekvőmre egy kis távirányítású kamerát, szeretnének menet közben is felvételeket készíteni. Ám legyen!
Terem környékére érünk, fekete fellegek kezdenek úszni utánunk. Picit gyorsítunk a tempón, így érkezünk meg Vállajba a határ átlépése előtt. Itt is fogadnak minket, közben elered az eső. No nem nagyon, csak annyira, hogy az autókról, kerékpárokról lemossa a port, a maradék sarat. Ezt már ne vigyük át Romániába, ne adjunk több Magyar Földet külföldre!
Én csak itt veszem észre, Tibor térdén jókora seb van.
Még tegnap történt! Rakamaz és Csúr között egy kerékpárútnak nevezett életveszélyes valamin kellett tekernünk. Ez a kerékpárút keskeny, lépcsősen töredezett, fűvel feltört, oldalról bokrok, ágak hajolnak be. Sok helyen a széle nem látszódik a gaztól.
Arra jó ez a kerékpárútnak nevezett valami, hogy tök részegen a kerékpárba kapaszkodva elbotorkál az ember. Inkább itt essen el valami beszakadásban, ne egy autó üsse el. Így legalább a baleseti statisztika lesz jobb! Egyszerűen szánalmas ez a szakasz. És még milyen sok ilyen van az országban.
Tibor biciklijét egy kátyú megdobta és elesett. Egy másik baleset is történt, de ennél szerencsére csak anyagi kár keletkezett. Mókica kölcsön biciklije dobta be a törülközőt. Valószínűleg az egyik nagyobb akadály csapott oda a hátsókeréknek és tört ki egymás után több küllő, leblokkolva a kereket. Valószínűleg egy gyakorlatlanabb kerékpáros hatalmasat esik!
Én már kitaláltam régen, hogyan kéne felelősségre vonni az illetékeseket. Vaskerekű talicskában kéne futólépésben egymást tologatniuk ezeken a kerékpárutakon reggeltől estig. Garantálom, már másnap megkezdődnének a helyreállítási munkák! Természetesen ez is egy zarándok gondolata, de nem találna csukott fülekre!
A határ átlépése kissé elhúzódik. Macerásabb, mint Ausztriába, Szlovákiába belépni. Váltunk pénzt, van aki még biztosítást köt. Egy biztos, a romániai közlekedési morál ócskább, mint az itthoni. Mindegyikünknek sokkal jobban kell figyelnie, hogy ne legyen baleset. Mindig a megelőzésére kell törekedni! Nekem és még pár bringás társamnak van már tapasztalata azzal, milyen egy baleset, sérülés.
Átlépünk Romániába
A határ átlépése után már nem esik. A kötelező és hosszan elnyúló formaságok elintézése után a rég várt félelmetes román utak rabjaivá válunk.
Gyors szemrevételezés után itt még nincs nagy különbség, félretéve a nálunk már alig-alig látható lókakit. A házak 50-60 évesek, felújítási munkák csak nyomokban, mint nálunk egy szegényebb faluban.
Az első romániai, de magyar ház
Nagykárolyban állítólag várnak minket. Mi megállunk és várunk. Fagyizunk, várunk. A várakozásból még több várás lenne, így tovább állunk. Talán félő velünk találkozni? Magyarázat van, de nevetséges! A helyi magyarok a románok miatt nem mernek velünk találkozni.
Irány Tasnád!
Kerékpáros szemmel nézve sivár, egyenes területen vágunk át. Mezőgazdasági szemmel nézve príma, gazdagon termő táj van körülöttünk. A sík terület kedvez a szélnek, ellenállás nélkül kapjuk az arcunkba.
Tasnád egy izzasztó emelkedővel fogad, dombtetőn a templomnál várnak minket. A fogadtatás nagyon kedves, szeretettel teli!
A templom szépen felújítva, de szemben a tömbházak kevésbé vonzók!
A templomtól legurulunk a mai befutónkhoz, éjszakai szállásunkhoz. Szállásunk a tasnádi szeretet szolgálat épületében van. Tapssal és itt is nagy szeretettel fogadnak minket.
Alig kászálódunk le a nyeregből, térünk magunkhoz, már hozzák is a koccintásnyi pálinkát. A koccintásnyi itt egy koccintásnyit jelent, a föld többi más helyén ez valahol fél deci és egy deci között lehet. Üres gyomorra ez parádésan alapoz! Rögtön nem iszunk meg mindent, marad az asztalra is.
Fogadtatásunk Tasnádon nagyon baráti. Etetnek, itatnak, beszéltetnek minket.
A kancsóban nem bor van, szilva pálinkával fogadnak.
Ez a cseppnyi mennyiség 4-5 főre van méretezve. Háááát?
A vacsora valami nagyon ízletes, az egész társaság degeszre tömi magát.
A pádre szavai nem lettek a pusztába kiáltva! ,,Szeresd felebarátodat, mint magadat” Ahogy nézem az asztal mellett ülőket, mindenki szereti a másikat. Egymást kínáljuk a kancsóval. Vitya is enged a szép szónak, az ismét kezdődő torokfájását csillapítja.
A futók nagyon fáradtan érnek célba. Ez a negyedik nap, mikor 70 kilométer fölött kell teljesíteni és nincs pihenőnap! Nagyon durva! Ha valamelyikünk tudna ennyit futni egy nap alatt, biztosan beállna segíteni, támogatni őket. De hol vagyunk mi ettől?
A kerékpáros kísérőknek is fárasztóbbak a napi távok mint nekünk. Figyelik az útvonalat, a GPS-be táplált nyomvonalat kell követniük. Figyelni kell az útra, kátyúkra, forgalomra, időben szólni a futóknak mikor letérés van. Biztosítani kell a frissítőket, ha fogytán van, akkor pótolni kell. Sokkal több időt töltenek nyeregben mint mi, ez a lassú tekerés az ember fenekét is jobban megviseli. Bandi az állandó kísérő, a másik kísérő időnként változik.
Tibor, András, Béla
Bandi nagyon hasonlít a két futóhoz, Frank Tiborhoz és Veress Bélához. Nem kér, csak ad!
A nap további részében komoly beszélgetések bontakoznak ki. Vannak hangosabb, tréfásabb és vannak komoly, mély érzelmeket felkavaró beszélgetések is. Mindenki megtalálja a helyét, a célsátortól kezdve az étkezőn át, a Defender tetejéig. Mindenhol van valaki közülünk. Most érik össze igazán a társaság, mint eperfa hordóban a borpárlat.
A mai este lazulós nekünk, a futóknak sebnyalogatós. Nagyon szorítunk értük!
Máriapócs – Tasnád: 75 kilométer
Útvonalunk térképen
Mária Maraton romániai szakasz, Tasnád-Zilah
Tizenhetedik nap
2016.07. 04 hétfő
A reggeli ébredés hajszálnyival visszafogottabb mint eddig, talán nem is vagyunk annyira zajosak. A kiadós reggeli után a szokott szertartás szerint indulunk útnak, búcsúzunk házigazdáinktól.
A szeretetszolgálat kapujánál már gyülekeznek az itteni szegények, a perifériára szorultak. Csak cigányt látok. Mikor közeledünk feléjük, a kisgyerekek ijedten elfutnak. Ha nem lehetne látni új autókat, 1960-1970-es évekre gondolna az ember.
Létezik még magyarellenesség Romániában?
Mai utunkra úgy lettünk felkészítve, lassan közelednek a nagyobb emelkedők és Románia olyan részét érintjük ahol erős a magyarellenesség. Sajnos el kell fogadnunk a tényeket. Az emelkedőket leküzdjük, a másikat lesza…juk. A magyar zászlókat azért levesszük a bringákról, nem kell a tűzre olaj.
Most 2024.04.21. vasárnap van. A régi ingyenes blogomról költöztetem át az írásomat az új felületre. Kíváncsiságból megnézem mennyit változott a romániai magyarellenesség. Egyik barátom testvérei Romániában élnek, az alábbiakat meg tudják erősíteni.
Összegezve:
A magyarellenesség Romániában összetett kérdés, melynek mértéke és formái az idő múlásával változnak. Nem lehet egyértelműen igennel vagy nemmel válaszolni a kérdésre.
Az elmúlt évtizedekben kétségtelenül csökkent a nyíltan elutasító és diszkriminatív megnyilvánulások száma. A román társadalom egyre nyitottabbá válik a kisebbségekkel szemben, és a magyarok is aktív tagjai a romániai közéletnek. Számos területen, mint az oktatás, a kultúra és a gazdaság, jelentős fejlődés tapasztalható.
Ugyanakkor továbbra is léteznek magyarellenes attitűdök és előítéletek a román társadalomban. Ezek a megnyilvánulások gyakran finomabb formát öltenek, mint a nyílt diszkrimináció, de mégis negatív hatással lehetnek a magyarok életére.
A magyarellenesség leggyakoribb formái közé tartoznak:
A magyar nyelv és kultúra háttérbe szorítása: Egyes román politikusok és közéleti szereplők ellenzik a magyar nyelv használatát a közoktatásban és a médiában, és igyekeznek visszaszorítani a magyar kulturális intézmények működését.
Történelemhamisítás: A román tankönyvekben gyakran torzítottan mutatják be a magyarok és a románok közötti történelmi viszonyt, elhallgatva a magyarok szenvedéseit és sérelmeit.
Diszkrimináció a munkaerőpiacon: A magyarokat gyakran hátrányosan éri a munkaerőpiacon, nehezebb elhelyezkedniük, és alacsonyabb bérekért dolgoznak, mint a román kollégáik.
Gyűlöletbeszéd: A magyarok elleni gyűlöletbeszéd továbbra is jelen van a román online térben és a szélsőséges csoportok megnyilvánulásaiban.
Fontos megjegyezni, hogy a magyarellenesség nem egy homogén jelenség, és nem minden román vallja magáévá ezeket a nézeteket. Számos román politikus és civil szervezet kiáll a magyarok jogaiért és a multikulturális társadalom mellett.
A magyar-román kapcsolatok javítása és a magyarellenesség leküzdése összetett feladat, melyhez mindkét fél részéről elkötelezettség és nyitottság szükséges. A párbeszéd, a kölcsönös megértés és a közös célok keresése kulcsfontosságú a békés és együttműködő jövő megteremtéséhez.
A magyarellenesség aktuális helyzetéről további információkat találhatsz a következő forrásokban:
Máriapócs messze mögöttünk, Zilah egy karjnyújtásnyira
Folyamatosan haladunk, várjuk az emelkedőket és sóvárogva tekintünk előre, a Kárpátokra!
Szép hazánk! De nagyon széttéptek a hatalmak! Egy ország, mely saját magával határos!
A mellékutakon nincs bajunk a közlekedéssel és a főutak sem okoznak gondot. Ez utóbbit több tényezőnek is köszönhetjük: sokan vagyunk és mögöttünk a záróautó. A Land Rover a bazi nagy utánfutóval egy kamionnak is akadály.
Seti, a Defender vezetője sem megy a szomszédba pofátlanságért, zokszó nélkül beáll az út közepére, ha védeni kell a csapatot. Utólag is köszönet érte. Egy két-kamionos ezt úgy bosszulja meg, hogy szembe forgalom ide, vagy oda, ő előz és az árokba túrja a szemből jövőket. (Ezt szó szerint értsd!)
Megyünk át szegény és gazdag településeken is. Hogy melyik miért gazdag és szegény, ezt nem lehet megmondani.
A határt már 100 kilométerre magunk mögött tudhatjuk.
A napi rutin annyiban változik, nincsenek napközben kötelező megállásaink. Nincs frissítés, nincs ingyen kaja. Egyáltalán nem okoz gondot, de annyira megszokja az ember a jót és olyan gyorsan, hogy hiányzik.
Ezek hiányában most egy-egy településen megállunk, bevásárolunk, majd egy arra alkalmas helyen falatozunk.
Eddig még mindenhol értenek magyarul és beszélnek is. Nincs itt gond!
Rövid pihenőket iktatunk be az út mellett.
Zilahba az E81-es úton érkezünk meg. Nagyváros, a forgalom is nagy. Olyan girbe-görbe útvonalon érjük el éjszakai szállásunkat, mint az ökörhú..zás. De megérkezünk. A megérkezés két legemlékezetesebb pillanata, mikor István, a pádre, eltépi izomból a bringaláncot és az, amikor az utca elfogy. Szó szerint így van! Egykor még volt, aztán jött egy nagyobb eső és elmosta. Úgy elmosta, hogy csak na! Még jó, hogy egy erősebb kerítés megfogta az áradatot. (Magyar ember építette! Tőle tudjuk mi történt az utcával.)
Ezt a nüansznyi akadályt is leküzdjük és megérkezünk Zilah stadionjához és a stadion melletti retro szállásunkhoz. (20 évvel ezelőtt is már retro lehetett.) Bocsánat az ilyen jelzőkért, de jól esik leírni, kimondani. Azt is hozzáteszem, végig nagy betűkkel: NAGYON SOKSZOR ÖRÜLNE A VÁNDOR ILYEN SZÁLLÁSNAK!
A szobák elfoglalása után szinte mindenkinek a legfontosabb teendője a WIFI beállítása és a hálóra történő fellépés.
Ma is csak órákkal később érnek be a futók. Az ő napjuk megint nehezebb volt és a közlekedésből is a rosszabbat kapják. Sokszor csak 1-2 arasznyival húznak el mellettük az autók. Egy biztos, a következő Mária Maratont a futók számára más útvonalon kell vinni és külön a bringásoktól!
A szállodában az étterem, a bár, a presszó már nem működik. A vacsoránkat és a reggelinket is úgy hozatják.
A berendezésre nincs panasz. Van tévé és hűtő is. Ez utóbbi a fontosabb. A pádréval és Mókicával kerülök egy szobába. Mókica hozott bort otthonról, az kerül behűtésre és minőségellenőrzésre. Amúgy Mókicának pár napja volt a diplomaosztója, három napig hiányzott is a csapatból emiatt.
A szálló kívülről rosszabbat mutat, mint belülről.
A stadion is hasonló kiállású, mint a szállónk. Ráférne a javítás. A villanyoszlopok töméntelen vezetékben fuldokolnak.
Rengeteg vezetékkel terhelik a villanyoszlopokat.
Táv: 75 kilométer
Térképen az útvonal
