Járt utat a járatlanért időnként hagyd el. (Az egyik mottóm) A Krk szigeten ismét elhagyjuk a járt utat.
Isztriai bringatúránk folytatódik, a Krk szigeten tekerünk tovább! Előző rész.
Krk, a meglepetések szigete
Kőkereszt a Krk szigeten, le is borultunk előtte
A Krk egy vidám bringás szemével
A sziget 38 kilométer hosszú, a legszélesebb ponja 13 kilométer. A szigetet behálózó műutakon kívül nagyos sok kavicsos útja is van, ezeken tényleg vadregényes helyekre lehet eljutni. Most már a Google térképen rengeteg fénykép, információ megtalálható, ezeket ki kell használni.
A Krk sziget lakosságának legfontosabb bevételi forrás a turizmus, aztán a mezőgazdaság, állattartás. A termőföld nagy érték, nagyon vigyáznak rá. (Sötétedéstől pirkadatig az eldugott helyeken el lehet bújni vadkempingezni,.) Aki kényelmesen szeretne kerékpározni Horvátországban, vagy itt a Krk szigeten, elő, vagy utószezonban menjen el. (Mi sajnos ezt anno nem tudtuk megtenni.) A Krk komolyabb felfedezésére akár egy hetet is lehetne szánni, nagyon sok emléket őriznek az elmúlt pár ezer évből.
Tegnap még az Isztrián tekertünk
2008. augusztus 17. vasárnap, hetedik túranap
Táv: kb. 50 kilométer, Szint: kb.450 méter
Bágyadtan, de várakozva hagyjuk el a kempinget. A kemping vendégei közül sokan ocsmány módon berúgtak éjszaka. Részükről éneklésnek nevezett, részünkről inkább a böllér által megszúrt, haláltusáját vívó disznó hörgése jut eszünkbe azokról a hangokról. A kempingeknek megvan ez a hátránya, már sokszor tapasztaltuk. (Egy nyomós oka annak, hogy inkább a vadkempinget választjuk.)
Még van pár napunk, ahogy esik, úgy puffan jeligével indulunk el a kempingből. Mit látunk még a Krk szigeten?Omisaljban bevásárolunk, kávézunk és mellékutakon átvergődünk Nijvicébe. Követjük a megérzésünket, ami egyre meredekebb, egyre szűkebb utakra vezet minket. Ebből valami nagy szívás lesz, ami majd nagy élménnyé válik!? IGEN!!! (Most már nagy élmény)
Egy meredek kaptatón toljuk fel a kerékpárokat, és turistajelzéseket látunk a fákon. Ez jó jel, valami szép, vagy érdekes helyre vezethet el minket. Hamarosan találkozunk hátizsákosokkal, meglepődnek a látványunkon. Túrabringákkal ilyen helyekre kevesen mennek.
Olyan helyeken járunk ahol a helyi lakosokon kívül másokat nemigen látni. Kőből rakott régi kerítések, olajfa ligetek.
Kis táblák próbálnának útba igazítani, a térképünkön már szokás szerint nem szerepelnek ezek a nevek.
Arra megyünk, ami irányban jónak tűnik. A hely ahol most járunk hasonlít a hazaihoz, leszámítva a fügefákat. A sziklás, gyér növényzetű táj helyett lombos fák alkotnak kisebb erdőket. A kertekben diófák helyett mandulafák vannak.
Útkereszteződéshez érünk, nagy, erős kapu kelti fel a figyelmünket.
A kapu mellet egy keskeny kapu, itt a megpakolt kerékpárok nem férnek be. A ,,lovakat” itt hagyjuk. Egy tábla szerint kis templom van itt. A kaputól pár száz méterre meg is találjuk, nagy feszület van a domb tetején. A kereszthez vezető út mellett stációk sorakoznak.
A Krk sziget birkaterelő főútján járunk
A kecskebogyóval teleszórt zötyögős utunk kezd unalmassá válni. A Krk-en az idegenforgalom mellet az állattartás az egyik fontos bevételi forrás. Ezeken az eldugott kis utakon nem csak földekre járnak ki az emberek, a nyájat is itt terelik. A tegnapi esős, hűvös idő után a napocska most bepótolja a lemaradását. Elképesztően kék az ég, égető a napsütés, a levegő egyre fülledtebb.
Megázunk megint?
Nem messze településnek kell lennie, hallatszik a harangszó.
Az ég egyre furcsább, felhők gyülekeznek, feltámad a szél és villámlani kezd. Két lehetőségünk van!
Vagy megint megázunk, vagy szerencsénk lesz és beérünk a közeli faluba. (A záport egy nagy fa lombja alatt vészeljük át a falu határában.)
A falu közepén útjelzőtábla, és a pontos irányt mutatja Krk városa felé!
Most már nem térünk le az aszfaltozott útról. Lassan, folyamatos tempóban haladunk.
Vrh után még pár emelkedő utunkat állja, de Krk városába egy jó gurulással megérkezünk.
Megkeressük a kempinget, mellette étterem is van, jól fog esni egy jó estebéd!
A kemping elképesztően zsúfolt, alig találunk helyet. Mellettünk egy tipikus olasz család sátrazik. Nagyon hangosak, nagyon kellemetlen viselkedésűek. Letelepedésünk, sátorállításunk után elkezdenek terjeszkedni, már a sátraink mellé pakolnak, ott kezdenek tüzet rakni. Elegünk lesz, a tüzet arrább tetetjük, kiakasztjuk a legkoszosabb, legbüdösebb ruháinkat, a bringákkal mi is kijelöljük a határt. Értenek a ,,szóból,,!
Búcsúzás a szigettől
Minden jó véget ér egyszer, ennek a kerékpártúrának is itt a vége.
A kerékpártúránk utolsó két napja Krk város bejárásával, fürdéssel, pihenéssel telik. A kempingbe csak éjszakára járunk vissza, teljesen feledhetők ezek az éjszakák, a kemping nagyon zsúfolt.
- Szerző
- Fényképek
- A túrát bejárta
Kapcsolat a szerzővel: szabolcs.gyertekvelem@gmail.com
