Home » Kerékpártúrák » Többnapos kerékpártúrák » Mária Út – Maraton, kerékpáros zarándokút, Ausztria

A Mária Út jelzést követve indul a Maraton. Ausztriától Romániáig futva és kerékpározva. MM. (Magyarországról Magyarországra). A futóknak igazi kihívás, nekünk bringásoknak egy nagyon jó kerékpártúra. Talán kerékpáros zarándoklatnak is lehet majd nevezni, az út végén kiderül.

Egy zarándokúton érzelmek széles skáláját élheti át aki úton van. Egy utat jársz a társaddal, de teljesen másként élheted meg.

Bevezető

Az Úr 2016. évének idusán közel két tucat válogatott ember útra kelt, hogy erejüket, szabadságukat nem kímélve újat láthassanak, tágítsák ismeretüket, némelyikük történelmet írjon. Elindultak vasszekéren, drótszamáron és a legjobbak az apostolok lován. Elnyűttek pár drótszamarat (Mókica), elkoptattak pár bocskort (Béla, Franky), megfüstöltették a vasszekereket.

Mária Út, elkoptatott bocskor

Átkeltek hegyeken, völgyeken, patakokon, folyamokon. Verte eső és égette nap arcukat. Könnyeztek szemek a meghatódástól, volt sok mosoly, vidámság, szeretet. De volt ott veríték is, küzdés is, szenvedés is.

Volt bíz küzdés bőven, tisztelet érte a két bocskorkoptatónak. A Mária Út kiszívja az erejüket. A maroknyi csapatban mindenki keresett valamit. Ki kalandot, ki kikapcsolódást, volt aki saját magát, a hitet, a teljesítményt, és volt aki pénzt. Merész ifjak (fiúk és lányok), ügyes kezű mindenes (egyben zászlóvivő), szabad szájú sárdagasztó, apák és anyák, sokat látott és tapasztalt bölcs is volt köztük. Volt köztük olyan is, kinek drótszamara legtöbbet a hátán volt.

Drótszamár a háton. Fekvőbringánál bizony ez a helyzet. Fekszel kényelmesen

Voltak olyanok is, akik reggel és este is dolgoztak, azon fáradoztak, hogy azoknak biztosítsák a jó elindulást és megérkezést, kik egész nap csak lótnak-futnak, vagy csak hajtják a vasat. Egy szó mint száz, érdekes társaság verbuválódott össze.

Ó jaj, még nem esett szó a lombrágókról (magyarul vegák) és a húsevőkről. Mint tudjuk a húsevők között rendes, becsületes emberek is vannak. A lombrágók viszont érdekesek. Van köztük olyan, aki nem eszik húst, csak virslit, meg felvágottat. Aki ezt érti, az majd magyarázza el az íródeáknak. A történet persze nem az indulással kezdődik. Hosszú éveket kell a történelemben visszalépni! Egy teljes évtizedet.

A Mária út, Közép-Európa Zarándokútja bizony már ennyi idős, hogy hamvaiból kezd újra feltámadni. Küzdelmes kezdetek után, de folyamatosan fejlődve kialakult a Mária út egyik fő útvonala, a nyugat-keleti szakasz. Hol jól járható, hol a természet ereje erősebb és benövi, de több helyen az emberi nemtörődömség áldozata. Ez a nyugat-keleti szakasz Mariazelltől Csíksomlyóig viszi a vándort.

Mária Maraton a Mária úton. Kerékpáros zarándoklat

Honnan hova tartunk?

A Mária Út hegyek között indul, hegyek között ér véget. Átszeli a Kárpát-medencét, bőséges látnivalót biztosít azoknak akik látni és érezni is akarnak. Bőséges kulturális látnivalót ad azoknak, akik ezt igénylik. Bőséges vallási tartalommal bír azoknak, akik a hitet keresik, vagy jobban el akarnak benne mélyülni. A Mária út Közép-Európa zarándokútja. Elméletileg az 1300 kilométer hosszú túraútvonal végig ki van már jelölve, és járható, de azt is tudjuk, az elmélet és a gyakorlat teljesen más.

Jelzőoszlop a turistáknak, zarándokoknak. Ott van a mi jelzésünk is, Mária Út

A most útnak indulókra még vár kihívás. Az elméletet a gyakorlatban is ellenőrzik. Az összes útvonalon vannak gyakran járt szakaszok és vannak ritkán látogatottak. A Mária út is ilyen. Már sokan bejárták a Mária utat, de a Mária Maraton kigondolói egy különlegeset hívtak életre.

Tervük, hogy a Mária utat széles körben megismertessék az emberekkel. Ne csak a hívők ismerjék ezt a zarándokutat, ismerje meg Közép-Európa és egész Európa minden embere és egy olyan fogalommá váljon lassan, mint az El Camino.

Nagy feladat, hatalmas kihívás! Mi, akik most teljesítjük a nyugat-keleti útvonalat, tudjuk mennyi munka van még hátra. A Mária út másik fő ága észak-déli irányban szeli át Közép-Európát. Az észak-déli útvonal még csak szakaszokban van kész. Czestochowa és Medugorje között vezet szintén 1300 kilométer hosszan.

Miért különleges az első Mária Maraton?

  • A Mária Út nyugat-keleti szakaszát a jelzett úton hegyi kerékpárral tesszük meg, ellenőrizve a járhatóságot, és azt, milyen biztonsággal lehet MTB bringákkal teljesíteni a távot.
  • Túrakerékpárosok szilárd burkolaton jutnak el Mariazelltől Csíksomlyóig, érintve az összes fontos kegyhelyet, amin a jelölt útvonal is áthalad. (Hellyel-közzel igaz.)
  • Két ultramaratonista futva teljesíti a távot, kihagyva a kegyhelyeket, kihagyva azokat a pontokat ahol a kerékpárosokat napközben fogadják.

A Mária Maraton kis csapatai különböző utakon teszik meg a távot.

A három csapat minden nap egy helyről indul és egy helyre érkezik meg. A megérkezés után az esti megbeszéléseknél mindenki elmondja a véleményét és ebből a vélemény halmazból lehet majd tovább építeni a következő lépéseket, teendőket. A mostani tapasztalatok alapján a szervezők részéről már egy szinte teljesen biztosnak látszik, jövőre, 2017-ben ismét megtartják a Mária Maratont.

A Nagy Csapat tagjainak a kiválasztása

Két futó a Mária Maratonon

A futók válogatása nagyon egyszerű, kevés olyan futó van Közép-Európában, akik teljesíteni tudnak egy ekkora távot. A képen Béla és Franky!

A kerékpárosok válogatása picit nehezebb, de már eleve szelektálja a résztvevők számát az a tény, hogy minimum 17 nap szabadságot kell igénybe venni ehhez a kalandhoz. A szervezők önéletrajzot kérnek, melyben a fizikai teljesítményre is választ kell adni.

A háttér csapat is különleges emberekből áll össze. Nekik is szívósnak kell lenni fizikailag és szellemileg is. A felmerülő problémákat gyorsan, ügyesen el kell hárítani, ha kell, rögtönözni kell. Mint olvastátok, sokszínű társaság jött össze erre a 23 napos kalandra, maratonra, futásra, kerékpározásra, zarándoklatra, kinek mit jelentett az út.

Bacchetta reku a Mária Maratonon.

Személyem a túrabringások csapatát erősítette, vagy gyengítette. Egy Bacchetta Giro 26 fekvővel nyomtam le a távot a lehető legnagyobb kényelemben.

Nem áll szándékomban részletes túraleírást olvastatni veletek, csak röviden vázolom a napi útvonalakat, a látnivalókból nyújtok át egy csokorral, inkább az érzést, a gondolataimat, vívódásaimat szeretném átadni, amit nekem ez a 23 nap adott ezekkel a különleges emberekkel.

Még annyi, hogy én az első pillanattól kezdve egy zarándoklatra készültem. Mivel többször tekertem több napon át, saját magam cipelve a felszerelést, volt részem jó ellátásban és rosszban, ezért mindig igyekszem a rosszra készülni és ha annál jobbat kapok, az AJÁNDÉK! Hogy semmi meglepetés ne érjen, ponyva, derékalj, hálózsák, stb. tehát egy túrázós felszerelést vittem magammal.

Megérkezés a Mária Út kiinduló pontjára, Mariazellbe

2017. június 17. péntek

Hajnali 10-kor indulunk kisbuszokkal Budapest-Kelenföldről Mariazellbe. Ismerkedünk egymással, érdeklődünk a másikról. A mai nap szó sincs biciklizésről, én is csak annyit tekertem, míg csomagokkal együtt el nem értem a vasútállomást. A fekvőm mindenkinek feltűnik.
Pakolás, rövid bemutatkozás után indulunk is. Mariazellbe időre kell érnünk, várnak ránk.

A 2016-os Mária Maratonra ezekkel az autókkal mentünk

Útközben kis gond adódik. A kisbuszt bérbeadó cég hibája miatt a határon kiállítanak minket a sorból, mert rossz autópálya matricával van ellátva. Amúgy Mariazellig eseménytelen az út. Az Alpok nyúlványait elérve kitágulnak a pupillák és faljuk a látványt.

A Mária Út kezdete egy kis lámpalázat hozott az életünkbe

Érzem a társaságon, már alig várják az igazi indulás pillanatát, hogy ezen a csodás tájon gurulhassunk, bőrünkön érezzük a szél érintését. Az ég kék, a fű zöld, az út mellett csobogó patakocska frissíti a forró nyári nap meleget. A tájból ég felé hegycsúcsok meredeznek. Ami nálunk hegy, az itt domb. Más a mérce.


Mariazellbe megérkezve már várnak minket, egy magyar család szállodájában kapunk szállást. A szobák kiosztása után séta a főtéren. A mariazelli Stadtkapelle fúvós zenekar lép fel és vendégek vagyunk egy Császármorzsa-partyra.
Míg sétálunk a téren, a távolban egyre sötétebb felhők gyűlnek össze, majd hirtelen eltűnik a szemközti hegy az esőfüggöny mögött. Az eső gyorsan közelít, nagy cseppekben kezdi áztatni a Császármorzsa-party-t.

Mariazell, kettős szivárvány a Mária Út indulása elött

A hűs eső elvonultával kettős szivárványban gyönyörködünk. A következő napon induló zarándokutunk ökumenikus, ami annyit jelent, mindenkit érintő. Ennek köszönhetően több magas rangú egyházi személy, különböző felekezettől, támogatják utunkat és adják áldásukat.

Most itt van velünk Kocsis Fülöp görög katolikus metropolita, aki ebben a kettős szivárványban azt látja, Istennek tetsző dolgot viszünk véghez, sikeres lesz az utunk. Így legyen!

Este 8-ra hivatalosak vagyunk egy ünnepélyes nyitó vacsorára. Mariazell elöljárói üdvözölnek minket, sok sikert kívánnak utunkhoz. Őszintén, szívből szólnak. Bíznak benne, sikerül felhívni a figyelmet a Mária útra és egyre többen kezdik el a bejárását.

A vacsora:
Tárkonyos marharaguleves
Csirkemellfilé rókagombamártásban petrezselymes burgonyával
Sárgabarackos rétes
Kapunk még vacsora előtt pálinkát, vacsora közben bort.

Mariazell és a templom

Vacsora után megkapjuk a feliratozott mezeinket, és bágyadtan a bőséges vacsorától térünk nyugovóra.

A mai nappal elégedett vagyok, nyugodtan hajtom álomra a fejem. Még fel sem fogom, talán a többiek sem, hogy mibe sodort minket az élet.

Indulás a Mária Út első szakaszán, a Maraton kezdete

2016. június 18. szombat

Szabadság ide, vagy oda, napjaink nagy része szigorúan lesz beosztva. Ezt mindenkinek be kell tartani, egy résztvevő miatt ne szívjon a többi. Jól indul az első közös nap, figyelünk egymásra. Mindenki időre elkészül. Mária Út! Mit adsz nekünk?

Mise a tiszteletünkre

Reggeli után mise, áldás, indító ünnepség. Zarándokútról van szó, ezért a kegyhelyek, templomok felkeresése kötelező napi program.

A csapat nagyobbik része vallásos, a templomba járás a hétköznapi életben is szerves része életüknek. A többiek eleget tesznek a kérésnek és végighallgatnak egy-egy misét, megcsodálják az épületet kívül, belül.

A Mária Út első napja a 2016-os maratonon

Indítás előtt mindig van tennivaló. Valamit mindig meg lehet igazítani, vagy javítani. Ez most is és a következő napokban is így lesz. Még jó, hogy a ceremónia miatt nem kilenckor kell indulnunk, mint az előttünk álló napokban.

Az igazi indulás a Mária Úton, a Maratonon!

Fél tízkor indulunk neki az első napunknak, indul az igazi Mária Maraton. Elöl a futók, mögöttük mi, bringások. Vannak csatlakozók is. Futók és bringások is. A futókat a település határáig kísérjük, ott válnak szét útjaink. A terepbringások is elpártolnak tőlünk és felveszik az irányt a kijelölt turistaútra.

Fülöp atyával, a metropolitával

Fülöp atya is itt teker mellettünk, nem gondoltuk volna, hogy egy ilyen magas tisztséget betöltő egyházfi is nyeregbe pattan. Az első 10-20 kilométert teszi meg velünk, de akkor is jó érzés számunkra. A búcsúzásnál még a fekvőmet is kipróbálja, pár percet üldögél benne, kóstolgatja a kényelmes pozíciót.

Nekem ez egy áldással felér, rekum is meghálálja, szépen teszi a dolgát végig az úton.
Sok megállással, várakozással haladunk, szokjuk egymást, tanuljuk egymás nevét.

Gyönyörű napsütésben gurulunk ki Mariazellből

A tájról ne beszéljünk, csak a szépet tudnám ragozni.

Megérkezés Schwarzauba

A csapat minden igyekezet ellenére még nagyon széthúzódik, hol a lejtők, hol az emelkedők miatt. Türelmesek az osztrák sofőrök, nyugodtan várnak az előzéssel, csak integetnek, de üdvözlés miatt.

Indulásnál a starthely, érkezésnél a célkapu

A délutáni órákban érkezünk meg Schwarzau im Gebirge településre. A reggeli startkapu átváltozott célkapuvá, ezen áthaladva teszünk pontot egy-egy etap végére.

Schwarzau hegyek karéjában, tiszta, rendezett település. A helyiek közül többen fogadnak minket, saját kézzel készítik a vacsorát a szemünk előtt. Egy számunkra frissen lőtt szarvasból kapjuk az egyik fogást. Nagy megtiszteltetésnek érzem ezeket a gesztusokat. A nyelvi nehézségek nem okoznak gondot, mindig akad egy magyar a közelben aki tolmácsol. Mint kiderül, a szemközti kocsmában is dolgozik egy magyar.
Míg megtettük a Mária Maratont, végig magyarul tudtunk beszélgetni. Mindenhol megértettek minket, mindenhol segítettek.

Az MM (Mária Maraton) rövidítés tudjátok miért helytálló? Magyarországról tekerünk Magyarországra! Óriási területtel gazdagítottuk a szomszédos országokat, ahol a Magyarok még mindig büszkén őrzik magyarságukat.

A térkép forrása:

https://www.darabanth.com/hu/gyorsarveres/371/kategoriak~Mutargy-papirregiseg-egyeb/Terkepek~500028/Nagy-Magyarorszag-reprint-terkepe-rajta-az-osszes-megye-cimerevel-32-5×49-cm-enyhen-szakad~II2164732/

Ez mind nem elég, a mai napig is sok-sok hazánkfia kényszerül külföldre munkát vállalni egy jobb élet reményében, mert a piszkos anyagiak erre kényszerítik. Ezért találkozunk utunk során annyi magyarral.


Vacsora után megbeszélés, majd elfoglaljuk éjszakai hajlékunkat. A csapat itt két részre szakad. Én és még páran az általunk elnevezett VÉRNYÚL szállón kapunk helyet.

Schwarzau vérnyúl szálló

Szállásunk a VÉRNYÚL elnevezést pár szoborról és egyéb díszítő eleméről kapta. Az a fantázia, ami megálmodta ezeket a motívumokat, nem hétköznapi.

Napi táv: 52 km
Útvonal,

Mária Út ausztriai szakasz, St.Corona am Weschel következik

2016. június 19. vasárnap

Az ijesztő, seprűn lovagoló vérnyulak ellenére jól telt az éjszaka. Éjszakára még érkezett pár versenybringás. Kis hátizsákot visznek csak magukkal, éjszakára foglalnak szállást és hajnalban már indulnak is. Figyelmesség, tapintat semmi bennük, mintha csak ők lennének a világon, nagy lármával jönnek-mennek. Talán Olaszok. Nagyon bunkó a viselkedésük.

Emlékkép a Vérnyúl szállóból, seprűn lovagoló nyúl

Ilyen és ehhez hasonló alkotásokkal van tele a szálló.

Ezer méteres csúcsok árnyékában meghúzódó Schwarzau levegője tiszta, estére gyorsan lehűl, reggel látszódik a lehelet Kilenc órai indulásunkra kezdjük érezni a nap erejét. A Schwarza patak mellett gurulunk St.Corona am Weschel felé. Még mindig nagyon széthúzódik a csapat, köszönhetően a lejtőknek, emelkedőknek és a csodás tájnak. Jó lenne száguldani lefelé az úton, élvezni a kanyarokat, a sebességet, de a látnivaló sokszor fékezésre ösztökél. (Nem vagyok technikás ,,versenyző”, jobb szeretem a biztosat.)

Azt a csúcsot, azt a megbúvó hófoltot, azt a szép rétet, azt a valamit meg kéne örökíteni, magammal vinni emléknek, hogy mikor csak kedvem tartja, gyönyörködhessek benne. Az itt élőknek fel sem tűnik, de számomra ez varázslat. Tombol a lelkem, falja a szemem a látványt. Ilyenkor úton vagyok! Élek, pezseg a vérem, örülök az életnek. Kívülről nem látszik rajtam. Ilyen vagyok. (Egy hónap elteltével, visszazuhanva a szürke hétköznapok sivár világába, most érzem igazán, mennyire felszabadultam, kikapcsoltam a zarándoklat alatt.

Schwarza patak

Sok fényképet készítettem az út alatt. A fényképeket nézve is szép a látvány, az emlékek, de nem adják vissza azt, amit akkor, ott érez az ember.


Közel 50 kilométer a mai táv. Alig értem, hogy tudunk ilyen keveset menni egy nap alatt. Sok a megállás, pihenés, sok a semmittevés. Ezeket az üres perceket, órákat rosszul viselem. Elfoglalom magamat valamivel, de nagyon szeretnék menni, látni. Egyik elfoglaltságom ilyen pihenőknél a nézelődés, elmélkedés. Hol járhattam, mikor hasonlót láttam, éreztem? Kivel voltam? Mikor is volt? Stb.

Egy kerékpáros zarándoklaton mi jár a fejedben?

Másik elfoglaltság a sörözés és beszélgetés. Jó olyan emberekkel beszélgetni, akik az élet más-más területén dolgoznak, más a világnézetük. Tapasztalásnak, tanulásnak is érzem ezt a zarándokutat. Tanuljak mások mentalitásából, életérzéséből, tapasztalatából, tanuljak a lazaságukból.


Nézelődő, figyelő típusnak tartom magamat. Emberekről sajnos szinte azonnal véleményt alkotok magamban. Időnként tévesen. Minél kifacsartabb vagyok a hétköznapok súlya alatt, annál többször alkotok rossz véleményt embertársaimról. Örülnék, ha ez az út végére megváltozna.


Sokat foglalkozom a jövővel. A saját és családom holnapjával, holnaputánjával. Szeretnék mindenre felkészülni, de tudom, ezt nem lehet megtenni. Ezen a téren is sok mindent el kell engednem. Remélem, sikerül. Tudom és sokan tudják, legfontosabb az egészség. Ha egészség van, akkor minden van. De egészségesen az ember elfelejti, hogy egészséges.

Beül a mókuskerékbe és elkezdi hajtani. Sajnos a mai világ, legalábbis ez a része aminek a részesei vagyunk, direkt ránk erőszakolja ezt a vakságot. Ne láss, csak nézz, és azt nézd, amit mi mutatunk, zsigereld ki magadat NEKÜNK! A LÁTSZATNAK!
Most nem zsigerelem magamat, élvezem a szabadságot. A gondtalan szabadságot.

Nekünk bringásoknak ez a Mária Út egy gondtalan zarándokút


Miért is gondtalan?


A mostani Mária Maraton egy próba. Mi, résztvevők vagyunk a kísérleti nyulak. Utaztatnak, etetnek, itatnak minket, szállást adnak. Feladatunk bejárni a nyugat-keleti szakaszt, véleményt alkotni, megbeszélni, mit tapasztalunk. Sarkosan fogalmazva, legnagyobb problémánk az, hogy hol vegyünk legközelebb kólát, vagy sört. Persze kis gond is gond!

Megérkezés St.Corona am Weschel-be

Délután pár dombocska megmászása után érünk a településre. Az összes látnivalót nem lehet leírni, csak pár fénykép emlékeztetőnek, kedvcsinálónak.

St.Coronán tényleg sok idő megy el várakozással. Szállásunk a település végén, egy jó emelkedő legtetején van. Sok várakozás, aztán hirtelen indulás, mert a szállást gyorsan el kell foglalni, utána gyorsan vissza a faluba, mert mise lesz. Ez kissé megzavarja a hangulatomat, de másokét is.

Beszámoló a napi eseményekről, a vallatás

Az esti megbeszéléseknél a jóra, de főleg a javítanivalókra kíváncsiak a szervezők. Ezt mondták az első estén. A mostani beszélgetésnél is elmondjuk a jót és a rosszat is. Én elmondom, hogy egy ilyen útnál többre is kíváncsi lenne az ember. Én legalábbis. A pontból B pontba el lehet jutni egyenesen is, de egy C pontot is be lehetne iktatni. Akik ezt szeretnék, azok a C ponton keresztül tegyék meg a napi távokat. Megbeszélt időre ott leszünk.

A főszervezőtől érdekes választ kapok, kapunk. Tömören: Ez így lesz, mert ez egy ajándék nekünk, és ha nem tetszik, le is út fel is út.
Én a mai napig úgy gondolom, felnőtt értelmes ember, egy felnőtt értelmes embertől nem ilyen válaszra vár. Számomra ez olyan, hogy valaki a hatalmát fitogtatja, a másikat nem nézi partnernek. Nekem ez nem jön be! Se régebben, és most sem.

Seti, a zászlóvivő mondta el pár perccel később, miért nem kivitelezhető a hosszabb, több látnivalót tartalmazó útvonal. Így is lehet beszélni. Még a főszervezőnek is van mit tanulnia!


A megbeszélés vége felé robog be a két montis. El vannak fáradva, sárosak, vizesek. Durva napon vannak túl. A Mária Út ténylegesen kijelölt nyomvonalát járják be minden nap, amit a zarándokok is követnek.

A futók is megérkeznek. Már két Maratoni távot gyűrtek le! Elképesztő ez a két ember. Több napon keresztül maratoni és annál nagyobb távokat futni nehéz feladat. Egy edzett test, szervezet is segítségért kiált. Megfelelő étkezést, itatást, pihenést kell biztosítani ilyenkor. Sajnos ez nem adódik meg minden nap a két futónak. A lényeg, derűsek, bizakodók!

Szobánkba visszatérve álomra szenderülnénk, de a barátságokat megerősítendő, pár kupica pálinkát felhörpintünk. A gyógyszer megoldja a nyelveket, kibeszéljük magunkat, csak késő éjszaka térünk nyugovóra.

Táv: 48 km

Útvonal!

A Mária Út ausztriai szakaszát a mai nappal letudjuk

2016. június 20.hétfő

Ez már a kerékpáros zarándokutunk harmadik napja. Ma áttekerünk a határon, Kőszegen lesz a szállás.

A Mária Út nem csak móka és kacagás. Reggeli ébresztőt a párkányon kopogó esőszemek tartanak. Kinézve még rosszabb a helyzet. Mi juthat ilyenkor eszébe a bringásnak. Még alszom egyet! Pár perc nyújtózás a vízágyban elég ahhoz, hogy inkább a kerékpárt válasszam.

A Mária Maraton háttér személyzete, a ,,Staff,,

Az építők, a ,,Staff,, Ők fogadnak minket a célban és indítanak reggel. Állítják fel a startkaput, ami egyben a célkapu is. Biztosítják a zenét. A futókhoz, bringásokhoz csatlakozókat regisztrálják. Gondoskodnak a jó hangulatról. Most is széles mosollyal az arcukon, mert a sátorban állnak, egyáltalán nem sajnálnak minket. Még a reggeli tornát is megtartják nekünk, hogy jobban elázzunk. Mert bizony még mindig esik.

Kezdetét veszi a mai maraton, a futóknak és a montisoknak lesz nagyon kemény!

A futókkal együtt indulunk most is, tudva azt, délután már Magyarországra érünk. A kiírás szerint 63 kilométer vár ránk. Alulról és felülről is esik. Lentről a kerekek csapják fel a vizet. Nincs melegünk, de nem is fázunk. A legtöbben esőkabátba bújunk, nekem van egy bringás esőnadrágom is.

Hosszú lejtőn koptatjuk a fékeket. Meglepő sebességgel fogy a fékbetét. Az enyémmel már 12000 kilométert megtettem, induláskor még 40%-os volt az állapota. Ezen a maratonon sokkal-sokkal többet kell fékeznem. Nem csak a lejtők miatt, a rengeteg megállás miatt is, és a sorban haladás miatt is. Mikor egyedül megyek, vagy a megszokott társasággal, a fékkarhoz is alig érünk. Itt viszont tartani kell a sort!

Az esőkabát résein beszivárog a víz. Emelkedőknél nem baj, de egy gyors gurulásnál picit zavar. Ahogy fogy a hátralevő táv, úgy tisztul az ég is. Hamarosan kiérünk a felhők alól, kisüt a nap és vetkőzhetünk, száríthatjuk a vizes holmikat.

Egy ilyen esős tekerésnél mi jár a fejemben?



A lejtős szerpentinen az óvatosság. Pár éve szoktam rá, hogy figyelmeztetem magam. Óvatosan! Figyelj! Magam és mások miatt is. Időnként elkap a hév, ekkor jobb szeretek egyedül, vagy kis társasággal menni. Olyanokkal, akikkel már összeszoktunk. Most a lendületes gurulást nem merem megindítani. Látok magam előtt bizonytalan mozdulatokat, indokolatlan behúzódásokat a felező vonal felé. Csak akkor előzök, mikor minden adott hozzá.

A lejtőknek az utolsók között indulok meg és az elsők között érek le. Nagyon gyors a fekvő a hagyományos bringához képest. (Enyhe emelkedő, sík út, és lejtő esetén. Erősebb emelkedőknél nem lehet kihasználni a test, a lábak tömegét. Izomból kell nyomni a pedált, pörgetni kell. Én nem vagyok erős, az áttétel a fekvőmön sem igazi mászós. Emelkedőknél lemaradok.)

Mária Út, pihenő Léka elött

Mi is jár még az agyamban. Az előző napokat próbálom feldolgozni, de tudom, pár hét kell nekem ahhoz, hogy letisztuljanak az élmények. Mivel mindenkinek változik a hangulata, napról napra, sőt percről percre, így adott pillanatot érdemesebb egy távolabbi időpontból is kiértékelni.

Haladásunk továbbra is impulzusszerű. Indulásnál nagy roham, pörgetés, aztán megállás. Megállunk dombtetőn, lejtő közepén, lejtő alján, emelkedő felénél. Mire bemelegednek az izmaim meg kell állni. Állunk várunk, megint gyors indulás. Nem szeretek így menni. A dinamikát szeretem. Elindulni, hagyni az izmokat bemelegedni, aztán csak menni. Beállni egy stabil pedálfordulatra és azt tartani. Ha kell órákon keresztül.

Mikor rájössz, mi a feladatod a zarándokúton, mit kér a Mária Út tőled!

Bizonyos mértékig megértem ezt a tempót. A csapatot egyben kell tartani. Jó tíz-tizenöt éve rendszeresen tekertem egy kerékpáros csapattal. Túrabringások. 30 és 65 év közötti társaságot kell elképzelni. Szükség esetén egyben lehetett tartani a csapatot. Az egész titka a jó haladási sebesség megválasztása és folyamatos tartása. Lassú gyorsítás, sebesség megtartása. Forgalmas szakaszokon három, négy fős kis bolyokra bomlottunk. Annyira természetes volt ez velük, szinte fel sem tűnt.

Ahogy pörögnek bennem a gondolatok, az hasít belém, neked ez lesz a zarándoklat célja! Alkalmazkodni! Ezt kéri a Mária Út!
OK! Ezt fogom tenni! Alkalmazkodom.

Beérünk Lékára. Kőszegről magyar bringások jöttek elénk, innen ők fognak minket kísérni, mutatják az utat. Montisok, sokszor járnak erre és a közeli Osztrák hegyekbe. Nagyon kedvesek, mindent szeretnének megmutatni, elmondani. Ez sajnos fizikai képtelenség, nincs annyi időnk.

Lékán a templom kriptája

Lékán bemegyünk a templomba, és megnézzük a kriptát is.

Némi figyelmetlenség miatt a csapat Lékáról történő indulásnál ketté szakad. Én két kőszegi bringással megindulok jobbra, a többiek balra. A Mária Út egyik legjobb tekerésében van részem. Az első 50 méteren érzem, a tekerési stílusuk szinte azonos az enyémmel. A kanyargósabb részeken előre engedem őket, látom a mozdulatukon, hogy mi fog következni.

Bátran merek menni mögöttük, tudom, mi fog következni, pedig még nem jártam erre. Visszaváltanak, mert a kanyar után egy hirtelen emelkedő jön, sorban csattognak a váltók. Útszűkületnél intés, hogy lassítani kell, stb. Apró kis mozdulatok, amik miatt lendületessé, dinamikussá válik a tekerés. Egyenes szakaszokon előrehúzok, kihasználva a fekvő kis légellenállását, fogom a pofaszelet.

Nagyon jól haladunk. Pár kilométerre az Osztrák-Magyar határtól állunk csak meg. Milyen kegyes a sors hozzám! Mikor már kezdtem unni a sok megállást, kaptam egy ilyen üdítő lehetőséget egy jó tekerésre. Köszönöm!

Mária Maraton a Mária Út. Kerékpáros zarándoklat

A célkapu a határ előtt van felállítva, oda már egyben gurul be a csapat. A futókat is itt várjuk be. Nagy a hőség, aki teheti, árnyékba húzódik. Hogy lehet ezt futva bírni?!

A futók is beérkeznek, nagy üdvrivalgással fogadjuk őket. Megérdemlik. Felemelő érzés számomra, mikor látom őket beérni. Ez a kitartás, ez az eszméletlen akarat!

A határ menti forgalom miatt mindenki kerékpárral teker Kőszegig.

Mária Út, Mária Maraton, a futók beérkezése Kőszegen

A mai nap tényleg a változások napja:
Ausztriából átérünk Magyarországra.
Esőből a kánikulába.
Hegyvidékről a síkságra.
És részem volt egy jó dinamikus tekerésben is a darabos etapok után.

Így, a harmadik nap végén már kezdem hinni, a zarándokúthoz a pálinkafogyasztás is hozzátartozik. Vendéglátóink megkínálnak egy kupica törkölypálinkával. A tűzesvíz további helyet csinál a már teljesen kiürült gyomrunkban. Vacsoránk bőséges, mindenki degeszre tudja enni magát.

Kőszegen az Ifjúsági Közösségi Házban kapunk szállást. Nagy szobákban koedukáltan alszunk. A vacsoránkat a szállás konyháján készítik.

Futóink a napi terhelés miatt összehúzódott gyomorral érnek célba, 1-2 óra kell, hogy enni tudjanak, akkor is csak lassan. Ez egy kőkemény kihívás számukra!
Vacsora után még városnézés, kis csoportokban beszéljük meg az eddigi fontosabb, érdekesebb pillanatokat.
Mindenki mindenkivel beszél, de a különböző életkor, életszemlélet miatt más-más csoportok alakulnak ki. Ez természetes, de kezd az egész csapat egy nagy egységet alkotni!

Gondtalanok vagyunk! De tényleg! A szervezők mindent biztosítanak számunkra.
A csapat tagjai közül már mindenki elmúlt 20 éves. Papíron felnőttek vagyunk. A valós életben mindannyian hozunk felelős döntéseket, küzdünk családi, munkahelyi, anyagi, vagy egészségügyi problémákkal. Most a jó sorsunknak köszönhetően erre a három hétre önfeledt gyerekké válunk, lelkünk légies, létünk gyermeki oldala átveszi az irányítást.

Ez a Mária Út kamaszokká, majd kisiskolássá változtat minket. Egy frappáns beszólás adja a csapat további elnevezését, 2.Á! Nem ,,A,,! Á, 2.Á.! Ez a második Á utunk végéig rajtunk marad, mindenki elfogadja és örülünk neki. Ennek megfelelően lesz apukánk és anyukánk. Apu egyik kedvenc mondata, tőmondata, SOORBA! Pár nap alatt derül ki, hogy ez nem a csatárláncot jelenti számára, a libasorra gondol. Páran duzzogva ugyan, de elfogadják a libasorban történő vonulást, amit az autósok is jobban tolerálnak.

Anyukánk, mint egy jó kotlós a kiscsibéit, óv, félt minket. Intézi a szállásokat, köveket, embereket mozgat meg azért, hogy ehessünk, ihassunk, tudjunk hol aludni. Ezekből mi alig veszünk észre bármit is, gondtalan kölykök vagyunk.
Mint minden jó osztályban, vannak köztünk még Petikék, Balázskák is. Eltévednek az uszodában, úgy kell őket kerestetni. Egymás haját fonják, és apró csínyeken törik a fejüket. Igen, ezek vagyunk mi, minden komolyságunkkal, minden bohóságunkkal.

Felnőtt gyerekek vagyunk, élvezzük ezt a 3 hetet.
Jó így gyereknek lenni, de azért már ,,felnőttek” vagyunk. A felnőtteknek is vannak rossz szokásai. Ki akkor marad nyugton ha pálinkát kap, van aki a sörre esküszik, a gyerekesebbek a sör mellé még gumicukrot is majszolnak.

Kőszeg, templom

Merem mondani, a harmadik nap végére már bárkit meg lehetne kérni arra, hogy a másiknak adja oda az utolsó ingét is, hogy segíthessünk rajta.

A Mária Út mai távja: 59 km Rattersdorfig (Rőtfalva)

Térkép

Rattersdorftól Kőszegig már nem lehet kerékpárra tervezni!

Rattersdorf-Kőszeg: 6km

Térkép

Második rész, Kőszeg-Budapest

Köszönet Majer Szilviának egyrészt a fényképekért – a 2016-os Mária Maratonon közel 1000 kilométeren át kísérte a futókat, ezért tudtam róluk és az útvonalukról is képeket feltölteni –, másrészt a szövegellenőrzésért!

  • Szerző
  • Fényképek
  • A túrát bejárta

Gazsi Szabolcs

Kapcsolat a szerzővel: szabolcs.gyertekvelem@gmail.com

Feliratkozás hírlevélre

author avatar
Gazsi Szabolcs Belkereskedelmi ügyintéző, készletgazdálkodási szakember, Hobbi: túrázás, utazás, kerékpározás
Főszerkesztő, admin. 14 éves korom óta túrázom, kerékpározom. Magyarország alapos megismerése az egyik fő célom, de a határon túli tájak bejárása, emberek megismerése is a célkeresztben van. Az évek alatt szerzett tapasztalataimat, élményeim akarom a gyertekvelem.hu weboldalon átadni. Az új generáció legyen egészségesebb, fittebb, okosabb, tájékozottabb.
SEOzseni