A csapatban én képviselem a Dél-Dunántúlt, ezért az itteni tájakról gyakrabban tudok beszámolni. Az elmúlt hosszabb hétvégén a Geresdi-dombságot céloztam meg. Nem kirándultam még erre, most hívok mindenkit, túrázzunk a Geresdi-dombságon, fedezzük fel együtt a kincseit.
Túrázzunk a Geresdi-dombságon, és miért pont ide?
Szállásom erdők közti kis faluban Bátaapátiban van, innen fogok útra kelni. Első nap a kék vonalon Bátaapáti-Mórágy-Szálka irányba indulok. Ez a vonal 17 km.
Az utam verőfényes napsütésben, dombokon át, hangulatos pincék mellett, tavak mentén tart. A dombok között eldugott kis falvak mint egy-egy gyöngyszem.
A szálkai tóhoz érek, ahol a Horog Étterembe egy finom ebéd mellett pihenek. Ebéd után folytatom utamat. Elindulva egy vidám csoport kéri, hogy fotózzam Őket le. Jó a hangulat náluk is, nálam is, együtt nevetünk.
Kérik készítsünk közös képet, aztán jó utat kívánva elköszönnek.
Tovább Mőcsény-Zsibrik felé visz az út, a szállásig 10 km.
A szálkai tavat elhagyva nemsokára Mőcsény falu, majd utána a mőcsényi-tó gyönyörű kék színe hívja fel magára a figyelmet. Elhagyva, néhány kanyar után, nemsokára a Zsibriki halastóhoz érek. Ámulok ezen a vidéken, mennyi meglepetést tartogat.
A dombokkal körülölelt tó magával ragad. Elidőzök a domb tetején, gyönyörködve a nyugodt táj arcán, a madarak énekén, a millió tücsök hangján. Fáradt vagyok. A szállásig már csak egy-két kilométer.
Egy kanyar után az Apponyi-kilátónál találom magam, Bátaapáti tetején. Innen csodálom a kilátást, messzebb a Zsibriki tó. Jóleső fáradtsággal hazatérve, a házigazda frissen sült pogácsával vár. Igazán jól esik ez a kedvesség a mai 27 km után főképp!
Reggeli gondolatok a völgyben
Mikor egy mély völgykatlan alján állsz, s egyszer csak megérzed hogy Te vagy itt a legkisebb pont. Rajtad s a vadakon kívül -melyek szagát érzed- nincs itt más.
Csak Te és Ők.
Érzékeidet ellepik a virágok bódító illata, a tücskök ciripelése és a sokfajta madár vidám füttye, tudod, minden ebből a békéből született!
Kitisztulsz már annyira, hogy nem csak a virágok, hanem a fák illatát is érzed, s felfigyelsz a 101. fajta új madárhangra is….
Igen. Minden ebből a békéből született, s ide kellene visszatalálnunk.
Túrázzunk a Geresdi-dombságon, kivácsivá tett Eszterpuszta
A mai napra a nevemet viselő puszta keltette fel a figyelmemet, így a kéken indulva Bátaapátiból Eszter-puszta felé indulok.
A csodálatos völgykatlan után, az erdőn át elértem egy csomópontig, a Harsányi-keresztig. Ezt a keresztet Vitéz Harsányi János emeltette egy szerencsés kimenetelű vadászbaleset után hálája jelélül.
Zöld jelzésen tovább
Itt tértem át a zölden jelzett útra, mely Eszter-puszta felé vezetett, a hegygerincen át, melyről csodálatos volt látni a környező dombokat, a dombok között megbújó tavakat, falvakat. Érdemes volt erre jönnöm!
Leereszkedve elértem Ófalut, ahol annyira fürkésztem az útjelző táblát, hogy nem vettem észre a lábam alatt tekergő kigyót, melyre ráléptem, így hangos sikollyal sikerült a belépőm a vasárnapi ófalusi csendbe.
A szomjamat a helyi kocsmába térve oltottam, majd innen a piros jelre váltva hazafelé vettem az irányt. Ismét a zsibriki tó, de most a másik oldaláról kerülöm.
Jólesik a kései ebéd a helyi étteremben, majd a falun át hazasétálva megcsodálom az időközben felállított szebbnél-szebb májusfákat. Elgondolkodom e régi szokáson. Mennyi minden rejt magában egy ilyen szokás! Szép ez az ország!
