Több túrám volt már a Bükkben, ennek ellenére még mindig izgatott vagyok Magyarország ,,leg,, hegységébe elmenni. Kollégámmal, barátommal vonattal utazunk Szilvásvárad Szalajkavölgy vasútállomásig. A túránk végén ide fogunk visszatérni a Büszkés-hegy és még egy-két 900-as csúcs megnézése után.
Első rész
- Első nap, 2020. február 29. szombat
- Útvonal: Szilvásvárad-Szalajkavölgy-Ispán-hegy-Cserepes-kő-Toldi kunyhó-Cserepes-kő
- Táv: 22,5 kilométer
Szint: 1258 méter
Útvonal letöltése: Strava
Második rész
- Második nap, 2020. március 01. vasárnap
- Útvonal: Cserepes-kő-Tar-kő-Büszkés-hegy-Szilvásvárad
- Táv: 23 kilométer
Szint: 447 méter
Útvonal letöltése: Strava - Galéria
- Kisfilm
Sok irányból lehet a Bükk rengetegét megközelíteni, miért pont Szilvásvárad az indulási pont?
Eger és Szilvásvárad között közlekedő kis piros motorvonat a gyerekkoromat hozza vissza. Nagyon élvezem rajta az utazást, főleg télen. Gábor nagyon régen járt Szilvásváradon, így az útvonal tervezésénel kézenfekvő volt ez a megoldás. Az is egy pirospont, hogy az egri vasútállomáson a Budapestről érkező vonatról egyből át lehet rá szállni.
Indulás Budapestről, gondolkodás a felszerelésemen
Gábor kollégámmal a reggeli hat harmincas egri vonaton van megbeszélve a találkozás.
Korábban indulok, hogy ne legyen rohanás a vonathoz, húsz perccel az indulás előtt már ott vagyok a Keletiben.
Az elmúlt pár napban havazás volt a magasabb hegyeinkben, bízom benne lesz végre egy téli túrám is! Télnek nyoma sincs a nagyfaluban, de még Egerben sem látni a jelét. A nehéz télikabátomat otthon hagytam, csak a kis pehelykabátot hoztam el. Jól döntöttem? Még nem tudom!
Minden túrám előtt sok-sok apró döntést hozok,
ami vagy kifizetődik, vagy nem.
Most nincs nyár, csak tavaszias tél. Szilvásvárad felé zötyögünk a kis piros vonattal, lassan emelkedünk feljebb és feljebb.
Nincs hó, nem látok befagyott pocsolyákat. Talán a csúcsok közelében már tél lesz! A Szalajka vasútállomástól gyalog, kétnapi cuccal a hátunkon sétálunk a Szalajka forrás felé.
Ez jó négy kilométer 127 méter szinttel. Bemelegítés az igazi emelkedő előtt.
Szilvásvárad Szalajka-völgy, változások évről évre
Az elmúlt negyven évben már párszor jártam itt, volt, hogy egy év alatt többször is. Nagy változások történtek, talán jó, talán rossz irányba. Nekem a Szalajka-völgy régi hangulata izgalmasabb volt.
Most is működnek a füstölők, sorban lógnak bent a pisztrángok. Szeretem ezt a füstös illatot.
Késő ősztől kora tavaszig ne keressük a tömeget Szilvásváradon, rajtunk kívül alig járnak most itt emberek. A Fátyol vízesést nyugodtan lehet fényképezni, nem löködjük egymást. Gáborral együtt nagyon élvezzük ezt a nyugodtságot.
A Bükk csúcsai nem adják magukat könnyen, Ispán-hegy csúcsa a következő célunk!
A Szalajka forrástól keményebbé válik a terep. Két kilométeren belül 354 méter szintemelkedés.
Ispán-hegy az első komolyabb cél, ez is egy kilencszázas csúcs.
A keskeny meredek ösvény, sáros, most kissé csúszós.
Megjelennek az első hófoltok, aztán havassá válik a táj. Végre! Február végére egy kis téli túra!
Elérjük az Ispán-hegyet. Az utolsó szűk egy kilométert már jelzetlen úton tesszük meg. Nem kell megijedni, jól járható!
A Zöld háromszög jelzésről kell letérni erre a kis kitérőre.
Sajnos az igazolófüzetemet nem hoztam magammal. Csak egy fényképpel tudom igazolni ittjártamat.
Majd legközelebb igazolom a füzetbe.
Istállós-kő 959 méter
Egy kis ereszkedés után ismét emelkedő, Istállós-kő a célunk. A csúcson süvít a szél, most jó lenne a vastag kabát. Istállós-kő a Bükk harmadik, Magyarország hetedik legmagasabb csúcsa. Gyorsan elkezdünk fázni, indulás!
Jó tempót diktálva kimelegszünk, Cserepes-kő, majd Toldi-kunyhó az útvonal. Már nincs nagy szintkülönbség, egy pici lefelé, egy pici felfelé. Gyorsan elérjük a barlangszállót.
Nem időzünk, megyünk tovább, a Toldi-kunyhóban tervezzük az éjszakát eltölteni.
Csalódás a Toldi-kunyhónál
Az Őserdőnél még egy komolyabb emelkedő, aztán már nincs sok hátra a Toldi-kunyhóig.
A kunyhótól még több száz méterre vagyunk, de már szimatolok a levegőben. Nem érzek füstöt. Persze másfelé is fújhatja a szél. Már egészen közel vagyunk a kunyhóhoz, nincs hangos szó, nincs füst, csak ágreccsenések hangja. Érzem, mások is lesznek itt.
A kunyhó előtt fogad a valóság! Már foglalt a hely, négyen vannak, most kezdenek tüzet rakni. Ez bizony telt házat jelent!
Vissza Cserepes-kőhöz
Kis időre lepakolunk, bekapunk pár falatot, egy csésze tea és indulás vissza Cserepes-kőre.
Végig jelzetten menni hosszú! Van egy másik lehetőség is, jelzetlen úton neki az emelkedőnek.
Nem szabályos, de a szükség törvényt bont, mindjárt ránk esteledik és kissé már elfáradtunk.
Némi izzadtságcsepp letörlése után már vissza is érünk Cserepes-kőhöz, szürkül, a nap lebukott a látóhatáron.
A Bükk ma nagyon forgalmas
Már itt is vannak szállóvendégek, négyen vannak. A barlangszálló befogadóképessége nagy,
bőven elférünk hatan is. Nálunk lényegesen fiatalabbak a mai barlangfoglalók. Faszedés közben és tűzcsiholás előtt érjük őket.
Talán szerencsénk, hogy még nem próbálták meg elgyújtani a tüzet, mert csak füsttel telt volna meg a barlang.
A gyújtós előkészítésére azért időt kell szánni!
Hamarosan ég a tűz, melegszik a kályha. Későn veszem észre, hogy a kályha tetejére ifjú barátaink gyertyát tettek, ami vidáman elkezd olvadni.
Na basszus! K…va büdös lesz! Először nem értik a problémát, de több órás olvadt gyertya,,faggyú” bűzölgés után már értik. Erre rácsesztünk!
Vacsora, kis beszélgetés után alvás.
