Home » Kerékpártúrák » Többnapos kerékpártúrák » Körös-Maros köze – 2 és fél nap örömbicajozás

268 km-es kerékpártúra a Körös-Maros köze ölelésében

Már jó ideje mozgatta a fantáziámat egy Körös-Maros köze kerékpártúra. A vizeket, folyókat különösen nagyon kedvelem. Néztem a naptárt, az időjárást, és bár még csak március közepe van, elég kecsegtetően kora tavaszi hőmérséklet ígérkezett. Még, ha hőmérsékletben nem is annyira, de napsütésben mindenképpen. 🙂 Egy gyors tervezés és össze is állt a kép. 🙂

2022. március 13., 1. nap: Gyomaendrőd – Hódmezővásárhely = 104,5 km

Reggel Budapestről vonattal mentem Gyomaendrődre. Az endrődi állomásról, délelőtt fél 11-kor indultam útnak. Egy picit tekergőztem a városban, az Erzsébet ligetet karikáztam körbe. Rendezett park, több, mint 1000 méter tanösvénnyel – Erzsébet ligeti lombkorona sétány és kilátó néven. A holtággal körülvett kis ‘szigetet’, a Sóhajok hídján közelíthetjük meg.

Gyomaendrődről Szarvasig, a Körös gátján bicajoztam. Már az első km-eken elkezdtem magammal ‘veszekedni’, hogy Krisztike, mi a francnak jöttél mégis erre? Tudtad, hogy földút, köves, kavicsos, a mindenedet is szétrázza, amit ‘utálsz’. Meg a bicajodat is. Minek, minek kellett ez? (egy kisforgalmú autóúton még rövidebb is lett volna. )

Aztán válaszoltam is gyorsban magamnak: dehát Te, saját magad döntöttél így, mindezek ellenére, ugye? Akkor most mi van, mi bajod van? Seperc alatt tovaszállt ez a beszélgetés magammal, amint egyik-percről a másikra, milliónyi őzike és vadnyúl szaladgált körülöttem, előttem keresztbe-kasul, hihetetlen élmény volt.

Azért az első ‘meglátás’, valóban mókás volt. Egy fehér pötty van előttem, viszonylag messze, nem is egy, kettő, sőt három, négy, öt, mi a fene ez? Jé, ezek mozognak, ahogy haladok előre, ők is ugyanezt teszik. Aztán mégis egyre közelebb kerültem, óhhh hiszen ezek az őzikék fehér popsijai. 🙂 Szóval ezért döntöttem így – hála az égnek. Sőt, még az út is átváltott, az igazi, kemény, döngölt, sima földútra – amit egyébként előzőleg, egy leírásban olvastam, hogy ilyen végig, de aztán ugye mégsem. Ugyanakkor a víz, a folyó is tényleg végig ott volt mellettem. 🙂

Amikor letértem a gátról Szarvas felé (a Mezőtúr-Szarvasi kompnál), hát mit ne mondjak, eléggé fáradt voltam. Illetve nem is fáradtságnak mondanám, inkább valami kimerültség lehetett. Igazi felüdülés volt a klassz, városba vezető bringaút. A városba befelé vezető út mellett van az Arborétum, és a Mini Magyarország makettpark. Pár évvel ezelőtt már volt szerencsém hozzájuk, így ezeket most tudatosan kihagytam, nem mentem be. Viszont, aki a jövőben Szarvasra látogat, és még nem tekintette meg ezeket, mindenképpen javaslom, hogy iktassa be a látnivalók közé! Megéri! 🙂

Azért, ezeken kívül is akad látnivaló – pl., a Történelmi Emlékpark. Ez a hely, a történelmi Magyarország mértani középpontja, melyet a székelykapu és a négy vitorlaszárnyas szélmalom jelképez. A Holt-Körös partján áll mozdulatlanul a malom, a 4 égtáj felé mutató szélvitorláival.

Szarvasól Szentes felé indultam tovább. Szellemileg és fizikálisan is teljesen hulla voltam. Az agyamat, a kezemet, a figyelmemet teljesen szétrázta a gát. Úgy éreztem magamat, mint aki, a már mögöttem lévő 30 km-en, legalább 100 km-t tekert, 1000 szinttel. És még minimum 70 km várt rám. 70 km, sík és szél. Szemből fújó, jó kis délnyugati.

Az első helyközi buszmegállónál leültem a padra. Kb. talán 15 km haladtam addig. Két sportszeletet megettem, és csak néztem magam elé. Életemben nem éreztem ilyen mélypontot bringázás közben. Igazából most sem tudom megmagyarázni, hogy pontosan mi okozta ezt, de teljesen szét voltam csúszva. Még leglább háromszor megálltam Szentesig.
Szentes és Hódmezővásárhely között, a 45-ös út mentén, klassz bringaút van. Ezen a szakaszon valahogy picit erőre kaptam. Ahogy egyre inkább közeledtem Hódmezővásárhely felé, úgy tért belém vissza az élet. 🙂 Annyira, hogy napnyugtakor – ami ugye ilyenkor elég korán, fél hat körül van – már be is értem a városba.

A szállásra megérkezve, a tulaj azonnal pálinkával kínált. Simán elfogadtam. 🙂 Az elalvással így már duplán nem volt gondom.

author avatar
Kamarás Kriszta
A mozgás, a sport, lényegében kisgyermekkorom óta a lételemem, s része az életemnek. 8-tól 18 éves koromig, mindent ’játszottam’ és minden is szerettem volna ’lenni’, az akkori, gyerkőc-tini fejemmel: híres, többszörös GS győztes teniszező, világbajnoki címet nyerő focista, röpis, kézilasztis, pingpong és tollas bajnok is.
SEOzseni