Kerékpárral a Tisza mellett Tiszabecs-Tisza-tó

Voltál már úgy, hogy egy túrád elött keresed az információkat és nem akarnak összeállni? Én már sokszor. Hogyan utazz, melyik vonat lesz a legjobb, hol szállj meg, mi legyen az útvonal, mit nézz meg, stb.stb.? Rákerestem a google-ban: kerékpárral a Tisza mellett, milyen találatok jönnek fel.

Az egyik ami nagyon tetszett, Hörpölin írása. Igen ám, de én Tiszabecsről indulnék. Egy órás keresgélés után egyben biztos voltam, Tiszabecsről indulok útnak a Tisza mellett, vonatozás Nyíregyházáig, Nyíregyháza és Tiszabecs között meg csak letekerem azt a kis távot. (113km) A túra időpontja 2022. július vége.

Első nap, Tatabánya-Nyíregyháza vonatozás, Nyíregyháza-Tiszabecs bringázás

A vonatozást egy átszállással sikerül megúszni, nagyon nem szeretem a csomaggal megpakolt bringát emelgetni. A MÁV új szolgáltatása ellenére, Nyíregyházán mégis kissé megtörve kászálódom le a vonatról. Nyíregyháza nagy város, nekem ismeretlen, a GPS-re bízom magam. Az tuti, a forgalmas főutak kilőve, mellékutakon fogok menni. Nyíregyháza-Tiszabecs 113 kilométer

Brutál meleg van, beérek Kállósemjénbe. Nincs kedvem megállni, a menetszél egy picit legalább hűt. Aztán csak megállok, balra látnivaló tűnik fel. A parkban próbálok lehűlni, csekély eredménnyel. 2022. legmelegebb napjait éljük. Az öntözés ellenére a park pázsitja is alig zöldell. Ez a negyedórás kis nézelődés, pihenés megéri az időt. Nagyon szép a felújított épület, és a park is gyönyörű lehet tavasszal, ősszel. A Kállay-Kúria áll velem szemben.

Bőven 30 fok felett van a hőmérséklet, még a gumik is melegek. Lassan közeledik Kocsord. Egy régi katonatársam emlegette a Kocsordi Discót. Legalább a települést meglátom most. Az Unitárius Templom ragadja meg a figyelmemet.

Kezdek gondolkodni az éjszakai szállásomon. Tiszabecs még távolinak tűnik. A felmerülő lehetőségek: Fehérgyarmat előtt a Szamos partja, Fehérgyarmat melletti horgásztavak partján valahol, vagy, Tiszabecs? Nyomom a pedált, vedelem a langyos vizet a kulacsból, lötyög a gyomromban, mégis ki vagyok száradva. Ez a jó a nyári bringázásban, nem fáznak a lábujjaim. Mikor leszek én végre a Tisza mellett?

Fehérgyarmaton azért erőt merítek egy üveg sörből, egy szelet csokiból, és a maradék szendvicsemből. Alig van forgalom, pár katonai autó kerül el, enyhe hátszél is érkezik, igy gurulok be Tiszabecsre. Tiszabecsen a Vidám Delfin Kempinget szemelem ki magamnak, szinte közvetlenül a Tiszapart mellett. Álmomban sem gondoltam volna, hogy milyen vidám fogadtatásban, jó sörözésben lesz részem, és milyen klassz ez a kemping.

Kerékpárral a Tisza mellett, második nap, Tiszabecs-Tiszamogyorós

102 kilométer jut a mai napra. Nem számít nagy távolságnak, viszont iszonyat meleg van napközben. A lényeg, végre itt vagyok a Tisza mellett!

Tegnap esti begurulásomnál a kempingbe többen úgy fogadtak, mint régen látott jó barátot. Még a bringát sem támasztottam le, de már kérdeztek, – honnan, hova, mikor indultál, mennyi cuccod van, milyen a Giant bringám, stb.stb. Kenuzni jöttek a Tiszára, de páran kerékpároznak is. Az életükből még eddig kimaradt az általam is kedvelt vándorcirkuszos túrázás, ezért volt a nagy érdeklődés, és persze a közös hobbi miatt is.

Még este felhívták a figyelmemet a légiriadókra. Nagyon sokszor megszólalnak Ukrajna Magyar lakta területén a szirénák akkor is, mikor 600-800 kilométerre lévő célpontokat ér találat. Ez most szerencsére kimaradt, de napközben többször is hallottam a szirénát.

A reggeli készülődésemnél még szinte fázom, aztán már nem. Sőt!

Tervemben az szerepel, hogy ahol csak lehet a Tisza gátján, vagy a Tiszához legközelebbi kis utakon kerékpározzak amíg csak lehet, amíg kedvem tartja. Ez nagyon egyszerűnek tűnik ugye? Aki már bringázott gáton tudja, a gát korona nem mindig járható. Esetleg járható, de nagyon nehezen. Sokszor órákig nem is látod a vizet. Most is ez a helyzet.

Tiszacsécse előtt találok egy ígéretes kis utat a folyó felé, el is érem a Tisza partját, de csak ennyi. Nincs közeli út a víz mellett. Mivel nincs kidolgozott tervem, így Tiszacsécsén Móricz Zsigmond emlékházát nem keresem fel sajnos. Viszont Tiszakóród után a Túr bukógát és Szatmárcsekén a templom, és a csónakfejfás temető megnézésre kerül.

Nagyarban aztán ismét eltátom a szám, mikor a Luby-kastélyhoz érek. Belépőt kell venni, így csak távolabbról nézem és fényképezem a kertet, a kastélyt. Szép! A hetek óta tartó brutális meleg, a szárazság ellenére szép zöld a fű, és virágoznak a rózsák. Nagyon meleg van, szinte leolvadok a kerékpárról. Hosszúszárú nadrágban, hosszúujjú ingben, vékony kesztyűben, fehér kendőben és azon a sisak. Így tekerek, különben szétégetne a nap. Jól jönne egy kis árnyék, pihenő, pofa sör.

Olcsvaapáti magasságában látok egy letérőt a gátról a víz felé. Tessék! Imám meghallgattatott, árnyék, padok, asztalok, és egy Büfé! Halász Büfé! Itt még a madár se jár, gondolod ha erre túrázol, vagy kerékpározol, esetleg kenuzol a Tiszán. Pedig van, és én vagyok az egyetlen vendég! Ez utóbbi szomorú tény. Az Ukrán háború miatt sokan megijedtek, és lemondták a tiszai evezésüket, túrázásukat erre a részre. Ha nincs vendég, nincs bevétele a kempingeknek, vendéglősöknek, stb. Nagyon bízom abban, hogy az ilyen kis büfék a következő szezonra is ki tudnak majd nyitni! Higgyétek el, nagyon hangulatos, még az éjszakai vadkempingezés is megfordult a fejemben. Csak egy dolog tart vissza, alig múlt dél.

Megmondom őszintén, a tervemtől picit eltérve, Olcsvától nem követem a Tiszához legközelebbi utakat. Megelégszem a csendes települések látványával, és a meleggel. A víz és a sör beszerzése is könnyebb. A nagy melegre való tekintettel a telefonom is kikapcsol időnként, nem kínzom szegénykét.

Beérek Tiszamogyorósra, látok egy kemping táblát. Lemondok a vadkempingezésről, koszos, izzadt, büdös vagyok. A Főnix kemping közel van a Tiszához, és mondhatom bátran, elhelyezkedése, a fogadtatásom miatt az egyik kedvenc helyemmé lett.

Tiszamogyorós-Kisvárda, menekülés

Érdekes a reggeli égbolt, kissé nyomott a levegő. A kemping tulaja a közeledő vihart emlegeti. Kis szerencsével egy településen kap el és a kocsmában átvészelem, vagy valahol nyeregben az úton, és akkor is átvészelem.

Eperjeske-Tiszaszentmárton-Zsurk az útvonal. Zsurkon tudok a Tisza gátra rátérni, a református templom fa harangtornyát kell csak figyelni. Innen indul egy kerékpárút a töltésre. A falu végén még pár szilvafa megállít, sok kereséssel már találok kevésbé fogvásító termést. Jó hír, Zsurk-Záhony-Győröcske között végig szilárd burkolaton lehet bringázni. Csak úgy hasítok ezen a jó nyolc kilométeres szakaszon!

Győröcske után a helyieket kérdezem, hogy tudok rátérni a Tisza gátjára, és járható-e kerékpárral? A válaszok eltérőek, saját szememmel kell megnézni. Nekem járható, nem leszek gyors, és abban is hiszek, nem lesz zsúfoltság! Árnyék nincs, meleg, fülledt idő viszont van. Tuzsérba betérek ebédért, amit a templomkertben lassan el is fogyasztok. Még mindig nagyon fényesen tűz a nap, felhőt nem látni, de érezni a levegőben a feszültséget. Nagy csihi-puhira készülök fel.

Kisvárda felett nagyon gyűlnek a felhők, így Kisvárdára beérve másik irányt veszek, most ismét a Tisza felé egy másik úton. Egy ideig jónak tűnik az irány, arra tiszta az ég, de szél uram látja mi a szándékom, sötét fellegeket fú az utamba. Vissza Kisvárdára!

A kempingbe nagyon pontosan érkezem, a papírok kitöltése után tíz perc múlva már ömlik is az eső.

Viharban el sem kezdem a sátor felállítását, behúzódom a konyhába és megfőzöm a vacsorámat. Másnak ez nem jut eszébe, így betolom a bringámat is, sörözéssel, vacsorázással csapom agyon az időt. Gyorsan sok eső esik. Nagy hideg cseppek csapkodják a száraz földet, a kókadozó gyepet. A levegő érzésem szerint vagy 10 fokot hűl, a konyha falai között megrekedt meleg már jólesik. A vihar elmúltával felállítom a sátrat, megejtem a kötelező telefonos bejelentkezéseket és nyugovóra térek.

A Tisza melletti kerékpártúrám folytatódik, Kisvárda-Tokaj. Negyedik nap

Nincs gatyarohasztó meleg! Párás, friss, nehéz a levegő reggel. A pára kövér cseppekben kicsapódva áll a sátramon, a kerékpártáskákon. Nem szeretem a felszerelésemet nedvesen elpakolni, most van lehetőség a szárítására, egy ideig elbajlódom vele. Míg ezt csinálom, kigondolom az utamat. Kékcse, Tiszakanyár, Dombrád, Kistiszahát a mai útvonal eleje. Tegnap a vihar előli menekülésem egyik kiszemelt helye a dombrádi kemping lett volna, de nem bánom, hogy nem jutottam el eddig.

A töltésre csak Dombrád után térek rá. Tiszakanyárnál megnéztem milyen a gát teteje, ott kihagytam, inkább a Dombrád felé vezető műutat választottam. Dombrádtól Kistiszahátig elzötyögök, bizony itt már kezd zsibbadni a kezem. Bátran begurulok Kistiszahátba, a térképem szerint innen Tiszatelekre visz egy út. Ezt az utat bizony nem érem el, pedig az út mellett lévő villanyoszlopok kéznyújtásnyira vannak. Vagy elbénáztam valamit, ez előfordul velem, vagy beszántották az utat. Addig-addig erőltetem, míg a mezőgazdasági földúton tökig nem leszek sáros.

Mindent nem, de sok mindent elkövettem az előrejutásért, a végén már toltam is a bringát, tekerni nem lehetett. A kerekek el sem forogtak a sártól. Némi időveszteség, és tanulságok levonása immár sokadjára. Más a térkép és más a valóság! Nézzétek el nekem, de egy időre elegem lett a töltés tetején tekerni, és elegem lett a mezőgazdasági földutak felfedezéséből. Célba vettem olyan neves településeket, mint Kocoba, Kétérköz, Nagyhalász.

A műúton szépen kiszáradt a sár a sárvédőkből, pár kiló agyagos földet leszórtam magamról. Tiszabercelnél lenézek ismét a Tisza partra, utam irányába továbbra is kavicsos a gát teteje, nem megyek rá, inkább vissza a műútra. Gávavencsellőnél meresztem a szemem Tokaj irányába, nagyon nem tetszik az ég színe. Balsára még beérek, megnyomom a tempót.

Szerencsémre több buszmegálló között választhatok. A szél irányát figyelve azt választom, amelyikbe kevésbé fog beverni az eső. Pár perc, és elszabadul a pokol. Villámlik, dörög, szakad az eső. Jó hideg, nagy cseppekben érkező. Bizony fel kell öltözni, hosszúnadrág, meleg felső kerül elő a batyuból, és az ebédem alapanyagai. Míg szakad az eső, ebédet főzök magamnak, megeszem, sörözök, és még mindig az eső végét várom.

A hosszú unalmas percek után lassan tisztul az ég. Az út szélén jókora pocsolyák nyújtóznak. Indulok Tokajba. Szabolcs után egy vacak kerékpárút keseríti meg a bringások életét. Keskeny, töredezett, oldalról ágakkal, gazzal benőtt. Veszélyesnek ítélem, inkább az országúton tekerek.

Pocsék időben érkezem megTokajba. Kemping keresgéléssel nem sokat foglalkozom, az első lehetőséget látva ki is használom. Tiszavirág kemping. Kétszer is körbejárom a kempinget, jó helyet szeretnék találni a sátornak. A jónak látszó helyekre építőanyag van pakolva, a talaj egyenetlen, sáros. Végül a felújítás alatt lévő épület eresze alatt verek tanyát.

Ötödik nap, Kerékpárral a Tisza mellett, Tokaj-Tiszafüred. Beszélgetés egy ismeretlen ismerőssel

Táv: 124 kilométer

Tegnap este napnyugtával magamra húztam a sátor zippzárát. Korán ébredek, az eső hajnalban elkezdett szemerkélni. A sátor szél, és esővédett helyen áll, szárítani nem kell, gyorsan pakolok és indulok. A hely és az idő sem marasztal. Tiszalöknek tekerek. Tiszalöknél Tiszadada elkerülésére buzdítanak, ennek eleget teszek, utólag már bánom.

Tiszadobnál térek rá ismét a töltés tetejére, itt már teljesen jó, szilárd burkolaton tekerve Tiszafüredig. Ismét a Tisza mellett tekerek. Tiszadobon ellátogatok az Andrássy-kastélyhoz. Pechemre zárva van, nem engednek be. Némi csalafintasággal azért sikerül pár fényképet készíttetnem. Ne hagyjátok ki, keressétek meg ezt a szépséget!

Időnként a semmibe vezető aszfalton gurulok mai célom felé. Sok minden jár ilyenkor a fejemben, de a világot nem tudom megmenteni ezekkel a gondolatokkal, ötletekkel. Még magamat sem tudom megmenteni, felszabadítani. A több ezernyi gondolat vége eddig mindig az, tégy meg mindent, hogy jobb ember légy, és amint lehet ismét kelj útra és láss. Ne csak nézz, láss is!

Tokajból, Tiszadobtól, Tiszacsegétől már párszor bringáztam erre. Mindig is tetszett, és mindig is kihívásnak éreztem ezt a szakaszt Tiszafüredig. Nem nagy távolság, nincs szintemelkedés, de mégis. Érdekes ezaz érzés. (Tiszacsegén amúgy tök jó termálstrand és kemping van. Nekem tök jó.) Kajám van még, innivalóm is egy kulacsra való, hét deciliter. Tiszafüredig kitart, tekerés és nézelődés.

A nap ereje hevíti a levegőt, a tegnap délutáni fázósság a múlté, erősen fogy a vizem a kulacsból. Egy gátőrháznál megállok és kérek vizet, gondolom magamban. Ezt kigondolván itt is terem egy gátőrház. A kapu tárva nyitva, köszönésemre egy magas, szikár férfi jön elém, már mondja is hol van a csap és invitál a házba a forróság elől.

A házba belépve hívja a feleségét, anyus, vendég van! Szó szerint vendégül látnak, kávézunk, sütizünk és beszélgetünk. A percek fertályórává, a fertályórák órákká állnak össze. Mint régi ismerősök búcsúzunk egymástól közel két órás beszélgetés után. Igen! Ezek is kellenek nekem egy ilyen túránál. Az ember, a táj, az élet, a nyugalom, az érzelmek. Minden többnapos kirándulásnak megvan az a pontja, mikor megérkezel, mikor belépsz teljes valóddal a túrába. Nekem ez volt az a pont ennél a kerékpártúránál.

Hatodik, utolsó napom a Tisza melletti kerékpártúrán. Tiszafüred-Füzesabony

Nincs más dolgom reggel, készülődni és Poroszlón keresztül Füzesabonyig eltekerni. Utálatos 35 kilométer. Már többször megfogadtam, kerülővel megyek inkább Füzesabonyig. Pár éve Poroszlón estem egy nagyot az emberi hülyeség miatt és törtem el a bordámat. Vigyázzatok ezen a szakaszon, a 33-as főút elég nagy forgalmú.