Zarándoklatunk utolsó napja
Ötödik nap. Füzér-Kassa 38 km.
Reggel a nap sugaraira ébredtünk. Az első esőmentes napunk. Korán indulunk, hiszen az előző napok kétszeres távja vár ránk. A szobából kilépve Füzér vára kacsintott rám. Joli néni még este lefőzte a kávét, hogy reggel tudjak inni. Bámulatos az ereje, energiája.

Napi elmélkedés elolvasása, imaszándék a mai napra. „Az élet gyöngyei” kiadvány adja a napi elmélkedéseink fonalát. Megosztok egyet, hogy mit is jelent. A mai napra a Puszta gyöngye jut.
Napi elmélkedés
A puszta gyöngye- Megérinteni határaimat-megtérni-éretté válni
„Sivár vidék, ami a horizontig nyúlik, tűző nap, óriási hőség, szárazság, pusztaság. Nehéz túlélni. A puszta gyöngye a szárazságot és a nélkülözés idejét, életem kétségeit és küzdelmeit szimbolizálja. Azokat a területeket, ahol eljutottam határaimhoz. Ahol nincs más választásom, mint belenőni Istenbe, az Ő erejébe. Ez a pusztában a túlélés egyetlen lehetősége. Ehhez azonban el kell fogadnom, hogy a pusztában vagyok, gyönge vagyok. És éppen ezen a ponton válhat a puszta a kegyelem helyévé. Ledőlnek bálványaim, amelyeket magamról és Istenről alkottam. Találkozom az élő Istennel, az élet Istenével és valódi ember voltommal.
Döntenem kell elfogadom-e, hogy mindenestül tőle függök, vagy magam akarom kézben tartani az életem. Útelágazáshoz értem, esélyt kaptam a megtérésre. Fontos pont ez, ahol megízlelhetem a keresztény élet igazi örömét. Az Istenben való lét, soha el nem képzelt távlatait. Ezért játszódik olyan sok bibliai jelenet a pusztában. Itt lesz világos, mi fontos és mi nem fontos. Aki keresztülmegy a pusztán, érettebbé válik.”
Indulunk Kassára
Ma érzem igazán, nem szeretném hogy véget érjen ez az út!
Elhagyva Füzért, elérjük utunk legmagasabb pontját a Hajagos-hegy oldalában, 720 méteren. Innen nemsokára elhaladunk az országhatárt jelző táblák mellett.



A túloldalon kanyargós erdőn visz az út. A sok esőtől megduzzadt patakok folyamokká váltak, mindenhol a víz morajlása hallik, s bármerre tekintünk a magának utat törő gyönyörű zubogó vizet látjuk. Szinte körbeölel bennünket a hegyekből lezúduló víz. Egy helyen a sebes sodrású vízen ismét átjárót építünk, nagyobb fahasábokat, köveket hordva, Szerencsésen átkelünk.
Zarándoktársam telefonál. Egyszer csak arra kapom fel a fejem, hogy azt hallom tőle: De nekünk nem az a fontos most, hogy CSAK úgy a célba érjünk, hanem hogy az utunkon menjünk!
Nem hiszem, hogy észrevette amit mond. Mosolygok. Észrevétlen zarándokká vált.💓
Az utunk során minden nap velünk van a kakukk hangja és végigkíséri utunkat. Sokféle madár énekel nekünk, vannak amelyeket ismerünk és vannak ismeretlenek is. Mind csodaszép. A virágzó fák bódító illatát szívjuk magunkba.







Megérkezés
Kassán végig, a Hernád folyó mentén már végtelennek tűnik az út. Beérve a városba kisebb sokkot kapok a zaj, a füst, a kosz, a rohanás láttán. Aztán még néhány kanyar s megérkezünk az óvárosba a Szent Erzsébet -Dómhoz.



Megrendülten állok. Itt vagyunk, s ez az impozáns, gyönyörű építmény felülmúlja mindazt amit képzeltem. Könnyeim csorognak az arcomon. Hálás vagyok hogy itt vagyok, hogy itt lehetek.
Minket ingyen beenged a hölgy látva a zsákjainkat. Belépve a dómba a korábbi érzés fokozódik.
Misére készülődnek. Maradunk. Angyali énekhang szól, majd fiatalok zenélnek. Teljesen magával ragad minden ami történik. Itt ülök zarándoktársammal, a szeretteimmel, a barátainkkal a szívemben- akik végig drukkolták nekünk az utat- Szent Erzsébet elé hozva Őket, s mindazokat akik imaszándékkal fordultak hozzám. Olyan elevenen vannak itt velem, hogy magam is meglepődöm, de jó nagyon! Még 3 km a szállásig.



Szent Erzsébet élete
Erzsébetnek nem volt könnyű élete. Könyörületes cselekedeteit mindenkor gúny, vádaskodás, irigység kísérte, de ő mindezt a legnagyobb békével és vidám szívvel viselte. Türingiában, Erzsébet a vár alatt nagy házat építtetett, befogadta a zarándokokat és koldusokat, és ápolta a betegeket. Az udvar rosszallása ellenére férje, Lajos támogatta felesége jótékony cselekedeteit. S mindezt úgy vegyük figyelembe, hogy nagyon fiatalon, 24 évesen hunyt el a „szeretet szentje”.
Szent Erzsébet zarándokút, válaszok
Alig ért véget az út kapok egy telefont, aztán egy másikat. Mélyen, ott legbelül feltör bennem a hála. A hála amiért újra megtapasztalhatom hogy egyetlen ima, egyetlen lépés sem marad válasz nélkül. Elérzékenyülök, hogy a mellé a sok csoda mellé amit az úton kaptunk, ilyen gyorsan látható, érzékelhető a válasz. Új forrás fakad a szívemből. Hálatelt szívvel ülök a hazafelé zötyögő vonaton elmerülve az elmúlt napok csodás történéseiben. Szent Erzsébet végtelen szeretettel gondoskodott rólunk, s azokról akiket elé vittünk.
És ekkor még fel sem ismerem azt a csodálatos ajándékot amit ezen felül tartogatnak számomra az Égiek!


