Home » Kerékpártúrák » Egynapos kerékpártúrák » A Gorsium kerékpárút – Sárvíz völgyi túra

Ahol a természettel együtt bringázol – a Gorsium kerékpárút

Székesfehérvár – Sárbogárd = 70 km/125 szint
(2022. szeptember 03.)

Gorsium kerékpárút – vajon hányan hallottatok már erről a csodás bringaútról? Szerintem, összeségében, nem sokan. Pedig, méltán lehetne népszerű – egy igazán természetközeli, annak minden szépségével fűszerezett, könnyed örömbicajozás vár itt mindenkire. A mai túránk gerincét, a Sárvíz mente-Rétszilasi tavak adták; és nem is akárhogyan. Ellátogatunk a Mezőföld kevéssé ismert szépségéhez.

Reggel, a két bringástársammal – Máriával és Gáborral – Székesfehérvár vasútállomásán találkoztunk, és innen indultunk útnak. Én és Gábor, Fehérvárig vonatoztunk, Mária pedig helybéli lévén, már ott várt minket az állomáson.

Fehérvárról, a BUBA útvonalán tekertünk Szabadbattyánig. ‘Battyánban az ottani vasútállomást kell megcélozni, és a síneket keresztezve, a sorompó után, egy azonnali balossal már a Sárvíz mentére vezető aszfaltúton találjuk magunkat. Innen csak pár méter, és kezdődik. A tábla szerint, bizonyos időszakokban, bocikra is figyelnünk kell! 🙂

Gorsium kerékpárút kezdete

Maga a Tác-Gorsium kerékpárút, egyelőre (legalábbis remélem, hogy lesz ennek folytatása), az Abát Soponyával összekötő közútig aszfaltos. Ezen a szakaszon, látványban, érzésben már szinte a maximumot kapja az ember. Sokszor kell meg-megállni, és csodálni a környezetet, amelyen keresztülgurulunk. 🙂 Egyik ámulatból estünk a másikba – tudjátok, amikor a természet egy-egy rejtett szépségét, szinte minden percben meglátjátok, és megélitek. A hattyúkaraván az valami fenomenális volt – igen, karaván, mert bár nem tudtam őket megszámolni pontosan, de, hogy legalább harmincan voltak, az biztos.

Az összekötő utat követően is maradtunk még a Sárvíz mellett; abszolút jól tekerhető, döngölt földúton haladtunk tovább. A látvány, az érzés továbbra is velünk volt. Nem mellékes azért persze, hogy az időjárás is egész nap kegyes volt hozzánk. Késő nyári meleg, kék ég, szikrázó napsütés, bárányfelhők, és a kellemesen lengedező szellőcske. A Sárkeresztúr és Kálóz közötti autótat elérvén aztán, jobbra, Kálóz felé haladtunk tovább.

Kálóztól pedig, kb. 15 km-t tekertünk (a minimális autósforgalommal bíró közúton) a Rétszilasi tavakig. A végén, egy nagy kereszteződésben, balra, Sárbogárd felé kell kanyarodni – tábla van. Majd egy kis híd után, azonnal egy jobbos, és a nyitott kapun keresztül begurulunk, az akkor még nem tudtam, hogy újabb csodavilágba. 🙂

Lényegében horgászati ‘központ’, de mint tudjuk, ezek a tavak és közvetlen környezetük, mindig rejtenek magukban valami másféle szépséget is a halak mellett – nekünk, nem pecásoknak is 🙂
Szóval kapun be, balunkon pecáznak a tóban, jobbunkon pedig a Sárvíz csatorna csodás élővilága. A Gorsium kerékpárút csodavilága.

Szóval eddig is nagyon jó hangulatban bicajoztunk, de ami itt, nemsokára a szemünk elé került, az maga a csoda = ajándéka volt ennek a túrának. 🙂 Pedálozás közben beszélgetünk, és én megpillantottam valamit. Egy gyönyörű szép virágot – akkor még csak a fák és a sűrű zöld között. Előre néztem, és láttam, hogy ez egy virágtenger lesz. Azonnal mondtam is Máriának és Gábornak, hogy hééé, itt meg kell, hogy álljunk mindjárt! 😀

Tényleg, mint a mesékben. Ahogy a nap sütötte őket velünk szemből, ahogy ragyogtak még jópáran közülük, valóban több, mint gyönyörűséges volt. Lótuszféleségre tippeltünk, s mint utóbb kiderült, nagyjából jól sejtettük – lényegében, egy kisebbfajta, vadon nőtt indiai lótuszmező tárult elénk.

Nem kevés időt töltöttünk a virágok társaságában, és bár nem lehetett betelni velük, indulunk kellett tovább. Gurultunk vidáman, s épphogy elértük a tó végét, megpillantottunk egy fából készült kis hidat. Naná, persze, gyerünk nézzünk csak szét itt is. 🙂 Csodás panorámát nyújtott a tóra, az annak partjára – szintén fából – épített pihenőhely.

Mondanom sem kell, itt is elnézelődtünk elég rendesen. 🙂 Közben egy picit, már a hazafelé útra is összpontosítottunk, egyeztettük óráinkat a vasúti menetrenddel, és Sárbogárdot céloztuk be végállomásnak. A tavat végül is megkerülve, a Sárvíz másik partján kerekeztünk visszafelé. Ezen a részen az út, igencsak nyomokban tartalmazott aszfaltot. Inkább egy jó minőségű, döngölt földút benyomását keltette. Haladni ettől függetlenül, szerencsére jól lehetett rajta. 🙂

A tavakat elhagyva, Sárszentmiklós érintésével, remek hajrát bicajozva érkeztünk meg a sárbogárdi vasútállomásra. Kb. 15 perc múlva pedig már robogott is velünk a vasút Budapest irányába. 🙂

Kamarás Kriszta

kriszta.gyertekvelem@gmail.com

author avatar
Kamarás Kriszta
A mozgás, a sport, lényegében kisgyermekkorom óta a lételemem, s része az életemnek. 8-tól 18 éves koromig, mindent ’játszottam’ és minden is szerettem volna ’lenni’, az akkori, gyerkőc-tini fejemmel: híres, többszörös GS győztes teniszező, világbajnoki címet nyerő focista, röpis, kézilasztis, pingpong és tollas bajnok is.
SEOzseni