A jelek Füzér felé visznek tovább
Negyedik nap. Telkibánya-Füzér 20 km.
Reggel szállásadónkkal, Anikóval kávéztam, megvárt amíg felkelek. Invitáljuk a reggeliző asztalunkhoz, amit elfogad. Jól elbeszélgetünk az élet dolgairól. Búcsúzáskor kapok tőle különböző kristályokat, hiszen ez a vidék bővelkedik benne. Öleléssel búcsúzunk.
Telkibányán megnézzük még a Alexandriai Szent Katalin Ispotályt, majd a kopjafás temetőt, ahol a kopjafák formája sok mindent elárul. Egyszerűségükkel mentesek minden felesleges cirádától, vagy díszítő elemtől, méltóságteljesek, évszázadokon keresztül megtartották formájukat. Az évszám és a szöveg rávésése nélkül is „beszélő” kopjafák voltak, hiszen formájukról, alakjukról meg lehetett állapítani az elhunyt nemét, életkorát, vagy a közösséghez kapcsolódó viszonyát.
Szent Erzsébet nyomában elhagyjuk Telkibányát
Az erdei jelzett utunk patakká formálódott a sok eső miatt, így a fák között csalinkázunk. Társam magashegyi túrázó, egyre inkább elemében van itt a hegyek között, én vele ellentétben egyre nehezebben veszem a hegymenetet. Lassan megszületik, hogy egymásra figyelve, akaratlanul a tempónk is idomul. Mivel ma az elhunyt szeretteinkért ajánlottuk a lépteket, így Rájuk gondolva hagyom magam mögött a kilométereket.
Hollóházán megcsodáljuk a porcelán keresztút képeit, majd megállapítom, hogy Szent Erzsébet legendája a rózsákhoz kapcsolódik, de mi bizonyosan az orgonát kaptunk az utunkra, mert túlzás nélkül állítom hogy egész utunk azzal van végigszegélyezve!
Még pár kilométer, s egyszer csak feltűnik Füzér vára a hegytetőn. Csak állunk és csodáljuk ezt a képet ami elénk tárul. A Zemplén rabul ejtett az elmúlt napok során és ma egy új arcát mutatja, ami lélegzetelállító! Megérkeztünk Füzérre.
Kedves vendéglátónk a szálláson
Joli néni a mai vendéglátónk. 84 éves. Ő fogad bennünket, s tesz a kazánra, hogy megtudjuk szárítani a vizes ruhákat. Döntésünk, hogy elindulunk még a várat megnézni. Felmászunk a hegyre. Éppen akkor zárják a várkaput. Kicsit szomorkodom, hogy ez most kimarad. De biztos vagyok benne, hogy eljutok még ide, hiszen ez a falucska, s a vár is szép. Joli néni kedves, közvetlen asszony. Beszélgetünk a múltról, jelenről, közben előkerül egy jófajta házi pálinka. Búcsúzóul otthagyja s lelkemre köti hogy a holnapi út előtt is igyak egyet. Elkészült a fejedelmi tojásrántotta, közben jóízűen vacsizunk, mellé bort kortyolgatunk.
Holnap hosszú út vár ránk Kassáig. Társamon látom, hogy aggódik -de tudom, bízik bennem-, hogy fogom bírni a majdnem 40 kilométeres utat.
Tapasztalat a jelekről a Szent Erzsébet zarándokúton
Az út során tapasztalt jelzés nehézségeket mindjárt megosztanám, hogy aki ezen az úton elindul mire, hol figyeljen, hol van tévesztésre lehetőséget adó helyzet.
Első nap, miután keresztezzük a 37-es utat, elhagyjuk a szőlőket már az erdőben folytatjuk utunkat, van egy erdei pihenő ami balra esik az úttól. Ott lehet pihenni, viszont figyelni kell mert a jelzés nem egyenesen halad majd tovább, hanem kb. 100 méterrel korábban jobbra felkanyarodik ezen a ponton egy kevésbe járt erdészeti útra, ahol a jelünket csak nehezen vesszük észre.
Regéc-Telkibánya közötti szakaszon a Borsó-hegyet elhagyva jobbra fordulunk, majd egy kerítéshez érve nem egyenesen hanem balra felfelé visz az út, a jel valahol 800 méter után látható. Itt bal kézre kivágták a fákat, s ezzel együtt a jelzéseket is.
S végül a Szlovák határtól kb. 6.2 km -re egy hármas elágazáshoz érünk (van itt egy asztal ülőkékkel) megyünk tovább egyenesen, de nem több, mint 10 méter után egyből jobbra be kell mennünk az erdőbe, amit nagyon nehéz észrevenni. 250 méter után kiérünk az erdőből, ott jobbra kell tartani. Ezután kb. 400-500 méter múlva balra kell betérni újra az erdőbe.
