Nagyon szeretek a Bükkben (is) túrázni. Télen, hóesésben? Persze! A szép havas táj sajnos egyre ritkább látvány Magyarországon! Viszont a mostani túrámon a Három-kúti Remete-barlang megkeresésénél ez fantasztikusan összejött! Gyertek velem!
A túra útvonala: Lillafüred-Magos-kő-Három-kúti Remete-barlang-Közép-Garadna
2019. január 12-13.
Előző évben párszor megfordultam a Bükkben, utoljára az Odvaskő barlangszállást kerestem meg.
Szívembe zártam azt a ,,vadkempingezős,, helyet is. A túrázás, a természetközeli élmények ismét kiruccanásra ösztönöznek, itt az ideje felkerekedni, egy újabb barlangszállást megnézni. Már olvastam a Három-kúti Remete-barlang történetét, kiváncsi vagyok, élőben is látni akarom!
Az utazás és az első kilométerek
Tatabányai indulással irány Miskolc, majd villamosozás és buszozás után már alig várom, hogy zsákommal a hátamon úton legyek. A buszról a Palota-szállónál szállok le és már indulok a Hámori-tó déli oldalán. Hó van, fagy van, kevesen vannak ,,úton,,. A nyári nagy tömegnek nyoma sincs, alig lézengenek a tó körül.
A Piros sáv jelzésen vidáman sétálok a Mésztufa vízesés irányába.
A tó mellett sétálva meglepődöm, hogy a kidőlt fákat nem vágták össze, a tóból nem húzták ki. Tudom, a természet szépségével együtt jár az elmúlás, a pusztulás, a rendezetlenség. Itt, ezen a helyen határt kéne szabni és el kéne rendezni a vihar és egyéb károkat. (Ez az én véleményem! A napok óta elpusztult róka teteme is itt van kővé fagyva.)
Útvonalam tervezése a Remete-barlanghoz
Utam szervezésekor böngésztem a térképet és a közeli Mésztufa vízesés felkeltette a figyelmemet a Demény-völgyben. Közvetlenül mellette van egy földút, amin a Piros sáv jelzést ismét elérem. Innen már végig a rendes jelzést követve a Magos-kőig kell csak elmenni. A kilátóhelytől csak pár tíz méter a Remete-barlang, csak meglelem. Kissé régi térképeim vannak, ez a bükki is van vagy 30 éves. A turistautak.hu oldalon ellenőrzöm a tervemet, teljesen jónak tűnik.
A távolságokat mérve kellemes túrám lesz a hétvégén.
A valóság már sokszor megviccelt, most is!
A Kék kereszt jelzésen ballagok, a műútról jobbra kanyarodva egy földúton lehet elérni a Mésztufa Vízesést. Hamar meglelem, de most nem sokat látni belőle. Be van fagyva, a jég alatt bukdácsoló víz hangját hallani csupán.
Arra jó ez a kis megállás, hogy levegyem a kabátomat és igyak egy jót. Emelkedő vár rám és mint kiderül, megküzdök ezzel a szakasszal. Régen használták a földutat, tele van kidőlt fákkal. Ahol lehet átmászok rajtuk, de többször hasra kell feküdnöm és csak így tudok átkúszni a törzsek alatt. Lassú, fárasztó a haladás, de élvezem.
Volt út, nincs út!
A legtöbb túrázó már biztosan találkozott ezzel a jelenséggel. Egyszer csak eltűnik az út. Nem szeretek megfordulni, most sem teszem. Igyekszem irányba beállni és menni a leendő jelzésem felé.
Lehet, hogy egy ilyen üregben, vagy csak egy egyszerű szikla tövében fogok éjszakázni? A Bükk ezen területén még nem túráztam, a Remete-Barlangnál sem voltam. Most még időben vagyok, van esélyem a barlangszállást megtalálni.
Felbukkan a Piros sáv, már teljes nyugalommal sétálhatok rajta.
Csókás-Forrás
Nem szándékoztam a Csókás-Forrás felé kitérőt tenni, de nincs messze. Kíváncsi vagyok, megnézem.
Micsoda klassz hely! Kulcsosházak! Tűzrakóhely és hatalmas esőbeálló. Még sátrazni is lehetne alatta.
Padok, asztalok. Az épületek teteje felújítva, örömmel látom, van gazdája!
Pár szendvics elfogyasztása és némi meleg tea leküldése után sétálok tovább. Elérem a Nyulászi vadászházat, akár a teraszán is el lehetne aludni. Bringázások és gyalogtúrák során is mindig jár a szemem, keresem a klassz vadkempingező helyeket.
Azt nem tudom most megmondani, milyen színű jelzésen haladok. Régi piros, vagy még régebbi sárga, vagy az azt megelőző piros? Nem is érdekel. A GPS-t beállítottam a Magos-Kő-re.
Elérek a Magos-Kőhöz
602 méteren vagyok, nagyon szép a kilátás. Szeretem ezeket a pillanatokat, megérik a fáradozást.
Mások is vannak itt, beszélgetünk. Ismerősnek vallják magukat a környéken, de nem is hallottak a Három-kúti Remete-barlang felől. Marad a GPS és a megérzéseim. Nagyon közelít a nap a horizonthoz, nincs sok időm a keresésre.
A nyomkövetés izgalma barlanghoz!
Követem a hóban a nyomokat, melyek irányban jók. Aztán egy jól taposott út kezd ereszkedni, érzésre ez is jó, elindulok rajta. A meredekebb részeken rossz lesz feljönni, ha tévúton járok. Szerencsém van! Egyből a kis berendezett odúhoz visz!
Ajtó, ablak nyitva! Valaki már biztosan megelőzött.
De nem! Nincs itt senki. Jó szándékból hagyták nyitva. Talán ma reggel mehetettek el, nagyon erős füst szag van. Van egy hőmérő is, nulla fokot mutat.
Bízva a kályhában, a rengeteg kidőlt fában, már előre dörzsölöm a kezemet, milyen fincsi meleg lesz itt egy óra múlva.
A berendezés egyszerű. Annál sokkal jobb, mint kint aludni esőben, viharos szélben.
Csalódás a kályhában!
A kályhában nagyot csalódom. Az öntöttvas tető el van törve. Nagyobbik fele a hamuba esett.
Nem tudom rendesen a helyére tenni, nagy rések vannak, lemondok a befűtésről.
A Remete-Barlanba sok fa van bekészítve, az ablakban víz, mustár. Rendszeresen járnak ide. Bevackolok, teát főzök, majd vacsorázom.
Vacsora után még gyönyörködöm a naplementében és a csöndben. A környező települések apró neszei még felhallanak ide, és a műúton közlekedő erősebb autók, motorok hangjai is.
Korán lefekszem, nincs mit csinálni.
Éjszakai ébresztő
Valami nesz van. Vagy álmodom? A Cserepes-kői barlangszálláson is mindig előjön éjszaka a pele, itt is valami hasonló lehet.
Mekkora lábai lehetnek? Hogy tud ekkora zajt csinálni? Hogy tud így dübörögni?
- Fény van bent.
Mi van? Milyen fény? Ki beszél itt?
Erősödő kopogás és felébredek.
Kissé kábán megyek az ajtóhoz, 1/2 9 körül lehet.
Este még belülről bezártam az ajtót, így kisebb a rés, kevésbé szökik be a kinti hideg.
Egy szakállas arc mosolyog az ajtóban, én még mindig egy picit kába vagyok, gondolkodom mi van.
- Bejöhetek?
- Persze, bocs.
Összesen hárman jönnek. Mint megtudom, évente télen megtartják a Bükk keresztezése túrájukat. Három nap alatt átgyalogolják a Bükköt. Első szállás a Cserepes-kő, majd ez a kis Remete-barlang.
A Debreceni Kárpát Egyesület tagjai mindhárman. (Csak itthon tudom meg a netről, hogy milyen komoly teljesítmények vannak már mögöttük.)
Balogh Ágota, Pallag István, Pap Róbert.
Igazi magashegyi túrát kerestek? Forduljatok hozzájuk bizalommal!
Nagyon bátrak. Én napnyugtára mindig igyekszem elérni az éjszakázó helyemet, ők pedig teljes nyugalommal túráznak sötétben. Teljesen más világ az én kis amatőr szórakozásomhoz képest.
Ők is becuccolnak a kis menedékbe, vacsoráznak, beszélgetünk, majd alvás. Kétszintes a kis üreg, a galérián ágyaznak meg maguknak.
Reggel 6-ra állítottam ébresztőt eredetileg, aztán a vendégek érkezésekor kikapcsoltam. (Korán szándékoztam indulni.)
Másnap
Kint már világos van, a kis ablakon beszűrődő fény félhomályában kezdek pakolni. Neszezésem persze nem marad titokban, hamarosan felébrednek, kezdődik a reggeli nyüzsgés.
Kolbászt sütnek és ez egy nagyon fontos epizód. Lehet, hogy a sült kolbász illata menti meg az életemet egy hét múlva, a Gortva kilátóban!
A hálózsákomat még nem pakoltam el és beveszi a sültkolbász illatát.
Beszélgetünk és röpül az idő.
10 óra körül kapok észbe, hogy indulnom kell, nekem még ma Tatabányára el kell jutnom. A Három-kúti Remete-barlang megkeresése, az itt töltött éjszaka nagyon szép élményekkel gazdagította túrás emlékeimet!
Összességében nem mentem sokat, nem tettem meg nagy szintet, de gyorsan elrepült ez a két nap.
Ismét találkoztam olyan emberekkel, akik messze nem átlagosak és rájuk gondolva rosszabb napjaimon inspirálni tudnak.
Táv: 17 kilométer
Szint: 480 méter
Nyomvonal!
- Szerző
- Fényképek
- A túrát bejárta
Kapcsolat a szerzővel: szabolcs.gyertekvelem@gmail.com
