Görögországi utunk egyik fénypontja számomra az Olümposz hegységben található Skurta csúcs ,,megmászása,,. (Κορυφή Σκούρτα) Az idézőjelek tényleg kívánkoznak ide, mert nem szó szerinti mászásról van szó. Pár helyen kellett csak a kezeimet használni a meredekebb és morzsalékos sziklás szakaszokon. Az Olümposz csúcstól talán 5 kilométerre van légvonalban a Skurta csúcs, nincs tömeg, nagyon élvezetes egynapos túrával teljesíthető.
Nagy szerencsém összehozott egy hegyivezetővel, kissé törte a magyart, de szót értettünk. Csak úgy hobbiból indult a hegynek, mehettem utána. Hááát. Egy nap alatt elsajátítottam egy különleges légzéstechnikát, a jógiknak pár év kell hozzá. Az összes testnyílásodon veszed, és ki is fújod a levegőt. Igen, análisan is.
Indulás! Litochorotól úgy fél órás autózásra van a Priónia étterem és parkoló. Itt már 1100 méteres szinten vagyunk, a levegő friss, a nap jobban éget, a táj pedig varázslatos. Ebben az őszi időben a kis pehelykabátom nagyon jól jön kora reggel, és a csúcson is árnyékban, a szélnek kitett oldalakon. A parkolótól egy kis ösvény hirtelen vág neki a meredek emelkedőnek, az izmok, a keringés pillanatok alatt csúcsra van járatva.
A fenyőerdőben vezető kis ösvényről alig van leágazás, pár helyen bukkannak csak fel a jelzések. Egyedül az vágjon neki az útnak, aki gyakorlott túrázó és nem esik kétségbe ha kilométereken keresztül nincs jelzés. Tudjon tájékozódni is.
Az erdő csendje vesz a karjába, kellemes fenyőillattal van átitatva a levegő. Nincs zaj, csak te vagy és a természet.
Nem vagyok tapasztalt magashegyi túrázó, érzem a Skurta csúcs felé vezető út szintkülönbségét.
Vezetőm csak lépked könnyedén, én bizony fújtatok. Tudom magamról, könnyen veszít a testem vízet, sokat iszom, ennek ellenére a fejem fájni kezd. Bizony, szokni kellene ezt a magasságot. Van akinek 3000 méter meg sem kottyan, nekem már 2000 környékén fáj a fejem.
A fenyves közben ritkul, egyre alacsonyabbak a fák, gyakrabban lépkedünk sziklákon, aztán már a füves, később a kavicsos hegyiutat járjuk. A forgatókönyv azonos a tegnapi túráéval, mikor az Enipea kanyonban jártunk.
Bátran ki merem jelenteni, Magyarországon el vagyunk kényeztetve turistajelzésekkel. Itt az Olümposzon ez nem tapasztalható, itt-ott található pár. Néha egy sziklára, fa oldalára van valami jel kitéve, és ennyi. Vagy egy lezuhant repülőgép részét állítják irányba. Tibor barátom szerint az Osztrák hegyekben is kevesebb a jelzés mint nálunk. Bizony, jobban kell figyelni a tájékozódásra!
A Κορυφή Σκούρτα szinte teljesen kopasz, alig van rajta növényzet. Pár fűszállal tud csak játszadozni a szél. A kilátás viszont pazar! Gyönyörű kék az ég, a levegő tiszta, látni a tengerpartot, bár kissé homályba vész. Nagy élmény ilyen helyekre eljutni.
A szemközti csúcs irányába kis csapat bandukol, hátukon nagy zsákokat cipelnek. Szinte biztos, hogy valahol fent alszanak és holnap indulnak az Olümposz csúcsára. – Velük tartanék –
A csúcson elfogyasztott ebéd után indulás vissza, bizony fájó szívvel. Jó lenne ilyen helyeken több időt eltölteni.
A Skurta csúcsról egy ideig a már bejárt úton ereszkedünk le.
A lefelé menet is fárasztó, ezért is igaz a hegymászók mondása, a csúcsnál még csak félúton jársz. Le is kell jutni.
Egy új jelzést keresünk, a GPS mutatja, ennek ellnére nem találjuk meg egyből. Rossz ösvényre térünk, párszáz méter után vissza kell fordulni. A túrázás ilyen. Ezen az új jelzésen sétálunk a völgyig, és érjük el azt az utat, amin reggel autóval felhoztak minket.
Táv: 18 km., Szint: 1491 méter
Ezeket a túrákat is ajánljuk még:
- Szerző
- Fényképek
- A túrát bejárta
Kapcsolat a szerzővel: szabolcs.gyertekvelem@gmail.com
