Tizenharmadik nap – Hollókő-Mátraverebély-Szentkút: 24 km
A Gyöngyök útján, ebben az évben, ez az utolsó zarándoknapom
Megérkeztem Zircről-Mátraverebély-Szentkútra.
12 nap, 300 km, a Bakony, Vértes, Pilis,Gerecse, Börzsöny, Cserhát, Mátrán át -hálával a szívemben.
Aki követte a beszámolóimat, tudja, hogy egy hetet mentem egyedül. Minden lépést a hála jegyében tettem meg. Kedves barátnőm mondaná a számot is. Ez, emlékeim szerint, egy hét alatt 296 ezer lépés, szorozva kettővel.. De mindegy.
Most, hogy hazaértem, most élem át legintenzívebben, hogy milyen ajándék volt megint úton lenni, megélni mindazt, amit ez a vándorélet ad. Megtapasztalni magamat, az erőmet, a határaimat, a talentumaimat, másokat, s az úton levés ajándékait.
Hogyan tudnám elmondani mennyi erőt, bizalmat ad, hogy nyit meg kapukat a kiszolgáltatottság, a vándor élet….Milyen értékesek az apró gesztusok.
A bükki nemzeti parkban egy vadőr készített menedék kunyhót, s amolyan túlélő pontot a vándoroknak – (csatolok képet). Aki vándor tudja, hogy ez mit jelent.
Nem tudom mennyi idő, míg beérik minden, amit kaptam magamról ismét, s a teremtett világról…a jóról.
Ezernyi mosolyra fakasztó találkozás, történés….melyből meríthetünk a hétköznapokban. Kívánom ezt mindenkinek!
