Országos Kéktúrám ötödik szakaszát májusban teljesítettem. Most már november van, ideje folytatni a ,,Másfélmillió lépést Magyarországon,,. Nagyon szeretem a régi sorozatot! Következik: Badacsonytördemic-Nagyvázsony hatodik szakasz. A hivatalos kiírás szerint 48,2 kilométer.
Badacsonytördemic-Nagyvázsony
2019. 11. 22-23-24. hatodik szakasz három napban, vadkempinggel
(Négynaposra és Városlődig tervezett túrának indult a kirándulás. Sajnos nagyon bolyhosodott a túrazoknim és két vízhólyaggal a sarkamon vasárnap délután meguntam a kínlódást.)
Lássuk mi fért ebbe a három napba!
Gábor kollégámat sikerült rábeszélni, hogy kísérjen el erre a túrára. Régen Ő is sokat túrázott, de most apuka, leköti a család.
Péntek reggel a munkahelyünkön találkozunk, pár órával hamarabb tesszük le a lantot és vonatozunk Badacsonytördemicig. A vonat pontos, 16 óra 45 perckor szállunk le a csendes vasútállomáson.
Novemberi éjszakai túra a Kisfaludy-kilátóig
Sötét van, az utcai lámpák és a házak ablakain kiszűrődő fények adnak csak világot. Az utcák kihaltak, a település kutyái csak minket ugatnak. Az égbolt csillagokkal teli, éjszaka nagy eséllyel fagyni fog. Most még jó idő van, emelkedőnek tartunk, nem fázunk. A Kék sáv jelzés jól követhető, kényelmesen haladunk a Bujdosók lépcsője felé. A mai napra szűk négy kilométer van tervezve, ez elméletileg kilencven perc alatt teljesíthető. Én két órát számoltam erre a távra a sötétben.
A Ranolder-keresztnél, és az Egry József kilátónál megállunk. Sajnos nem sikerültek a fényképek, pedig a belátható települések, a kivilágított utak fénylő kígyójának a látványa megkapó.
Szusszanunk és nézzük a sötét éjszakában a látóhatár pereméig elnyúló fényeket. Autók, települések fényei lent, felettünk pedig a csillagok ragyognak.
A Kék sávról kis letérővel elérjük első szállásunkat. A Kisfaludy kilátónál vagyunk.
Az első szinten kezdünk berendezkedni, Gábor végül úgy dönt, hogy a kilátó mellett tanyázik inkább. Én sokáig szöszmötölök a ponyvám kifeszítésével, mindig más és más ötletet tartok jobbnak. Közben feltámad a szél, gyorsan takarodót fújunk.
Éjszaka lábdobogásra ébredek. Gábor nem tud aludni? Valami baja van? Nem Ő az. Egy éjszakai túrázó lépked fel a lépcsőkön, majd le.
Reggel nagy ködre, hűvös szélre ébredünk. Mire felébredek Gábor már talpon van és fázik. Melegebb hálózsák kellett volna. Nekem se volt melegem, a kilátó fém, rácsos padlója nagyon vitte a hőt a derékaljamból. A feltámadt szél a rácson keresztül befújt a ponyva alá, ennek ellenére a ponyvám kívül és belül is vizes.
Mire megreggelizünk és összepakolunk már rendesen fázunk.
A hatodik szakasz második napja
2019. november 23., szombat
A mai napon 25 kilométer vár ránk. Nem tűnik soknak, de november végén rövidek a nappalok.
Indulás a Kisfaludy-kilátótól fázós végtagokkal, pár perc múlva már bazaltfolyásos ösvényen bukdácsolunk. A talajt sok helyen vastagon fedi a lehullott falevél, figyelni kell a lépésekkel. Két éve volt egy csúnya bokaficamom részleges szakadással, nem szeretném ismét átélni.
Megállunk az bazaltorgonák lábánál, hallgatjuk a szél zúgását, a kopasz faágak csapkodását.
Közben a szél elfújja a ködöt, a lenti mezőket aranylóan süti az őszi nap. Káptalantóti határában régi lepusztult épületeket rejt az erdő. Benézhetünk a múlt ablakán, elmélkedhetünk a régiek életéről. A fenti képen egy régi kemence maradványa lehet?
Beérünk Káptalantótiba. A büfénél bélyegzés és engedünk a csábításnak, beülünk egy italra. Forraltbort kortyolunk lassan. A meleg ital és a második reggeli teljesen átmelegít, feltölt minket lelkesedéssel. A fázós, nyirkos éjszaka után teljesen kiengedünk. Gyönyörű az élet! Az ilyen pillanatokért, napokért érdemes élni!
Káptalantótiból aszfaltot koptatva sétálunk Csobánc felé, fentről kellemesen melegít a nap. A szél viszont kellemetlen!
A műútról a Kék végre balra tér a földútra, Csobánc vára már kezd láthatóvá válni. Szőlők között vezet az út. Szüret idején lényegesen vidámabb, mozgalmasabb a vidék, most alig találkozni emberrel.
A várhoz vezető keskeny és meredek ösvény izzasztó, a hátizsákok súlya sem lett könnyebb tegnap óta.
Lépésről lépésre jutunk feljebb, a panoráma is egyre tágasabb, kinyílik a táj előttünk. A tetőn érdemes leülni pár percre és nézelődni.
A Kéktúra pecsétet könnyű megtalálni Csobáncon a zászlórúdon, de mire pecsételek teljesen átfúj a szél. Szélárnyékban érezni a nap melegét, viszont ahol fúj, ott fogvacogtató!
Csobánc-Szentbékkálla 10 kilométerre van egymástól. Szentbékkálla előtt a kőtengerre várunk nagyon. Gyalog és kerékpárral is voltam már ott, eddig mindig megcsodáltam.
Sajnos nem tudunk sokat nézelődni, gyorsan közelít az este. Az Eötvös-Kilátó még arrébb van, ott tervezzük az éjszakai pihenésünket. Szentbékkálla előtt a Kék sáv tesz egy kis kitérőt egy régi palotaromhoz. Velétei-palotarom.
Egy laikusnak azért más elképzelése van egy palotáról, még romos állapotban is.
Ha tényleg az volt, akkor fogadjuk el azt a tényt, a régieknek teljesen mást jelentett a kényelem, luxus, mint nekünk.
A szentbékkálai pecsételés után irány az Eötvös-Kilátó.
Szőlők között sétálunk a dombnak, mögöttünk a nap készül lenyugodni. Az egyik kanyarban tábla, 40 percre van a kilátó. Ez nagy öröm! A következő kereszteződésnél ismét egy tábla. 80 percre van a kilátó! Ez nem öröm! Már megszokhattam volna, hogy az új táblák bizony sokszor félrevezetőek.
A kilátóhoz már sötétben érünk, elkészítjük a szállásunkat, vacsora és alvás.
Eötvös-kilátótól Nagyvázsonyig
2019. november 24., vasárnap
Ez az éjszaka is ködös, szeles volt. Sátor, ponyva kiszárítására nincs idő. Mire mindent elpakolunk, el vannak gémberedve az ujjaink.
Megindulunk a keskeny ösvényen a tetőről. Az első pár száz méteren óvatos léptekkel haladunk, hidegek az izmok, csúszósak a kövek, az út. Szép napsütéssel indul a nap.
Balról kis tavacskák bontakoznak ki egymás után. Bonta-tó, majd a Bika -tó és távolabb a Birkás-tó. Nagyon tetszik ez a rész! A Kék jelzés éles kanyarral jobbra tart egy völgybe, hirtelen érünk a világos rétről a sötétebb völgybe.
Beérünk Balatonhenyébe.
A bélyegzőhely megviccel. A kapu amire fel van szerelve, el van fektetve a földre, túlmegyünk rajta. Pár száz méter séta vissza.
A régi iskola előtt a padon enyhítünk az öltözeten, már határozottan jó idő van.
A falu nagyon csendes. Nincs bolt, nincs kocsma, még a templom környékén sem járnak.
A közkút működik, dermesztően hideg vizet ad. Még eszünk pár falatot, a Csicsói erdészházig nem tervezzük megállni.
Jön a vízhólyag
A jobb sarkamon érzem a vízhólyagot, óvatosan lépkedek.
A Csicsó erdészház előtt a bal sarkam is dörzsölődik. Sajnos rossz zoknit választottam, bolyhosodik.
Egyre több túrázóval találkozunk. Eddig alig járták az erdőt. Kinizsi Pál teljesítménytúra van ma!
A Csicsói Erdészháznál több túrázóval együtt pecsételünk, nagy a forgalom.
Leülünk enni. A pad sajnos árnyékban van, ami nyáron jó, de most az árnyékban ülve hideg van.
Nagyvázsonyig már csak nyolc kilométer, elméletileg két óra alatt teljesíthető.
Most is felmerül bennem a kérdés: Teljesítményfüggő legyen a túrám?
A mostani biztosan nem!
Nagyvázsony közelében járunk, pár percre megállunk a Tálodi kolostorromnál, innen nem messze a Kinizsi-Forrás.
Következik Szent Ilona templom romja, aztán közvetlenül Nagyvázsony előtt Szent Mihály Kolostor.
Lássunk pár fényképet:
Nagyon gazdag, és sokak által lakott lehetett ez a táj évszázadokkal ezelőtt. Mennyi templom és egyéb rom maradt ránk. Csak a mai napon mennyit érintettünk.
Már küzdök a bal és a jobb sarkammal is, nő a vízhólyag.
Beérünk Nagyvázsonyba, beszerzem a bélyegző lenyomatát a Kinizsi várnál.
A mostani éjszaka a Kab-hegyi kilátóhoz van tervezve. Még 10 kilométernyi gyaloglás.
Gábornak elmondom a nyomoromat és úgy döntünk, hogy az eddigi szép élményeket megőrizve, a további küzdelmes 10 kilométert lemondva hazatérünk.
Kisétálunk a Pulai elágazáshoz a buszmegállóhoz. Szűk egy óra múlva jön a veszprémi busz, addig a közeli búfelejtőben sokadszorra is megisszuk a pertut.
A tervezettnél picit rövidebb lett ez a túra, de ismét nagy élményt nyújtott! Nagyvázsonytól pedig már szó szerint az igazi Bakonyban folytatom az utamat
