2022. március 15., 3. nap: Gyula-Doboz-Békéscsaba = 52 km
Az utolsó, harmadik nap, lényegében csak fél nap volt. A vonat, amit kinéztem hazafelé Budapestre, 13:20-kor indult Békéscsabáról. Volt egy útvonalterv a fejemben, de úgy voltam vele, hogy majd az idő eldönti, pontosan merre lesz az arra.
Reggelire megettem a kis kakaóscsigámat, majd Ernőhöz és Christianéhoz indultam. Előző este végülis abban maradtunk, hogy egy üdvözlésre, ölelésre beugrom Hozzájuk. A Vár közelében laknak.
Fél 9-re megérkeztem az adott címre, épphogy meg akartam nyomni a csengőt, még nem is értem hozzá, az ajtó már nyílt. Christiane és Ernő olyan, arcukon is sugárzó szeretettel vártak, hogy szinte elszégyelltem magamat. Kaptam Tőlük sok mindent, ami szavakban nem, csak érzésben mérhető. Igazi vendégszeretet, közvetlenség, önzetlenség, ölelés, szavak és tettek is. Olyan villásreggelit varázsoltak elém, hogy nem győztem megköszönni. Sőt, hát ‘bunkó’ módon – amit ők teljesen megértettek, hála az égnek – azt kértem, hogy inkább csomagolják be nekem, merthogy már reggeliztem. Így lett két tökéletesen finom szendvicsem az útra, az Általuk, előző napon szedett, friss medvehagymával ízesítve. 🙂
Nagyon gyorsan elszaladt az idő, hipp-hopp eltelt egy óra. Indulnom kellett. Innentől viszont nem volt kérdés, hogy először, az egyik legkedvesebb célpontjuk felé induljak. Városerdő – és a ‘Hiszek Bennünk’. 🙂 Kettejük alkotása, és gondozása, az Őket jelképező, kövekből álló, már-már ikonikusnak mondható hely.
Városerdőtől a Fekete-körös gátján mentem tovább Szanazug irányába. A Kettős-Körös torkolatánál lévő terület természeti szépségeit kerékpáron, gyalogszerrel és a folyón csónakázva is fel lehet fedezni.
Ezután Doboz következett. A Kastélyparkban lévő, Szent Kereszt felmagasztalása-templom árnyékában elfogyasztottam az egyik ‘szeretetszendvicsemet’. 🙂 A park legmagasabb pontján, gróf Wenckheim Dénes által felépített, neoromán stílusú templomnak, és a mellette lévő kriptának, már csak így kívülről is, nagyon különös hangulata van. Minden irányból, legalább kétszeri körbejárásra invitál. Belülről sajnos nem tudtam megnézni – zárva volt.
A továbbindulás előtt, itt egyeztettem óráimat a lehetséges, még hátralévő kilométerekkel, és a 13:20-as vonatommal. 🙂 Vagy egyenesen megyek innen Békéscsabára, vagy, még a Körös gáton elgurulok Békésre, s onnan tekerek ‘Csabára. Utóbbi mellett döntöttem. Inkább bicajozással töltsem az időt, mint az állomáson várakozással. 🙂 Szóval Dobozról ismét le a Körös partjára, és a zöld színben pompázó folyó gátján vidáman gurultam tovább Békésre. Békés és Békéscsaba között pedig, remek bringaút van, nagyon jól lehet rajta haladni, így egy másodperc kétségem sem volt afelől, hogy elérem-e a vonatot vagy sem. Pontban 13 órakor be is gurultam az állomásra. 🙂
