Mária Maraton Magyarország kerékpáros zarándoklat bringás 🚴♀️ szemmel 👀 . A velünk együtt indult futók 🏃♀️👍 teljesítménye egyszerűen leírhatatlan. Jó két hetes futás, bingázás Mariazelltől Csíksomlyóig
A Mária Maraton negyedik napját kezdjük meg, már Magyarországon koptatják a bocskort a futók, és kergetik a drótszamarat a bringások. Milyenek lesznek a dunántúli kihívások, a fogadtatások? A két futónk előtt mély tisztelet, már eddig is csodálatra méltó a teljesítményük! Kőszegtől Budapestig kocogunk, tekerünk.
A Mária Maraton kelet-nyugati ágának magyarországi szakasza. Nem kis táv, és nem rövid a beszámoló. Közel fél órás hiteles beszámoló első kézből! Élmények és érzések!
Első rész
A maraton, kerékpáros zarándoklat ausztriai szakasza. (Első rész.)
Ebben a részben amiről olvashattok, a Dunántúli szakaszok:
Nyolcadik nap, Bodajk-Tatabánya
Kilencedik nap, Tatabánya-Budapest
4. nap., 2016. június 21. kedd – Kőszeg-Sárvár
Lehet, hogy az emberek többsége egy picit sem akar lejjebb adni a hétköznapi igényekből?
Sokan gondolnak arra, hogy szeretnének pár napra, hétre eltávolodni a napi megszokott életüktől. Gondolkodnak egy sátrazáson, többnapos gyalogos, vagy kerékpáros túrán. Az elhatározásuk meghiúsul, mikor szőröznek a részleteken. Alapvető emberi szükségletek kielégítése esetén nagyok az elvárásaik. Pisi, kaki, fogmosás, tisztálkodás, alvás, mosás stb. Ezeket az intim részleteket próbálják nagyon diszkréten kezelni. A megszokott komfortzónájukból nem akarnak leadni! Mivel győz a szemérmesség, végül nem indulnak neki a kalandnak és csodákról maradnak le.
Aki ilyen, és olvassa a sorokat, gondoljon arra, másik embernek is ugyan ezek az alapvető szükségletei. Picit vissza kell venni az igényekből. Amennyiben ez nem sikerül, marad a szálloda, vagy maradsz otthon!
A Mária Maraton dunántúli szakaszára összeért a CSAPAT!
Egy ilyen közös zarándoklat esetén az alapvető emberi igényeket nem lehet, és nem is szabad úgy kezelni, mintha nem létezne az emberi szükséglet. Egy közös útnak, zarándoklatnak ez is része. Nem szabad fennakadni egy koedukált szálláson, közös fürdőn.
A Mária Maraton negyedik napjára már egy nagy családdá válunk, mindenki teszi a dolgát. El kell viselni a másik kedélyét, horkolását, szájszagát, és egyéb illatát. Elviseljük és a még előttünk álló útra gondolunk. Egy hangosabb fingáson csak röhögünk.
Kőszeg főteréről indulunk, itt is reggelizünk. Ez micsoda kényelem! Egy közeli tejcsárdában kérjük ki azt, ami szemünknek, gyomrunknak tetszik. Természetesen van limit. (1000.- Ft/fő) Terülj, terülj, asztalkám!
Az öt perces reggelitorna után indulunk. A Mária Maraton egyik kötelező eleme. Ez is egységbe kovácsolja a társaságot. Két csapat alakul ki. Az egyik szorgalmasan részt vesz rajta, a másik egyéb szorgalmi feladatokat talál ki, csak ne kelljen tornáznia. Van, aki direkt defekteket szed össze, hogy reggel, a torna ideje alatt javíthassa.
Akkor induljon a Mária Maraton Magyarországon!
Egyelőre nem panaszkodhatunk a közlekedésre, nem is tesszük. A futóknak ez is nagyobb kihívás. Mögöttük nincs kísérőautó, ami fogná, fékezné a hátulról érkező autókat.
Az első fogadtatás Csepregen történik
A Kőszegi-hegység még itt van a közelünkben, lehet azt mondani, Csepreg még a része. 3000 fős kis teleülés, a szélét elérve már fogadnak is minket. Nagyon kitesznek magukért a helyi lakosok.
Pogácsa, víz, szörp, üdítő sorakozik az asztalon. Még fröccsöt is tudunk kérni a falu határában ránk váró néniktől. Nagy örömmel látnak minket vendégül.
Merem mondani, ezzel veszi kezdetét a 2016-os Mária Maraton testsúly növelő időszaka
Jóformán településről településre adnak kézről-kézre, pontosabban asztaltól-asztalig minket. Ez a fogadtatás köszönhető annak a szervezésnek, amit már indulásunk előtt hónapokkal elkezdtek a Mária Út Egyesület tagjai. Nagy hála, köszönet érte!
Megható pillanatokban is sokszor van részünk!
Nagyon emlékezetes ez a pihenőnk arról is, hogy egy idős néni indulásunk előtt a sovány pénztárcájából összekotort száz-kétszáz forintot és azzal adta át a minket kísérő atyának, gyújtson egy gyertyát a nevében Csíksomlyón. Ezek tényleg megható pillanatok!
Az összes megállót, pihenőt, etető és itatópontot nem mutatom be. Emiatt elnézést kérek azoktól, akik sokszor órákon keresztül vártak minket a kánikulában. Hordták a jeget a szendvicsek, az italok mellé, és elkövettek mindent, hogy kedvünkben járjanak. Etettek és itattak minket, a vándorokat. Utólag is nagyon szépen köszönjük. Szegény futók! Hányszor gondoltunk rájuk!
A kerékpáros zarándoklatunk során sokszor szembesültünk azzal, hogy mekkora különbség van még mindig a városi és vidéki emberek között.
A falusi és városi fogadtatás között!
Közvetlenség, baráti kézfogás hátba veregetéssel, fogadás házi készítésű termékekkel, a templom, a vidék lelkes bemutatása. Ezzel nem akarom a városi embereket, a városokban kapott fogadtatást leszólni! A kisebb településeken az éves történésekből az egyik nevezetes mi voltunk. Városokban csak egy a sokból.
A falusi ember, ha csak tudja, még mindig a saját kétkezi munkáját adja, míg városokban a készen megvettet tudják adni. Ezek a dolgok érthetők, de elgondolkodtatók!
Egy perc, egy óra itt is, ott is ugyan annyi, de az idő múlására más-más az érzet.
Faluhelyen: egy perc, megpödröm a bajszom!
Városban: egy perc, mikor vált már az a k…a lámpa!
Remélem, érzed a különbséget, mert én nagyon. Főleg most, hogy visszatértem erről az útról és ismét beszippantott a „teljesítményt kell nyújtani”-élet.
Emlékezzünk!
A mai nap kiemelkedő eseménye még számomra a csényei kálvária fordított bejárása. A kálvária bejárása alatt. a pádre sok-sok érdekeset mond nekünk. Nem olvasott, könyvszagú magyarázattal szolgál. Saját szavaival, érdekesen mondja el az eseményeket. Még így, a napsütötte utcán, 35 fokos melegben is mindenki csendben hallgatja!
A Mária Maraton megérkezik Sárvárra, kellemes meglepetés!
Sárvár főterére érkezünk. Egész nap meleg volt, mi is érezzük, de a futókat ez nagyon kikészíti. Bízunk benne eredményesen, egészségesen beérnek ők is.
A Szent László Katolikus Általános Iskolában kapunk szállást, ezt gyorsan el is foglaljuk. Már gördülékenyebben mennek a dolgok.
A Mária Maraton napi rutinjai közé tartozik a szállás elfoglalása, mosás, közös vacsora, és valamilyen esti program
Mivel időben érkeztünk, a szállást is gyorsan el tudtuk foglalni, marad idő a mosásra, ruhák megszárítására. Ez sokunkat jó érzéssel tölt el. A második Á-ból többen a 2.A osztályban rendezik be éjszakai rezidenciájukat. A futók érkezése után kapjuk a jó hírt, este mehetünk a sárvári fürdőbe.
Gyorsan jelentkezünk erre a lehetőségre és a legifjabb futó, Béla is velünk tart. Régóta szeretem úgy tervezni a gyalogos, vagy kerékpáros útjaimat, hogy érintsen valahol egy-egy melegvízes fürdőhelyet. Órákig tudok punnyadni a vízben. Most ez nagyon kedvemre van, ki is használom!
A második ásokkal szinte mindig gond van!
Minden osztálykiránduláson történnek malőrök. Most is. A pacsálás végeztével nem találjuk Péterkét és Balázskát. Szegények elvesztek, de minden jó, ha jó a vége, megkerülnek. Megkerülésük történetét ne firtassuk. Pár zacskó gumicukor is bánta!
Mire képes a test, és az agy? Mit mond erről egy ultramaratonista!
Még a fürdőben kérdezgetem a futónkat, Bélát, hogy képes ilyen teljesítményre. A válasz az, amit sejtettem. Minden agyban dől el. 40% a genetika, edzés, jó táplálkozás, 60% az agyon múlik!
FIGYELEM, MINDENKI! Ekkora ereje van az agynak? A válasz: igen! Ez nagyon elgondolkodtató!
Egy érdekes gondolatmenet: Sok embertársunk van, akik nem akarnak dolgozni. Sokan ezt is látják a környezetükben. Ezt is hallják! Most még az agyukkal is folyamatosan azt keresik, hogy ne kelljen dolgozniuk! Mire fog ez vezetni? Halkan jegyzem meg: sajnos nekünk kell eltartanunk őket. A sportban ez nem így van! A sport igazságosabb! Ott ezek az emberek kihullanak. Az utolsó szón van a hangsúly!
A napi tekerés, futás és fürdő után jól esik a pihenés. A tornatermet és az osztálytermeket szuszogás, horkolás és egyéb hangok töltik meg éjszakára.
Táv: 56 kilométer
Térkép!
5. nap., 2016. június 22. szerda – Sárvár-Pápa
Akik értünk vannak a Mária Maraton sikeres teljesítése érdekében.
Mai nap reggelén derült ki számomra, mennyire felelőtlenek, figyelmetlenek vagyunk mi résztvevők. Egy iskolában vagyunk elszállásolva, ami kerítéssel van körbevéve. Viszont a kapuk, ajtók, ablakok tárva nyitva egész éjszaka. Kerékpárok, laptopok, fényképezőgépek, GPS-ek, telefonok szerteszét lepakolva az iskola folyosóján. Bárki bejöhetett volna éjszaka és szatyorszám vihette volna az értékes felszerelést.
Seti a Defenderrel
Kísér minket, zárja a bringások sorát az autóval és egy bazi nagy utánfutóval, éjszaka valami zajra ébredt. Kiment megnézni, mi okozza. Akkor látta a széthagyott holmikat a folyosón. Összetolt két tornapadot ott a folyosón, megágyazott magának és megpróbálta folytatni éjszakai pihenését kevés sikerrel. Mi vígan horkoltunk, míg ő vigyázott a cuccokra.
Seti nem fut, nem kerékpározik. Ő nem bringás, vagy futó. Értünk van, egy a szervezők közül, plusz viszi a cuccokat az autójával, szerel, védi a csapatot. Ezt az utat nem ajándékba kapta, keményen dolgozik.
Most mondhatjátok, ül az autóban és csak vezet. Igen! 32 fokos melegben, az autó fülkéjét tűzi a nap, a motortól jön a hűs 60 fokos levegő. Klíma nincs egy Defenderben, mert ez egy terepjáró! Az is egy hibaforrás lenne csak a vadonban!
Jön mögöttünk 5 és 50 kilométer/óra közötti sebességgel. Egy autóval öttel fölfelé egy emelkedőn 1 órán keresztül? 15-tel 20-szal menni egy autóval sík terepen? Minden sz…ért megállni, mikor valamelyik bringás gondol egyet és kiáll a sorból? Hát!? Szóval Seti az egyik őrangyalunk. Vigyázott ránk végig. Mikor láttuk, és mikor nem láttuk.
Ő is megérdemel egy nagy köszönetet tőlünk. Az út során ezek a dolgok természetesek voltak, de ezt a természetességet egy komoly szervezésnek köszönhetjük.
Még csak az ötödik napnál tartunk. A gondolataim nagy részét már leírtam, innen gyorsabban pörögnek majd a napok. (Most így gondolom.)
Melegben indulunk útnak Sárvárról és még nagyobb melegben érkezünk meg Pápára. A futóknak ez brutális. A hőség, az irdatlan folyadékvesztés nagyon fárasztja a szervezetet. Öli a testet. Ezen kell felülemelkedni!
Sárvártól a Balaton csak 65 kilométerre van, arra is mehetnénk. De jó lenne! Biztos vagy benne?
Ez még jobb lesz így! Nem ma, vagy holnap fogjuk érezni. Az út vége után napokkal, hetekkel, évekkel. Egy örök emlék lesz! (Hét évvel az első Mária Maraton után még mindig élesek a képek bennem! Újra elindulnék!)
Az indulás előtt még van idő kis sétára, fényképre és búcsúzunk Sárvártól. Jó volt a fogadtatás és szépen is indítanak minket útnak.
Rövid ideig hűen követjük a Mária Út jelölést. Montival de csípném!
Celldömölk felé megyünk, de az aszfaltos útról Sitkénél letérünk. Máig sem értem miért, de nem is érdekel. Már voltam köves, sáros úton is a rekuval, de ilyen sáros, montiknak való úton még nem. Most ez is ki lesz próbálva. Nem tartozik a kedvenc rekus terepek közé. Meg lehet csinálni, de inkább kerülöm.
Talán Setinek szól ez a terepezés az éjszakai őrző-védő szolgáltatásért. A Land Rover bírja az ilyen utakat, csak úgy pattog az utánfutó mögötte.
Követjük a Mária jelzést. Az is megfordul a fejemben, hogy a kis távolság miatt van ez a nehezítés. Így, vagy úgy, ez is egy emlék lesz, bár sokak számára inkább felejteni való. Pedig ezeket sem kell felejteni! Ez egy kihívás.
Egy váratlan helyzet, főleg azoknak, akik még nem bringáztak ilyen úton. Kilépés a komfortzónából! Magamban én sem vállalnám be fekvőbringával. Most haladni kell rajta! Legyőzöm, és örülök ennek a győzelemnek. Máig emlékszem erre a kihívásra, a későbbiekben erőt ad hasonló helyzetekben.
A montisok messze előttünk. Mire mi a Ság-hegy lábához érünk, ők már a hegytetőn pózolnak és teli torokból üvöltenek nekünk. Mi meg ordítunk vissza. Ha rossz lesz ott idén a szőlőtermés, biztosan ránk fogják majd.
Most írás közben döbbenek rá, mennyi minden történt velünk. Mindent leírnék, összejönne 100 oldal biztosan és a fényképeket még nem is veszem bele a terjedelembe. Kedvcsinálónak legyen ennyi elég!
Celldömölköt elérjük és egy meghívásnak eleget téve a Kegytemplomot keressük meg. Harangszóval fogadnak minket, mint valami hősöket. Komoly megtiszteltetés. Mivel érdemeltük ezt ki?
Kissé röstellem magamat, a helyzethez méltatlannak találom a megjelenésemet. Volt bennem egy gondolat, hogy nem borotválkozom meg a zarándokút alatt. De ismerem már magamat és tudom, 5 nap után már nagyon rosszul viselem a borostát. Most is. Viszket az arcom és ez kellemetlen. Emiatt érzem magamat rosszul. A következő eshetőségnél borotválkoznom kell!
Ebben a drámai helyzetben még a fényképezőgépemet sem vittem magammal. Apró dolgok miatt miket ront az ember. Nagyobb probléma esetén mik történhetnek? Persze ezek nem földrészek katasztrófáját jelentő dolgok, de akkor is érezhető, apróságokon mi múlik.
Ez után a kellemes fogadtatás után ismét nyergelünk, a cél: Pápa!
A futók persze ebből is kimaradnak! Szegények nagyon mostohagyereknek érezhetik magukat. Szinte minden rólunk, biciklisekről szól. Pedig az ő kihívásuk az igazi. Több figyelmet érdemelnének, nagyobb nyilvánosságot, nagyobb hírverést! Ezt az egész Mária Maratont ők viszik a hátukon. Mi csak statiszták vagyunk. Mi vagyunk a tömeg, mi vagyunk a feláldozhatók.
Több Kemenes nevű település érintése után érünk Pápára. Meleg van. A staffosok, a bontó-rontó brigád már mindent elkészített a fogadásunkra. Szól a zene, hűs vízzel várnak. Már napokkal ezelőtt beszereztek egy kis kézi permetezőt. Megfáradt, izzadt, pihegő csapatunkat ezzel spriccelik, így frissítenek minket.
Ezek apróságok, de az egész az apróságokon, részleteken múlik. Csak meg kell nézni egy 30.000.- Forintos és egy 100.000.- Forintos biciklit. A drágábbakról már ne is beszéljek. Az anyag minőségén kívül még mennyi apró részlet van, ami miatt szép és jó lesz valami!
Olyan meleg van, közülünk páran a szökőkútba is befekszenek. Nem mondanám igazán szép dolognak, de egy zarándoktól ezt is el kell fogadni.
Futóink a mai napon is túl vannak, számomra elképesztő akaratról téve tanúbizonyságot.
Ők tényleg elmondhatják, kemény a Mária Maraton!
A mai nagy meleg, erős napsütés megtette a hatását. Az előző napokban is már leégtek páran, ez csak ráadás. Van akinek már hámlik a bőre.
Én ezt kerülendő, hosszú nadrágban és felsőben tekerek. Fejemen egy kendő a sisak alatt. Képemen a szőrzet enyhén fogalmazva is vágásra érett. Nem lehetek szép látvány, de a kedvem kitűnő. Jól érzem magamat a bőrömben és ez a lényeg. A gondok, amiket eddig leírtam csak annyi, mint kósza bárányfelhő a sivatag egén.
Szállásunk Pápa szélén, Tapolcafő irányában van.
Szobáink elfoglalása után még vár ránk egy feladat, riportra vagyunk hivatalosak. Ezt is meg kell szokni, míg Magyarországon megyünk keresztül, többször kell még riportot, interjút adnia valamelyikünknek.
Táv: 62 kilométer
Térkép!
6. nap., 2016. június 23. csütörtök – Pápa-Zirc
Szinte otthon vagyok. Már párszor jártam erre kerékpárral. nem nagy kihívás. Futva? Az már más! Nem tudnám futva teljesíteni!
Nem mondanám magamat nagy túrabringásnak, de koca kerékpárosnak sem. Pár ezer kilométert már letekertem vadkempingezve Magyarországon és külföldön is. (Bakancsos túráim is voltak. )
Azon gondolkodom, hogy lehetne ezt a Mária Maratont a későbbiekben jobban a túrakerékpárosokra szabni.
Egyértelmű, a futóknak hatalmas teljesítményt kell nyújtani, ha marad ez az útvonal. A montisoknak is kihívás, főleg akkor, ha hűen akarják követni a kijelölt útvonalat.
Túrabringákkal, ha magad viszed a motyódat, akkor sem vészes az út amit megteszünk. Kísérő autóval meg egy klassz kerékpártúra.
A válasz az, többet kell menni túrabringákkal, nagyobb kitérőket kell csinálni. Így együtt marad a teljes csapat végig a 23 nap alatt. Feltételezve, ha montisok és futók is indulnak majd.
Másik lehetőség, a napi távokat kell megduplázni a túrabringásoknak és fele idő alatt lenyomni az 1300 kilométert. Ebben az esetben a 23 napba az is beleférne, hogy Budapest-Mariazell-Csíksomlyó-Budapest végig lábon 23 nap alatt! Ez lenne az igazi kihívás a bringásoknak batyuval! Benne lennék egy ilyenbe!
A Mária Maraton elérte a Bakony szívét!
Lassan már Bakonybélbe érünk. Régebbi túráimnak az emlékei jönnek elő. Szeretem ezt a részt, az egész Bakonyt. Hej de vinném a társaságot a Kőris-hegyre. A napunkba, időnkbe beleférne. Bakonybélen kis pihenő, majd kitérő a Borostyán-kúthoz.
Pár mondat a futók idő és erőbeosztásáról
Szinte minden településen fogadnak minket, gyorsan megy az idő, így tényleg nem lehet nagy távokat számolni. Az elmúlt napokban már többször megesett, a futók beértek és el is hagytak minket. Nekik a saját tempójukat kell futni, ebből nem szabad őket kibillenteni. Nagyon ott kell lenni fejben, hogy osszák be az energiájukat, hogy kérjék a frissítéseket. Időjárástól, tereptől nagyon sok függ.
Ahogy látom, az első 10-15 kilométer után kettő, öt kilométerenként isznak, esznek egy keveset és mennek tovább. Nem versenytempót nyomnak, de ez is lenyűgöző. Még nagyon az út elején vagyunk.
Bakonybél és Zirc között aki már járt arra tudja, van pár alamuszi emelkedő. Szétszóródunk megint. Aki nyög, annak a futókat állítjuk példaképnek!
A mai úton szinte végig azon gondolkodom, én merre vinném itt a csapatot. Időnként nem arra, amerre megyünk, de ennek megvan az oka.
Szállásunk elfoglalása után lehetőséget kapunk a templom megnézésére. Nagyon jó ez a Mária Maraton, sok olyan helyekre visznek be minket, ahova belépőt kéne venni, vagy nem is látogatható. Szinte minden napra jut ilyen.
A Mária Maraton, ahogy a futók látják!
Közben a futók is beérkeznek, látszik rajtuk, kemény napon vannak túl.
Étkezés szempontjából nem vagyok finnyás. Szeretem a parasztos, tartalmas kajákat. A hétköznapi életben ismert ételek közül a rántott levest kerülöm. Eddig is sok finom vacsorát kaptunk már, de ez a mostani nálam nagyon bejön. Jó sűrű marhapörkölt kenyérrel, savanyú uborkával. Talán azért is emlékszem rá ennyire, mert a napi nasizásokat csökkentettem. Mikor egyedül megyek hosszabb útra, fogyni szoktam. Ezen a Mária Maratonon hízásnak indultam. Mit jelent nekem egy hosszabb út csomaggal? Ahogy szabadságom engedi. Hat, tíz nap. Ebbe mi fér bele? Ez csak egy példa!
Annyira kedvesen kínáltak eddig mindenhol, nem tudtam nemet mondani. A rejtekadó táskámba se spejzoltam el semmit. Minek? Már vízből se viszek magammal tartalékot. 7 deci fér a kulacsba. Egyik településtől a másikig elég. Nem 100 kilométert kell megtenni a következő forrásig.
Szóval éhesen ülök asztalhoz és nagy adaggal terhelem meg a gyomromat, mint kiderül, jól is teszem.
Vacsora után kis séta az arborétumban. Egy jó halászlé után szokták mondani, ez a hal még úszni akar. (Én meg azt mondom most, ez a marha inni akar.) Nem csak nálam szomjazik a marha, mást is találok hasonló cipőben járni.
Egy jó csapatban egy rugóra járnak a gondolatok!
Árpakólát keresünk, elvégre a nap folyamán elveszített vitaminokat, ásványi anyagokat pótolni kell. Pár doboz hideg sör megtalálása után vissza az arborétumba, barátok által állított barátságos padok, asztalok várnak minket. Az est fénypontját emeli, hogy találkozunk lelki vezetőnkkel, aki kapott az apátság söréből kóstolót. A marhát sörbe fojtjuk és beszélgetünk késő éjszakáig.
Nagyon jók ezek a beszélgetések! Nincs alá és fölé rendelt köztünk. Társunk élete, gondolata, hibája, erőssége, hétköznapi élete és munkája még ismeretlen a másik számára. Ilyenkor derül ki, hogy az okosabb, bölcsebb, ifjabb és öregebb, pap és kétkezi munkás, épp úgy küzd, keresi a sorsának jobbra fordulását, családja számára a napi betevőt, küzd betegséggel és kétséggel.
Mindenki előrébb szeretne lépni az élet különböző szintjén. Persze sok szint van, és sok színben. Anyagi és lelki szintek is vannak. Nem, sajnos nem világosodtam meg. Még keresem az utat!
Sokan talán furcsálljátok, miért írom meg ezeket a sörözéseket, pálinkázásokat, hisz egy zarándokútról írok.
A mértékletes alkoholfogyasztás is része az ember életének. Persze vannak vallások, amik tiltják. Az én vallásom és a Mária Maraton többi résztvevőé nem tiltja. Van köztünk olyan, aki egyáltalán nem iszik szeszes italt. Ezt is elfogadjuk és nem is erőltetjük. Illendőségből megkínáljuk, de nem tukmáljuk. Sok embertársunk milyen előszeretettel erőlteti a másikat! Miért? Ez intelligencia kérdése, vagy szokás kérdése?
A másik ok, hogy írok ezekről a szeszezésekről, mert jólesett. Voltak napok, mikor egyáltalán nem ittunk alkoholt. Igazából az út elején ki lett kötve, hogy olyan alkoholos befolyásoltság esetén, ami nem méltó egy Mária Maratonoshoz, az illető el lesz küldve. Ez nem tiltás, de annak is felfogható. Milyen jók a tiltott dolgok!
Táv: 49 kilométer
7. nap., 2016. június 24. péntek – Zirc-Bodajk
Hetedik nap, a Mária Maraton pihenőnapja a futóknak. Csak 35 kilométert kell teljesíteniük!
Annyira rutinosan megy már a reggeli készülődés, bőven idő előtt a startkapunál vagyunk.
Még indulás előtt az egyik futónkat megtanítjuk rekuzni. Béla őstehetség, felül és egy perc múlva már egyedül nyomja a pedált! Örülünk, hogy örül neki!
Bodajkig a sok fogadáson kívül említésre méltó nem történik. Kényelmesen tempózunk a Bakony lábánál.
Útközben fogadnak minket idősek és egészen ifjak is.
A bodajki célponthoz nagyon klassz helyet találtak a staffosok. Egy kis medence mellett, nagy fák árnyékában.
Itt Bodajkon ismét sikerül kimosni a koszos, izzadt holminkat.
Nagy meglepetés részünkre a templom. A helyi pap kísér minket körbe, amit csak egy óra alatt meg lehet mutatni, azt meg is mutatja. Az atya nagyon lelkes, érezni, hogy szívén viseli a rá bízott feladatokat.
Táv: 35 kilométer
Térkép!
8. nap., 2016. június 25. szombat – Bodajk-Tatabánya (a szülinapom)
Itt Bodajkon találkozunk egy új társunkkal. Móri fiatalasszony. Kedves, csendes, csinos, két gyerekes anyuka. Ő kifejezetten a kihívás miatt csatlakozik hozzánk. Nincs tapasztalata többnapos kerékpártúrában, de gyalogtúrákban, hegymászásban annál jártasabb. Most még nem is sejtjük, milyen nagy segítség lesz a romániai utunkon Ő és a férje.
Ó mily sok vágya van az embernek, ha jól megy sora
Hej, de mennék én is a hegyekbe hetekre! Jó lenne annyi szabadidővel rendelkezni, na meg anyagi javakkal, főleg egészséggel, hogy annyit mehessek, amennyit szeretnék. Nagyon nagy vágyam, álmom ez! Önző vagyok? Kapzsi?
Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.
https://szentiras.hu/SZIT/Mt6,26-34
A fenti sorok kiknek szólnak? Nekem, vagy a hozzám hasonlóknak? Esetleg azoknak, akik elvárják, hogy ötven éven át dolgozz, hajtsd magadat? Én az utóbbiakra gondolok. És miért?
Az éhínség nem azért van a Földön, mert képtelenek lennénk jóllakatni a szegényeket, hanem azért, mert képtelenek vagyunk jóllakatni a gazdagokat. Teréz Anya
https://www.idezzetek.hu/quote/60445/info
Bodajki indulásunk után gyorsan letérünk egy sáros útra, mert Mór felé a 81-es főút nagyon forgalmas. A túravezetőnk ezt nem vállalta be ekkora csapattal. Ez érthető, mindannyiunkért felel. (Most már Bodajk és Mór között nagyon klassz bringaút van.)
Mórtól oroszlányi kerékpárosok, és volt bányászok kísérnek minket Tatabányáig.
Móron, már közel 7 kilométert megtettünk, fogadnak minket. Természetesen etetik, itatják a megfáradt kerékpáros zarándokokat. A ceremónia után indulunk tovább a kísérőkkel együtt.
Tatabánya, Oroszlány és sok környékbeli település a szénbányászatnak köszönhette felvirágzását az előző rendszerben. Kísérőink is a bányában, a bányának dolgoztak. Ők szervezték le, hogy Majkon a Bányászati Múzeumot (2023-ra már lényegesen komolyabb látogatóközponttá változott) is megnézhessük, de addig még hátra van pár kilométer.
Pusztavámon a templom megnézése után a Német Nemzetiségi Néprajzi Kiállítást is megnézzük. Már hányszor elmentem mellette, de nem álltam meg. Ehhez is a Mária Maraton kellett. (Tatabányán élek, többször jártam már erre bringával. Egy kedvelt útvonalam a Balatonra.)
A Mária Maraton egy zarándokút is, merüljünk el a gondolatainkban!
Egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy az ember mindent megnézzen amit szeretne. Minél többet látok és tudok, annál tisztább számomra, mennyire keveset láttam és keveset tudok. Igen, mondhatom nyugodtan, izgatott a lelkem az új látnivalókért. Minden évben igyekszem fejlődni, tanulni valamit.
Nekem kevés az, amit a szabadságom alatt, vagy hétvégén egy-egy nap alatt láthatok. A heti 40? órányi munka után, ami marad szabadidő, az kevés! Felteszem azt a kérdést is, tényleg 40 óra az a negyven óra? Ebben is mennyire meg vagyunk hülyítve! Szeretném megkérdezni azt is, mikor szakítsunk időt a testi-lelki egészség megőrzésére úgy, hogy azt ne vegyük el hozzátartozóinktól?
Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
https://szentiras.hu/UF/Mt5,3-12
Talán nem is kéne ezeken a dolgokon gondolkodnom? Éljek mint az ég madarai? Igen, de hogy? Sólyomként, vagy galambként?
Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.
https://szentiras.hu/UF/2M%C3%B3z21Mikor teszek
A mai napi gondolataim már teljesen összezavartak! Mikor leszek jó? Hallgassak a szívemre? Ha meglopnak, akkor a megmaradt javaimat is adjam oda a tolvajnak, vagy vágjam pofán? Az én szívem azt diktálná, hogy az illető maradjon arc nélkül.
Nem vagyok pap, hittérítő. Alig ismerem a bibliát. Azért valahol a tudatom mélyén ezek az idézetek el vannak raktározva. Most melyik az igaz? Mi szerint éljünk, melyik a helyes út?
Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!
A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert. Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!
https://szentiras.hu/UF/1M%C3%B3z9
Aztán itt van ez az utolsó idézet! Az biztos, sokasodtunk, betöltöttük a földet, birodalmunk alá hajtottunk már mindent amit csak lehet. Sőt! Már mi emberek, embertárasainkat is uralmunk alá hajtottuk! Jól van ez így? Elértük, hogy szinte minden földi állat és madár retteg tőlünk. A hatalomért a mai napig is embertársaink tízezreit hajtják a háborúk vágóhídjára!
Belépünk egy titokzatos világba!
Oroszlányt elhagyva gyorsan elérjük a Majki Bányászati Múzeumot. Itt is olyan látnivalót kapunk, ami átlagemberek számára már-már misztikus. A föld mélye kincseket, gazdagságot, régebben az emberek számára rémisztő szörnyeket is rejtett. Egy titokzatos ismeretlen világ. Ebbe kapunk most betekintést. Aki kalauzol minket ebbe a világba, élete egy részét itt élte le. Órákig tudná mondani az izgalmas történeteket, érdekességeket a gépekről, a bányászatról.
A Szent György vonalak és a Mária Maraton
A majki kamalduli remeteség csak pár perc gurulás kerékpárral a bányászati múzeumtól. Itt ismét fogadnak minket! Lilahagymás zsíroskenyérrel és mentás limonádéval várnak minket. Ez az egyszerű, de a régi emberek számára napi betevő milyen finom tud lenni.
A lombrágók kivételével mindannyian jót falatozunk. A mentás üdítő ebben a nagy hőségben pazar innivaló! Feldobja a társaságot és még páran részesülünk egy további érdekességben.
Itt, a majki remeteség területén kereszteződik két Szent György vonal. Az állítólagos ponton megállunk, elidőzünk egy keveset. A ponton állva én nem érzek semmit, de mikor elmegyek onnan, akkor érzek valami változást. Ismét visszamennék, mert ott jobb volt. Majd legközelebb! Egy biztos számomra, valamilyen energia létezik. Az, hogy nem tudják mérni, csak egy dolog. A rádióhullámokat sem tudtuk volna mérni 200 éve.
A mai napra jut még egy szép fogadtatás Vértessomlón. A mai rövid táv ellenére, de a bőséges látnivalónak köszönhetően nagyon kicsúszunk az időből. Vértessomlóra több órás késéssel érkezünk, de a helyiek kitartanak és várnak ebben a rekkenő hőségben, ráadásul népviseletben. Biztosan nem fáznak.
Sok ember számára felfoghatatlan, mi viszi rá embertársát, hogy órákig várjon olyanokra, akiket életében nem látott. Nem tud róla semmit. Egyszerű a magyarázat. Sok ember, sok különböző szemlélet, felfogás, elhivatottság. A sokban van sok egyezés és ezek megtalálják egymást.
Mint írtam, június 25. van. Ma érünk Tatabányára, ahol lakom. Ma van a szülinapom. Nem érzem különlegességnek a szülinapokat. A mait sem. Különlegességnek ezt az egész utat, a Mária Maratont érzem. Ezt az egészet kezelem ajándéknak. Ajándék a szülinapomra.
A Mária Maraton következő állomása Tatabánya
Közelítünk. Lassan, óvatosan, lopakodva. Szinte titokban. A lehető legkisebb forgalmú és leghosszabb útvonalon, ahol még látnivaló sincs. Ez a tatabányai megérkezés bánt. Nagyon. A tizenkettes, tizenegyes akna, Bohóc tér felől osonunk a sportpálya felé. Fogadtatásunk is olyan, mint az osonó megérkezésünk. Alig tud róla valaki.
Tudtommal Bencsik János képviselő, a Mária út egyik megálmodója, anno Tatabánya polgármestere volt. Nagyobb is lehetett volna a hacacáré! Tatabánya ráadásul megyeszékhely! Ez van!
A családom legalább eljött és tapsolva fogadnak.
Még megvárom a futók beérkezését, elbúcsúzom a többiektől és az éjszakát otthon a saját ágyamban töltöm.
Táv: 45 kilométer
Térkép!
9. nap., 2016. június 26. vasárnap – Tatabánya-Budapest
(A Mária Maraton utolsó napja a Dunántúlon)
A Mária Maraton tatabányai érkezési és indulási pontja. Sportpálya.
Kissé fáradtan, álmosan indulok a mai napnak. (Hazaérkezésem tiszteletére elromlott a mosdó lefolyója. Igen, megcsináltam!)
Este még elmentünk vásárolni a nejemmel, és vettünk egy nagy dinnyét. A felét kibeleztem, leturmixoltam. Arra gondoltam, mennyire szeretjük a barátaimmal együtt a hideg dinnyét hosszabb bringás útjaink során fogyasztani. Talán a futóknak is jó lesz a dinnyelé behűtve. Mint később kiderült, tényleg jól esett nekik. Örülök ennek.
A montis csapatban változás történik ma délután, Csipisz eddigi társa, Kata, aki az életben a párja, még velünk jön Budapestig, helyét pedig egy geoláda őrült, Walter veszi át.
Mi az a geoláda?
Jó és érdekes tevékenység ez a geocaching. Az esetek többségében tényleg egy láda, doboz, olyan helyeken van elhelyezve, ahova csak úgy nem menne az ember. A helyiek ismerik azt a pontot, és tényleg a hely különlegessége miatt teszik oda a ládát. Már én is elkezdtem, de ezt sem tudom folytatni a szabadidő hiánya miatt. Ó Istenem, hej de tudnék élni!
Bánt a lelkiismeretem!
Lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy a barátaimat nem hívtam fel. Mint később kiderül, egy darabon jöttek volna velünk. Azt hittem a Balatonon vannak, vagy elmentek kétnapos tekerésre valahova. Most már mindegy, de bánt a dolog. Szerencsére nem haragtartók, de megmondták, egy f.sz voltam. (Csipisz! Olvasod ezt! Bocsánat Atyám!)
Csipisz a csapat kőkemény montisa.
A futók után Ő nyújtotta a legnagyobb teljesítményt. Végig terepen tolta le a távot terepbringával.
Olyan igazi vadember kinézete van, szakállas, időnként káromkodik egyet, kettőt, és nem szereti a hülyeséget. Marcona kinézete ellenére nagyon rendes ember. Sok szép beszédű, mázos dumájú emberrel volt már dolgom, aztán kiderült róluk, hogy sunyi, alamuszi, képmutató alakok.
Kisebb megállások után átszáguldunk Zsámbékon! Nem nézzük meg a romtemplomot!
A következő túrakerékpáros Maratont nagyon másképp kéne szervezni! Annyi megállás, várakozás, és sok látnivaló kihagyása! Ezeket be kell iktatni! Hadd ne mondjam, a közeli, volt légvédelmi bázist. Ok, tudom, pár órás látnivaló! Igazából a valláshoz nincs köze, csak különlegesség.
Zsámbék után dimbes-dombos lesz az utunk, az út maga pedig keskeny és rossz minőségű Budakeszi felé. Túravezetőnk bevezeti a 4-5 fős csoportokban történő haladást. Az autósok is könnyebben előznek így.
Szépen haladunk és jó hangulatban érkezünk meg a Budakeszi Vadasparkhoz. Itt megint bőséges ellátmánnyal fogadnak, időzünk is sokat. Lassan megszokom ezeket a hosszú várakozásokat. Ezért lett a 2016-os Mária Maraton az én zarándokutam.
Várakozásaink egy részét a tévés interjúknak köszönhetjük a mai napon. Időpont egyeztetések, módosítások, másik helyszín, stb. Nem is akarok tudni róla!
A lényeg, egy gyötrelmes hajrá után a Budakeszi úton és mellette az ösvényen megérkezünk a mai befutónkhoz, a Szépjuhásznéhoz.
A futók jócskán lemaradva tőlünk, de beérnek a célba. A sokadik kánikulai nap után nagyon fáradtak, nem tudják rendesen pótolni az izzadással távozó folyadékot, ásványi sókat.
Szellemileg nagy segítség számukra a sok futó, akik a mai napra csatlakoztak hozzájuk. Jó látni őket, hogy beértek, velünk vannak ismét! Franky budapesti, hazamegy aludni és Béla is vele tart. Biztosan jobban tudnak pihenni, mint velünk. Mi este sokáig fent vagyunk, hajlamosak vagyunk hangoskodni.
A szállásunk pár kilométerrel távolabb, több száz méteres szint megmászása után, megbirkózva a budapesti forgalommal, a lehetetlen és kiszámíthatatlan minőségű kerékpárutakkal, egy szellemektől lakta épületben van a Budai-hegyekben.
Míg elérjük a szállásunkat, jut eszembe pár építő jellegű gondolat, de lelki egészségemre ártalmas mondatok is kicsúsznak a számon. Ezt inkább hagyjuk! Inkább nézzük a futókat, milyen útjuk volt!
Budapesten vagyunk, több társunk idevaló, vagy nagyon közel lakik, vagy van itt jó ismerőse, tehát szétszéled a csapat.
Akik maradnak a „szellemtanyán” azok bőséges és finom vacsorát kapnak, a háziak nagyon kedvesek, a lelküket kiteszik, hogy a kedvünkben járjanak.
Tudunk tusolni, mosni!
Ma este valamilyen labdarúgó döntő megy a tévében. A focit szeretem nézni, de a labdarúgást nem. Csak ritkán nézek meccset. Ezt is csak nézegetem.
Érdeklődve figyeljük még az időjárás alakulását, hatalmas vihart ígérnek éjszakára.
Táv: 62 kilométer
A Mária Maraton következő részében Budapesttől Egerig bringázunk, futunk
Elveszítünk egy fogadást, színpadra kell lépnünk, táncolunk egy fergetegest.
Köszönet Majer Szilviának egyrészt a fényképekért – a 2016-os Mária Maratonon közel 1000 kilométeren át kísérte a futókat, ezért tudtam róluk és az útvonalukról is képeket feltölteni –, másrészt a szövegellenőrzésért!
Következő rész: