Csodaszép, kék-zöld fényben tündöklő tavak a Vértesben 🌄; szemet 😍 gyönyörködtető, lelket feltöltő bicajozás 🚴♀️ az erdőben, tópartokon megpihenve. Településeket alig érintve egy varázslatos tavaszi bringázás.
A túra első részében Szárligettől Csákvárig cangázunk
A második része a csodálatos Horog-völgy felé vezet majd Tatabányán fejezzük be a túránkat
A túra jellege: Egynapos kerékpártúra
Helyszín: Európa
Ország: Magyarország
Tájegység: Vértes
Túra napok száma: egy
Táv: 84 km
Szint: 645 méter
Útvonal letöltése:
Felszerelés: Kerékpár, plusz a kötelező felszerelés
Élmény: ⭐⭐⭐⭐⭐
A túra nehézsége: 🚴🚴🚴🚴
Kék-tó? Cicahomok? Hogy mik ezek? Hát tavak a Vértesben!
Gondoltátok volna, hogy vannak tavak a Vértesben? Nem is egy, nem is kettő, sőt, nem is három. Sok. 🙂 A mai túránk során, hármat érintettünk közülük. 🙂
Ez a Vértes nem akar szabadulni tőlem; igaz, én sem tőle! 😃 Bármikor jöhet, ha úgy adódik. Húsvét hétfő után két héttel, ma megint ott kötöttem ki. És nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egyik, legesleg örömbicajozásommá lett ez a nap. Azt sejtettem, hogy jó lesz, de, hogy ennyire!? És igen! Szabival, Tibivel, Gáborral és Dórival vágtunk neki a túrának.
2023. április 23., Szárliget – Terv út – Fáni-völgy – Csákvár – Horogvölgy – Oroszlány -Tatabánya = 84 km/645 szint
Viszonylag korán, 09:15-kor indultunk a szárligeti vasútállomásról. A településről kiérve, egy gyors átlibbenés az 1-es főúton, és máris az erdőben gurulhatunk. A természet azonnal magával is ragadott minket, a csend, a madarak, a friss levegő két perc alatt beszippantott bennünket. 🙂
Aztán gyorsan jött is egy ilyen tipikus Murphy esete. Amikor minden szép és jó, mi történhet? Nyilván egy defekt. (Nem mellesleg, egy vasszilánk okozta a galibát.) Amíg a Fiúk tették a dolgukat, Dóri itallal kínált engem. Egy zöld kis növénykével etetett meg, amire rávágtam, hogy húúú, ez de finom uuuzóóóó 
Azaz ánizs. 
Még ‘ittam” volna belőle azért jócskán, de már mehettünk is tovább – belső csere pöpercre ment a Srácoknak.
A Terv úton még rengeteg különleges virág állított meg bennünket. Míg a Fiúk előre menvén beszélgetve tekertek, mi Dórival elég sűrűn szemügyre vettük őket és meg is fejtettük kilétüket. 🙂
A Fáni-völgybe érve, Szabi egy kis útvonal ismertőt adott nekünk, hogy Csákvár felé mire számíthatunk – most kivételesen ugyanis nem Vérteskozma felé vettük innen az irányt, hanem ellenkezőleg, balra kanyarodtunk. Aszfaltút, földút, kövesút, döngöltföldút – ezekkel kecsegetett bennünket.
Menjünk akkor? Persze, hogyne. 🙂 Mondjuk én voltam a kis kakukktojás, mert nagyon nem szeretem, ha szétrázódik a mindenem is. Viszont! Így volt jó, mert legalább ezerszer rosszabbra számítottam, mint amilyen volt. 🙂 A Fáni-völgy ezen része – ha lehet ilyet mondani -, még csodásabb, mint a ‘Kozma felé vezető. Egy meseerdő kellős közepén érzi magát az ember.
Mielőtt még beérünk Csákvárra, egy különleges építmény is szembejön velünk. A Szent Ferenc Vadászkápolna. A csákvári Eszterházy-kastély része már ez is, vagyis anno az volt. A múltjáról sok legenda kering, hogy pontosan mi célból, és ki, kinek építette akkoriban. Ami viszont tény: nyolcszög alaprajzú, ívelt lépcsőházú, és a ‘teteje’ kilátóként funkcionál jelenleg. A kápolna mivoltját pedig, a sátortető, és a rajta lévő kereszt jelzi igazán.
A folytatásban: Horog-völgy – Kék-tó – Cica homok – Tatabánya
