Harmadik napunk, Regéc Telkibánya 20 km
Arra ébredünk, hogy esik az eső. Nagyjából megszáradtak a cipőink. Felvesszük az esőkabátokat és a helyi boltba megyünk. Szűkös a kínálat, csak kenyeret tudunk venni. Reggelizünk, lassan készülődünk a mai szakaszra. A lefoglalt szállást hívom, van-e fűtés, hiszen előrelátható, hogy mindenünk vizes lesz megint. Nincs, így tehát másikat keresünk. Egy végtelen kedves hölggyel beszélünk, Anikó vendégház Telkibányán. Képet csatolok milyen csodás helyünk lett baráti áron.
Hiába kaptunk szeretetteli üzeneteket barátainktól a várható viharról, indulunk. Már nem esik olyan intenzíven, de a sárban most sincs hiány. Azért bennem motoszkál ez a farkas sztori.😀Elhagyjuk Regécet, ezt a kedves falut. Imáimban ma viszem a kéréseket. Még nem is sejtem, hogy mekkora erőt ad majd a nehezebb szakaszokon.
Rövid pihenőt tartunk egy régi erdészház teraszán, a nedves pólóinkat szárazra cseréljük. Utunk a Gergely-hegy (783 m.), Bán-hegy (757 m.) között visz, majd elhaladunk a Borsó-hegy (755 m.) mellett. Az eső miatt csak érintjük itt azt a helyet ahol 2006-ban egy szlovák katonai repülőgéppel történt baleset, amiben 46-an vesztették életüket.
Aztán kapunk egy nagyon kemény, lejtős szakaszt, ahol túrabotjainkban és a fákban kapaszkodva jutunk le. Ez húzós rész volt a sárban, én estem is. Majd ezek után jött a Kis és Gönci-patak ahol kétszer keltünk át, s ahhoz hogy a túloldalra jussunk a megáradt vízen kellett átjárót építenünk. Több száz méteren fák dőltek az ösvényre, kerüljük őket mélyen az erdőbe térve. Több alkalommal foltos szalamandra keresztezi utunkat. Nagy szerencse, hogy láthatjuk őket. Napom meghatározója a Pálos kolostor romja Göncnél. Csodálatos hely, érezni itt valamit ami felemelő, megindító. Itt felfigyelünk egy különleges madárhangra, de nem tudjuk megfejteni ki lehet a gazdája.
Telkibányára érve a kocsmában iszogató helyi férfiakat kérdezzük, hogy merre van a Petőfi utca? Határozottan jobbra irányítanak. Egy idő után gyanús, már majdnem vége a településnek. Egy arra bicikliző hölgyet újra kérdezünk. Készségesen irányít vissza arra ahonnan jöttünk, azaz vissza a kocsmához és még azon is túl…..Illuminált segítőink még mindig a pultot támasztják, s határozottan, kicsit akadozó nyelvvel, állítják hogy jó felé irányítottak. Mikor megérkezünk, igazán jól esik vendéglátónk figyelmessége, a befűtött kandalló. Bármit kiejtünk a szánkon már hozza, intézi Anikó. Mint pl. hajszárító. Ennek apropóján invitál egy pálinkára, s beszélgetünk arról milyen itt az élet. Felajánlja hogy reggel főz egy jó kávét, érdeklődik hány órakor jó nekem.
Gondolat a zarándoktársról
A mai napon, szakadó esőben, hegymenetben jött a a következő gondolat arról, ki a zarándoktárs.
Megyünk az úton, s látja az erőfeszítésemet, igyekezetemet, látja ahogy nap mint nap legyőzőm önmagam.
S Ő ugyanezt teszi- talán csak éppen másképp, másban. Talán az elfogadásban, hogy elfogadja, hogy a másiknak nehezebben megy.
Tiszteljük egymás erőfeszítését!
Ebből megszületik egy olyan kapcsolódás amit akkor értesz meg, ha átéled ezt, ha benne vagy.
