Egy csodálatos utazás Elba szigetére

Miért éppen Elba…?

Miért éppen Elba…? Tették fel a kérdést a barátaink, amikor arra terelődött a szó, hogy idén, ki, hova megy nyaralni. Összemosolyogtunk és csak annyit mondtunk, hogy a választ megmondjuk, ha hazajöttünk. Igen, pontosan olyan arcot vágtak ők is, mint Te, ahogy ezt most olvasod. Nem erre számítottál, ahogyan ők sem. Az életben nem mindig azt kapjuk, amit vártunk, hanem annál sokkal, de sokkal jobbat 🙂 Garantálom, hogyha végig olvassátok az élményeinket, megkapjátok a kérdésre a választ.

Az utazás jellege: Többnapos autós vadkemping
Helyszín: Európa
Ország: Olaszország
Régió: Toszkána
Felszerelés: Lakóautó berendezve
Élmény: ⭐⭐⭐⭐⭐

Tartalomjegyzék:

Budapest – Lignano, Olaszország, a várva várt időpont, végre indulunk

2023. május 27-én 638 km-t magunk mögött tudva érkeztünk meg lakóautónkkal nyaralásunk első állomására Lignanoba. A strand bejáratát fák takarták el, ahogy kinyitottam az autó ajtaját és elöntött a sós tenger illata, hirtelen rengeteg szép emlék villant fel. Nem vágytunk másra csak, hogy a hosszú, barkóbával teli út után, megpillanthassuk a tengert és a talpunkat végre homok érje.

Este volt már amikor megérkeztünk, nem voltak sokan a parton. Csodálatos volt újra ott lenni, ahová évekkel azelőtt Krisztával átruccantunk egy napra Ausztriából. Mondanom sem kell, hogy ott a parton állva, minden emlék és kacagás eszembe jutott és mosolyt csalt a számra és legfőképp a szívemre.

Miután körbe rollereztük a nyaraló várost, a fáradtság ellenére, az előttünk álló út miatti izgatottságom, nem hagyott egyhamar álomba merülni.

Egy évvel korábban terveztük el, hogy a következő lakóautós túránk célpontja Elba szigete és Toszkána lesz.  Abban az időben ráfüggtünk a Rosemunde Pilcher és ahhoz hasonló romantikus filmekre. Amikor már az összes részt megnéztük, és egy idő után azt vettük észre, hogy a sokszor pszicho-fantasy álmainkat a halálosan nyugodt sorozatra jellemző hangulat váltotta fel, akkor egy kis izgalomra vágyva lecseréltük kedvencünket a nyár itt nyár ott című filmekre.

Így esett a választás a „Nyár Elba szigetén” c. német romantikus filmre. Tele akcióval….😊 Magára a történetre már nem emlékszem, de arra az érzésre igen, amikor egyszerre mondtuk, hogy: „ide egyszer elmegyünk! Sziszi írd fel a listára!” És most egy évvel később kezdetét vette 10 napos kalandos és csodákkal teli nyaralásunk Elba szigetére.

Lignano-Vinci-Pisa-Piombino

2023.05.28. még egy nap Elba szigetéig!

Reggel korán kinyílt a szemünk és a reggeli után már el is indultunk. A cél Vinci városa volt, ami közelében (Anchiano) Leonado Da Vinci született, mely Firenzétől mindösszesen 35 km-re található. Szerettem volna megnézni a várost, mely otthont adott minden idők egyik legnagyobb elméjének.

Az odafelé tartó út nem volt túl érdekes, de ahogy egyre közeledtünk, akkor vált világossá, hogy ahogy ez a táj minket, úgy a polihisztort is lenyűgözte és nagyban ez inspirálta művészetét. A hangulatos kis városkát rollerrel jártuk körbe. Amellett, hogy önmagában van egy bájos, megfoghatatlan energiája ennek a helynek, az azt körül ölelő táj valami csoda. A Toszkánai-dombság övezi, a területet szőlő- és olívaültetvények, citrusligetek borítják.

Museo Leonardiano

Ha erre jártok, érdemes betérni a Museo Leonardiano-ba, melyben a művész rajzai által készült modellek (több mint 50) találhatóak. A Museo Ideale Leonardo da Vinci, a vár alatt van, szórakoztató kiállítással, és Leonardo kertjében, labirintussal, fákkal és növényekkel tarkított ösvényeken igazán kellemeset lehet sétálni. Innen 1 km-re található Leonardo Da Vinci szülőháza, ahová mesés olajfaligeteken át juthatunk el.

Vincit elhagyva, Pisa felé vettük az irányt. Nem volt sok időnk, estére Piombinoba kellett érnünk, mert másnap korán reggel onnan indult a kompunk Elba szigetére. Így elővettük a rollert, és miután lencsevégre kaptuk a nevezetes ferde tornyot, azt vettem észre, hogy már újra a lakóautóban ülünk és nyargalunk a következő állomásunk felé.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy, ha már úgyis közel van a tenger, miért nem állunk meg egy kicsit Livorno környékén? Sziszi belement, mert már olyan volt ő is, mint egy tikkadt csirke masala.

Gyorsan kerestem az interneten egy szép strandot és megláttam, hogy van egy hely, ahol fehér homok van, és állítólag meseszép látványt nyújt a partszakasz. Már szinte éreztem a talpam alatt a homokot, a tenger sós illatát, a szellőt, ahogy fújja a hajamat; már alig vártam, hogy megláthassam a csodát, ami …….egy gyár épülete…száraz kórók…..kies parkoló…egy büfé kocsi….kóbor kutyák ….nád és figyelmeztető jelzések….a valóság neve, mely arcon csapott: Spiaggie Bianche…..

A balul sült megálló után, szótlanul folytattuk utunkat, egészen Piombino kikötő városáig. A hosszú nap után, élményekkel gazdagon, limoncellotól bódultan estünk be az ágyba, Elbára várva.

2023.05.29. Piombino-Portoferraio, Elba gyöngyszeme

A kompunk reggel indult Portoferraioba. Minden zökkenőmentesen zajlott. Budapestről történő indulásunkat követő 3. napon, már nem sok választott el bennünket a vágyott szigettől. Ahogy ezeket a sorokat írom, folyamatosan jönnek fel az emlékek és újra átélem azt a leírhatatlan izgatottságot, amit akkor éreztem. 

A szárazföldet elhagyva, egész hamar kirajzolódott előttünk a szigetünk, Elba szigete, ahol Napóleon 10 hónapot töltött el; mi pedig 5 nap száműzetésre vállalkoztunk.  A szemem előtt van Sziszi arca, amikor meglátta a hatalmas dombokkal, sziklákkal borított szigetet és világossá vált számára, hogy a közel 20 éves T4 lakóautónkkal kell azokat mind megmásznia. Ugyanis a tervünk az volt, hogy északról keleti irányba haladva körbejárjuk az egész szigetet.

Fantasztikus élmény volt megérkezni Elba fővárosába, Portoferraioba.  Itt található Napóleon egykori lakhelye, és egy középkori vár. Nyüzsgő kis kikötőváros, üzletekkel, sétánnyal, a sárga régies épületek sajátos hangulatot kölcsönöznek neki.

Téved a GPS

Nem maradtunk sokáig, elindultunk a sziget keleti része felé, Rio Marina halász falujába. Legalábbis ez volt a terv. De a GPS elvitt minket az egyik elágazásnál, megajándékozva bennünket egy kristály tiszta vízű, kavicsos, kékes-zöld színű kitérővel. A gyönyörű látványt és azt a békét, ami fogadott, nehéz szavakba önteni és a képek sem tudják visszaadni, amit akkor éreztünk.

Utólag kerestem rá a helyre és rábukkantam a nevére: Elba, Spiaggia di Bagnaia.

A felfrissülést követően, folytattuk az utunkat a mikrobuszt próbáló szűk szerpentinen. Több részen is azon imádkoztunk, hogy csak most ne jöjjön szembe senki, mert nem fog elférni, és még az a kevés lendület is elfogy, amit nagy nehezen összeszedtünk.

Képet nem tudtam készíteni és a kilátásra sem emlékszem, hiszen annyira kapaszkodtam és arra koncentráltam, hogy nehogy összefossam a bokámat 😊 A lenti google térkép magyarázatot ad arra, hogy mitől volt borsó mindkettőnk fenekében…..Jártunk már ilyen utakon, de nem egy több tonnás telepakolt veterán lakóautóval….

A jó T4 bizonyított, ahogy Sziszi hívja „a kis disznó”, nagyon szépen vette az akadályokat. A kezdeti „rettegés fokán” érzés után, Sziszi úgy szelte a sziklás utakat és vette a kanyarokat, hogy ha rendeznének rally versenyt lakóautóknak, akkor azt kisujjból kirázná. A helyi lakosokat megszégyenítő módon közlekedett a nyaralás végére….

Rio Marina a sziget keleti partján található, jellemző szűk utcákból álló település. Hétfőn érkeztünk a szigetre és azt olvastam az interneten, hogy érdemes a Rio Marinában lévő piacra elmenni. Tényleg jó a hangulata és viszonylag nagy is. Mindenfélét lehet kapni, igazán jó program volt.

A piacozást követően, „kolbászoltunk” kicsit a kikötőben, majd megpihentünk, a nem messze lévő Cavo falu kavicsos strandján. Sup-oltunk, napoztunk, ott töltöttük a délután többi részét.

Nagyon nyugodt volt a hely és kristálytiszta a víz. Igazán jó érzés volt ott lenni. Emlékszem, ahogy a parton ülve arról beszélgettünk, hogy ilyennek képzeltük-e el Elba szigetét? Mindketten azt mondtuk, hogy szép hely, tetszik, de nincs meg az a „wow azta mindenit” érzés…. valahogy zöldebbnek képzeltem, olyan igazán lélekbe markolóan gyönyörűnek. Ha akkor tudtuk volna, hogy mit tartogat számunkra ez a csoda sziget akkor biztosan eszünk ágába sem lett volna ezt gondolni….

A szépségét, szépen, lassan tárta fel előttünk. Olyan volt, mint egy friss kapcsolat. Amikor még épphogy megismerted a másikat. Legyen az párkapcsolat vagy barátság. A szimpátia és a vonzalom megvolt és vágytunk egymás társaságára. De a bizalmat szépen fel kellett építeni ahhoz, hogy idővel megláthassuk azt, ami a másikban rejlik. Miközben egyre mélyebb lett a kapcsolat köztünk, úgy tárta fel előttünk Elba szigete igazi, varázslatos oldalát.

A természetnek és a park4night alkalmazásnak köszönhetően egy olyan helyen aludtunk, amiről mások csak álmodnak. Cavo szabadstrandjától nem messze, a keleti sziklás szerpentinen, Rio Marinába visszavezető úton haladva, találtunk rá erre a szikla tetején lévő, út menti parkoló helyre. A neve: Spiaggia del Malpasso di Rio.  

Tukán! Ismeritek ezt a madár fajt? Egy kedves ismerősünk az utazásunk előtt amikor megtudta, hogy Toszkánába megyünk, felcsillant a szeme és azt mondta: „Ott élnek tukánok! Ha láttok egyet, kérlek fotózzátok le!” Abban a szerencsében volt részünk, hogy az út során többet is sikerült lencsevégre kapnunk.

Spiaggia del Malpasso di Rio-Capoliveri

2023.05.30. Kincseket keresek Elba sziget egyik rejtett bányájában

Még indulás előtt olvastam arról, hogy a szigeten rengeteg ásvány található és több bánya is. Kiskoromban gyűjtöttem a köveket és a mai napig nagy izgatottsággal tölt el, ha az utazások során valamilyen különleges követ találok. Persze sosem viszek haza magammal egyet sem… és Sziszi sosem akad ki rajta. 😊

Nem volt tehát kérdés, hogy az egyik ilyen bánya felé vettük az irányt, méghozzá Rio nell’Elba irányába. A bányába egy kis vasúttal lehetett bemenni, rövid aranyos túra volt. Hozzátartozik egy ásványmúzeumi látogatás és a háziak nagyon kedvesek voltak. Egyedi ott készült ásványékszereket lehetett vásárolni. Úgy kellet kiráncigálni a boltból…

Hátrahagyva a bányát elindultunk dél felé Capoliveribe, mely a mágneshegy mellett, egy dombtetőn épült középkori óváros. Engem ez a hely teljesen elvarázsolt. Rollerrel jártuk be az egészet. A kilátás fentről a kék tengerre néz.

Szűk kis utcái, a nyüzsgő sétáló utca, a régies stílusú épületei, a gondosan megfestett egyedi házszám táblák, a rendezett, virágokkal, ízléses kiegészítőkkel díszített bejáratok mind -mind olyan hangulatot adtak a helynek, amelyet az ember egy életre a lelkébe zár. És akárhányszor visszaemlékszik pontosan ugyanaz az érzés keríti a hatalmába. Van egy kézműves olasz fagylaltozó, amelyet mindenképpen próbáltajok ki a sétáló utcán, a főtér közelében.

A városban maradt belőlem egy lenyomat, ugyanis sikerült áthajtanom a rollerrel egy frissen betonozott út javításon. Upsz… nem is én lennék…

A délután elmentünk a Capoliveritől nem messze lévő Lido di Capoliveri-ben lévő homokos tengerpartra. Kipihentük kicsit a rövid időn belül minket ért impulzusokat.

A víz teljesen átlátszó volt, pihentető, a sziget egy kis kincse. Egymás mellett sziklák tagolják az öblöket. Egyikről a másikra mentünk Suppal és gyönyörködtünk a tájban. Ahogy északról eljutottunk a déli részre úgy változott fokozatosan a táj. Észrevehető volt, hogy mindenhol más a jellemző ásvány. A víz egyre élénkebb színű volt és ahogy az apróra mosott ásványokat a napfény megvilágította, úgy ragyogtak fel az áttetsző vízben.

A strandolás után visszatértünk Capoliveribe és vacsora után sétáltunk egy nagyot. Május vége lévén érezhető volt, hogy még nincsen szezon. A sétálón kevesen voltak és az éttermek, kávézók is viszonylag üresen tátongtak. Azonban ez nem befolyásolta azt a kellemes hangulatot, melyet az óváros magából árasztott.

Az Elba sziget újabb csodahelye

2023.05.31. Capoliveri-Campo- a csodahely avagy Spiaggia di Cavoli

Szokásunkhoz híven 7 órakor már megreggeliztünk és fájó szívvel búcsút kellett intenem Capoliveri városának, mely a szívembe lopta magát e rövid idő alatt. 

Délen haladtunk tovább, Lancona-t elhagyva Marina di Campo irányába. Az egész napot

a Spiaggia di Marina di Campo homokos partú strandján töltöttük. Ez egy csodálatos hely, ahol aznap volt piac is. Nem kis dolog történt, partra sodorta a víz a korábban látott cápaszerű emberi lényt…vagy csak a nap sütött meg nem tudom… de sikerült lefényképeznem.

Rollerrel jártuk be a sétáló részt és a kikötőt. Sziszinek ez lett az utazásunk kedvenc helye, ez tetszett neki a legjobban. Itt már sokkal többen voltak, mint a korábbi helyeken. A part viszont csak délutánra telt meg. Mondanom sem kell, hogy a víz kristálytiszta volt és nagyon kellemes, pihentető nap volt.

Kora este tovább haladtunk nyugat irányába. Annyira gyönyörű volt a kilátás. Alig tettünk meg pár km-t (6 km), kiszúrtunk egy öblöt (Spiaggia di Cavoli). Megálltunk a parkolóban (Parcheggio gratuito, Via del Morione, 18, 57034 Campo nell’Elba LI, Olaszország ) és lesétáltunk a kiépített úton. Olyan érzésem volt, ahogy sétáltam lefelé, mintha egy egzotikus világba csöppentem volna, a hely, ahova kilukadtunk, maga volt a fehérhomokos paradicsom.

Az éjszakát pár száz méterre egy kiépített teraszos parkolóban (Belvedere, Via del Morione, 104, 57034 Seccheto LI, Olaszország) töltöttük és másnap egész délelőtt a parton lógtunk. Sziszi Sup-pal érkezett a strandra, Cava di Colonne történelmi helyen szállt vízre, ahová a parkolótól nem messze kellett lemenni. Csodálatos élmény volt. Mármint neki…

Rengeteg látnivaló van a szigeten és ahogy ezt írom és közben a térkép segítségével próbálok minél pontosabb helyleírást adni, újabb és újabb dolgokat fedezek fel. Biztos vagyok benne, hogy egyszer még vissza fogunk menni Elbára.

Spiaggia di Cavoli-Relitto di Pomonte-Marciana Marina

2023.06.01. Az Elba sziget újabb meglepetése

Ebéd után, egy a térképen Relitto di Pomonte néven jelölt szabadtéri múzeum felé vettük az irányt. Azt hittem már ennél kékebb nem lehet a víz és már nem tud a sziget meglepni. De tévedtem….

A kilátás valami bámulatos volt végig. A szabadtéri múzeumot (szabadszemmel kivehető hajóroncs) a Sup-pal közelítettük meg a Parcheggio Promonte nevű parkolótól pár méter sétára lévő sima, ovális alakú köves partszakaszról. Jajj annyira jó volt ott.

Marciana Marina északi kikötőváros felé indultunk el, érintve a sziget legmagasabb pontjára (Monte Capanne 1019 m) közlekedő felvonót is, mely Marciana hegyi községből indul. Fantasztikus volt a tengerpartról a hegyek közé csöppeni. Két teljesen különböző világ fél órán belül 😊 A csúcsra egy madárkalitka szerű felvonó visz fel…csak erős idegzetűeknek.

Megérkezve a sziget északi pontjára, annak rollerrel történt felfedezését követően, abban a szerencsében lehetett részünk, hogy láthattuk a napnyugtát. Este sétáltunk egyet a városban és a kikötőben. Hangulatos volt nagyon és az egyik kalózhajón vászonra kivetítve (stílusosan) nézték a Karib Tenger kalózait.

Minden pillanat mulandó, tartja a mondás. Ezért is nagyon fontos hogy mindent teljes lélekkel megéljünk. Mert úgy a pillanat elmúlhat, de az érzés ami abból fakad örökre bennünk maradhat. Az élet tele van apró szépségekkel és értékekkel, amelyeket érdemes megörökíteni és megőrizni.

Kedves kis szokást iktattam be még 17 éves koromban. Tisztán emlékszem amikor elhatároztam, hogy az életem bizonyos kis momentumait megörökítem magamban. Nem kell mást tenni, amikor azt érzem ez a pillanat az életem albumába való, akkor azt mondom: „Emlékezzek erre a pillanatra.”-közben- beleszippantok a levegőbe és „fényképezek.

Mai napig vissza tudok emlékezni az összes kis „élet fotómra”. Varázslatos érzés olykor fellapozni, hiszen abban a pillanatban ugyanaz az érzés jár át amit akkor abban a pillanatban éreztem, amikor az emlékképet készítettem.

Elalvás előtt fellapoztam az albumomat, Elba szigetéről jó pár „kép” készült 🙂 Az, hogy ezeket az emlékeket egy-egy szokás, mint például az említett „fényképezés” révén rögzíted, segíthet abban is, hogy még tudatosabban élj, és jobban értékelj minden pillanatot.

A nap, amitől mindig rettegünk, és most az Elbán is elérkezik

2023.06.02. Marciana Marina-Portoferraio-Saturnia

Elérkezett az a reggel, amitől úgy tartottam, hogy egyszer eljön. Elba szigetén töltött utolsó nap. A kompunk délután indult vissza. Portoferraio felé elindulva egy kedves kis strandon álltunk meg. A neve: Spiaggia di Procchio.

Maradt időnk, hogy egy kicsit csavarogjunk indulás előtt Portoferraioban is, közel a kikötőhöz. A parthoz vezető úton különféle helyi virág hagymákat árultak. Vásároltam belőlük annak reményében, hogy így magammal vihetem a sziget egy kicsiny darabját.

Ciao Elba! Köszönjük, hogy megmutattad nekünk a benned rejlő kincseket. 😊

Kezdetét vette életem egyik legszebb hazaútja, kanyargós, dimbes- dombos utakon, Toszkána szívében. Szerencsésnek éreztem magam, hogy a lakóautónkkal olyan helyeket járhattunk be, ami keveseknek adatik meg.

Esti megállónk Piombino-tól nem messze lévő, sokak által látogatott Saturnia hőforrás volt. Kanyargós utakon, hegyi kis falvakon át jutottunk el célállomásunkhoz. Az egyik magaslaton lévő kis faluban egy borkóstolóba csöppentünk (Scansano). Ebben a kis községben mindössze 4354 en laknak. Sziszinek nagyon tetszett, engem viszont furcsa érzés kerített hatalmába…a bor mámorában. A községet elhagyva már aznap este kaptunk egy kis ízelítőt a toszkán borvidékre jellemző hangulatból.

Amikor a hőforráshoz érkeztünk már sötét volt. A helytől nem messze található egy hatalmas parkoló, ahonnan gyalog nagyon gyorsan odajuthatunk az épülethez. Ez valami bámulatos, aki teheti, életében legalább egyszer látogasson el ide. Mivel a parkoló kicsit messzebb van érdemes fürdőköpenyt, törölközőt, papucsot és akár száraz ruhát is vinni magunkkal. Este és reggel is mártóztunk egyet és annyira leírhatatlanul kellemes volt és pihentető…..mindaddig amíg világosban meg nem láttam… a vízben úszkáló…. féregszerű kis élőlényeket….

Sziszi szerint csak a bambuszról lehullott valamik….amik mozognak?….te jó ég tele van vele a víz……Miután lezuhanyoztunk folytattuk utunkat át a toszkán dimbes-dombos széna boglyás, filmekben látott csodálatos tájon át…csendben…rettegve, hogy miért volt az a sok féreg a vízben?…Hosszas keresés az interneten, minden betegség tünetein túl egy olasz oldalon találtam meg őt:

Nem más, mint Saturnia kénes vízében élő kis lárva, aki a víz minőségéért felelős. Utólag sokat nevettünk ezen, de akkor abban a pillanatban tényleg minden átfutott az agyunkon. A kén jellegzetes szaga, ami a fürdőruhán megmaradt és sokszori mosás ellenére sem tűnt el, gyakran emlékeztetett erre a kalandra.

A GPS megmagyarázhatatlan okból kifolyólag (ismét) felvezetett minket Castell’Azzara városába, mely egy kis kitérő volt, gyönyörű kilátással. Ha már így alakult akkor, sétáltunk egyet és betértünk egy helyi hentesüzletbe is, ahol fűszereket és szalámit vásároltunk….na meg helyi bort.

San Marino irányába mentünk tovább. A táj szépsége és az érzés leírhatatlan…kivételesen helyettem beszéljenek most a képek….

San Marinoba felvonóval mentünk fel és körbe sétáltunk. A kilátás nagyon szép volt, de nekünk nem tetszett a város. Rengeteg üzlet (ékszer, ruha, miegymás…) és étterem található fent, tele vásárló turistákkal. Ez nem a mi világunk.

2023.06.03. Ravenna-Budapest

Az éjszakát Ravennatól nem messze töltöttük. Ez a térség teljesen más hangulatú volt, mint előtte. Akkor ott mindketten megéreztük, hogy a nyaralásunk végérvényesen is véget ért. Az előttünk lévő majdnem 1000 km-t élményekkel gazdagon, fáradtan, hol vidáman, hol picit szomorúan tettük meg……

Toszkána! Elba! Ne aggódjatok!

MÉG VISSZATÉRÜNK!

Gyakori kérdések