Álmomban sem gondoltam, hogy valaha is lesz télen többnapos kerékpártúrám. Azt meg végképp nem, hogy majd a Bakonyon át a Balatonra tekerek. A tél a Bakonyban, akármilyen enyhék is az utóbbi években, azért mindig jelen van. Hó és hideg formájában is.
A túra jellege: Kerékpártúra
Helyszín: Európa
Ország: Magyarország
Tájegység: Balaton és környéke
Túra napok száma: Három nap
Táv: 225 km
Szint: 1791 méter
Útvonal letöltése:
Felszerelés: Kerékpár, plusz a kötelező felszerelés
Élmény: ⭐⭐⭐⭐⭐
A túra nehézsége: 🚴🚴🚴
Háromnapos kalandozás a Bakonyon át a Balatonra
Győr – Ajka – Balatonszárszó – Balatonkenese = 225 km/1791 szint (2022. január 14-16.)
Hétvégére gyönyörű napos, kb. 1-7 fok ‘meleg’ ígérkezett napközbenre. A hétvégémet megtoldottam egy pénteki szabadnappal, így három napra terveztem. Kab-hegy nagyon hívogatott, a Balcsi széle néhol befagyva, ezek voltak az irányadóak. Egy pár perces térképnézegetés után, eldöntöttem, hogy Győrből indulok.
Az első éjre Várpalota-Veszprém-Ajka környékén próbáltam valami jó kis szállást találni, végülis Városlődön sikerült. A másodikat ennek fényében pedig a Balcsi déli partján foglaltam, Balatonszárszóra kell majd megérkeznem szombat estére.
Télen a Balatonra bringával: Győr – Várpalota = 96 km/928 szint
2022. január 14., 1. nap
Reggel vonattal mentem Győrbe, és onnan pontban fél 10-kor startoltam. A 82-es út mellett vezető kerékpárúton tekertem Nyúl és Écs érintésével, Pannonhalmáig.
Aztán Ravazd majd onnan kis dombozás és gurulás az erdőn keresztül Sokorópátkára. Ekkor már olyan volt minden és egész úton kísért is tovább, mint a tél, kora tavasszal édesítve. 🙂 Az elején még picit hűvös, de aztán a nap egyre inkább érzékelhető simogatása, plusz a folytonos emelkedők, dimbek-dombok, érzetre hozták a több, mint 7-8 fokot. Közben persze néha, pici, csúszós havacska, és a 0,000001 mm vastagságú jég is játszott.
Ez a hajszálvékony jég nagyon megviccelt ám! Az út eleve csak vízesnek tűnt, és a szemből sütő nap ezt méginkább tetézte. Szépen belerongyoltam, az első kerék meg is csúszott úgy, ahogy kell, de szerencsére tudtam korrigálni. 🙂
Sokorópátkáról Gic – Bakonyszentlászló – Dudar – Bakonynána útvonalon bringáztam tovább. Gicen, a bringás utcatáblákat szokásomhoz híven megnéztem. Nagyon hangulatossá teszik a települést.
Bár végig felfelé haladtam, mégis igazi kis hullámvasútazás vette kezdetét, nagyon élveztem. A felfelé menet közben több fel-le-fel-le dombocska is volt. Ráadásul, ami még nagyon-nagyon jól esett és segített, az a hátszél. Végig észak-nyugatról fújt, így lényegében érezhetően tolt engem előre. Persze, ez nem azt jelentette, hogy 20 helyett 25-tel száguldottam, csak mondjuk 13 helyett 17-18-cal szambáztam, a folyamatosan emelkedő úton. 🙂
Bakonynána után, ahogy Tés felé haladtam, egy kisebb szerpentínen, jött az első és egyetlen holtpont. Amit más évszakban itt simán megtekertem megállás nélkül, az most nem ment. Éreztem a tél hatását – sokkal több ruha rajtam, és az érhetően kevesebb bringázás miatt, az állóképesség hiánya. Egy sportszelet, pár perc pihenés, és gyerünk tovább.
Most már az időre is kellett figyelnem – de szerencsére tartottam azt, amit elterveztem. (Legkésőbb fél 5-re Várpalotára kell, hogy érjek, mert indul a vonatom. 🙂 ) Így amit még nagyon szerettem volna, sikerült, a már lefelé menő nap fényében érni a Tési szélmalmokhoz. Tés, a Bakony egyik legmagasabban fekvő települése, és szinte mindig fúj a szél. Az itt található mindkét szélmalom – a Helt-féle és az Ozi-féle -, úgynevezett holland típusú. A törzsük fából készült, és a hatvitorlás szárnyaknak, valamint a forgó tetőszerkezetüknek köszönhetően, mindig szélirányba lehet állítani a lapátokat.
Tésről már csak 12 km lefelé suhanás Várpalotára – ez igazán remek volt a végére. 🙂 A vasútállomásra érve örömmel nyugtáztam, hogy a vonatom 15 perc múlva érkezik. Veszprémben még egy gyors átszállás után érkeztem meg Városlődre. Talán a nap legnehezebb pillanatai is ekkor voltak majdnem – Veszprémben fel, és Városlődön pedig leküszködni a bicajt, arról a magas, háromlépcsőfokos régifajta vonatról. Szerencsére csak majdnem – a nagyon segítőkész kalauznak köszönhetően, ez végül könnyen ment mégis. 🙂
Következő rész: Ajka – (Kab-hegy) – Balatonszárszó