A Mária zarándokút teljesítése futva 🏃 és kerékpározva 🚴♀️ Egertől Máriapócsig. Fantasztikus élmények követik egymást napról napra. Kerékpáros zarándoklat több héten át.
A túra jellege: Többnapos kerékpártúra, kerékpáros zarándoklat
Helyszín: Európa
Ország: Magyarország
Tájegység:
Túra napok száma: három
Táv: 288 km
Szint:
Útvonal letöltése:
Felszerelés: Kerékpár, plusz a kötelező felszerelés
Élmény: ⭐⭐⭐⭐⭐
A túra nehézsége: 🚴🚴🚴🚴
Azt regélik, egy zarándokút sok mindenre megtanítja az embert. A tanítást, magam megismerését várom. Utam tizenharmadik napját is így kezdem. Mikor jön az igazi megismerés, saját magam megtalálása, felfedezése? A magyar zarándokutak közül a Mária út az amin eddig a legtöbbet jártam.
Az előző részek
Első rész, a Mária Út ausztriai szakasza
Második rész, Kőszegtől Budapestig a Mária Úton
Harmadik rész: Budapesttől Egerig a Mária úton futva és kerékpározva
Amiről ebben a részben olvashatsz:
Eger-Szirmabesenyő, tizenharmadik nap
Szirmabesenyő-Rakamaz, tizennegyedik nap
Rakamaz-Máriapócs, tizenötödik nap a zarándokúton
2016. 06. 30. csütörtök, Egertől Szirmabesenyőig a Mária zarándokúton
Egerből Szentistván felé visz utunk, a Bükk hegységet délről kerüljük. Többen is csatlakozni szeretnének, ki egy napra, ki többre, van aki végig velünk tartana Csíksomlyóig.
Mi szükséges, hogy elindulhass egy kerékpáros zarándokúton?
Ennek persze feltétele is van, hisz a csatlakozás után a túravezetőnek felelősséget kell vállalnia a csatlakozóért. Már volt példa kerékpáros csatlakozókra, és csatlakozott olyan is, aki az általunk diktált nem megerőltető tempót sem bírta. Időhöz vagyunk kötve, előre lebeszélt időpontokra meg kell érkeznünk egy-egy állomásra. Együtt kell maradni a csatlakozókkal és a leglassabbhoz kell igazodni. Az egyik feltétel a kitartás, erőnlét.
A technikai részét is meg kell nézni a dolognak. Egy lepukkant, vagy ilyen útra alkalmatlan járgánnyal akár életveszélyes is lehet az út. Most egy olyan leendő társ jelentkezik, akinek a kerékpárja köszönő viszonyban sincs a megbízhatósággal.
Egy összteleszkópos bicikli, amire egy csomagtartó is fel van valahogy eszkábálva. A fékek keresztbe-kasba állnak. Az első és hátsó kerék még véletlenül sem fut egy nyomon. Szinte a végtelenségig fel van pakolva csomagokkal. Tényleg fájó szívvel, de a túravezetőnknek és a szerelőnknek meg kell tagadniuk a csatlakozást, mert tényleg veszélyes a bringa.
Zarándokút és a gondolatok
A kereskedelemben dolgozom 40 éve. Sajnos nagyon látható, milyen ütemben romlik a termékek minősége. Főleg az utóbbi 20 évben. Elszomorító, hogy ennél is nagyobb ütemben nő az újabb és újabb termékek forgalmazása. Sokszor ugyanaz a silány termék kerül a polcokra, csak más-más névvel.
Maradjunk a kerékpároknál! Szabad olyan hegyikerékpárt (mountain bike) forgalomba hozni amelyik egy murvás lejtőn 5 kilométer alatt tönkre megy alattam? Mi bringások azt mondjuk nem! Sok forgalmazó szerint igen! Életekkel játszanak, ennek ellenére nyugodtan árulják. Fennhangon hirdetik a környezetvédelmet, az egészséges életmódot, a biztonságot, a különböző szabványoknak történő megfelelést.
Védik a környezetet?
Nem!
Minek felelnek meg?
Semminek! Bocsánat. Megfelelnek a haszonnak. Sok-sok hasznot termelni az emberek és a környezet kárán!
Egy rossz termék előállításához is szükség van az alapanyagokra. Fogy az energia.
Az olcsó előállításhoz nagy mennyiségben, rossz alapanyagokkal, olcsó munkaerővel számolnak.
A végeredmény?
Egy olyan termék legyártása, ami hasonlít egy jóhoz, de olcsó!
Az olcsó terméket megveszik az emberek, a nehezen megkeresett pénzt kivarázsolják a zsebükből! A megvett bóvli rövid idő alatt elromlik és ismét a környezetszennyezésnél tartunk. Kukában, árokparton, vízbe dobva, erdőben hagyva végzi az életútját a -valami-.
Ezen termékeknek talán a fele végzi újrahasznosítókban. Viszont itt ismét sok-sok energia kell a megsemmisítésükhöz, hasznosításukhoz, ami ismét csak környezetszennyezéssel jár.
Mi fogyasztók lettünk becsapva és az életünkkel is játszanak! A mi és gyermekeink és unokáink életével! Tragédia!!!
Zarándokutunk Szentistvánra vezet minket
Szentistvánon az út mellett állva fogadnak minket. Kicsik és nagyok egyaránt integetnek. A kis ovisok talán azt se tudják miről van szó, de kíváncsiak. A kitett hideg víz most is jól esik, nagyon meleg van. Míg eszünk és iszunk, megcsodálunk pár kézimunkát, helyi népművészeti alkotások.
A futók megint beérnek minket. Mikor távozunk, a gyerekek kérésére ismét átmegyünk a vízkapun, amit kifejezetten nekünk és futóknak tettek ki. Ez nagyon kedves gesztus részükről.
Talán a mai napon távolodunk el legjobban a Mária út jelzéstől. Légvonalban úgy 20 kilométerre lehetünk tőle. A Bükk lábánál Bogács-Szomolya-Cserépváralja irányába kacsázik és éri el Szirmabesenyőt.
Emlékek a múltból
A Bükk és a mögöttünk elmaradó Mátra vonulatait szemlélve egy pár évvel ezelőtti gyalogtúrám és még régebbi kerékpártúráim jutnak eszembe. Gyalogtúrám emlékei élesebbek, de a bringás túráim is életre szólnak. A kerékpártúráim során a Bükk volt a célpont. Megkerültem minden irányból és pár erdei utat is bejártam.
Gyalogtúrám nagyobb kihívás volt, január végén sétáltam több napon keresztül a Kék jelzésen. Azt is mondhatnám, zarándokút volt. De nem mondom, nem tartom annak!
Mátraházától Upponyig kirándultam. Túrázóval csak Mátraháza és Bánkút környékén találkoztam, rajtuk kívül nem zavarta meg senki a nyugalmamat.
Balról távolban a Bükk csúcsai, jobbról a kombájnok egész napos munkája miatt porban fürdő puszta.
Most sem érzem, hogy zarándok lennék.
Vendégnek érzem magamat, akit meghívtak egy klassz buliba! Bennem van a hiba? Bízom benne, utunk végére megtudom.
Mezőkeresztesen is várnak ránk. Már a település elején csatlakoznak kerékpárosok és mutatják az utat.
Gondozott udvarban, hűs árnyékban terítettek meg számunkra. Kockára vágott hűtött sárgadinnye, hajszálvékonyra szelt házi füstölt sonka, sós mogyoró, üdítő, víz, pogácsa a bőséges választék. A sárgadinnye sonkával valami fenomenális. Gyorsan is fogy.
Valaki halkan megjegyzi, Romániában nem lesz ilyen fogadtatásban részünk, majd csak Székelyföldön.
A határig még van pár nap, addig szedünk magunkra pár kilót. A futók fogynak, mi hízunk. A természet mindig kiegyenlíti a dolgokat.
Közeledünk Miskolc felé. Nagyváros, nagy forgalom, sok és ideges ember. Egyikünk sincs oda a nagy forgalomban történő bringázásért, azért muszáj lesz átmenni a városon.
Futóink ma 80 kilométert teljesítettek!
Vitya a túravezetőnk szépen visz át minket. Kanyargunk sokat, tekerünk reptér mellett, de épen, egészségesen érkezünk meg Szirmabesenyőre, ahol már nagyon várnak minket. Sokan várnak ránk és emlékezetes fogadtatásban, vacsorában részesítenek minket.
Táv: 88 kilométer
Útvonalunk térképen
Szirmabesenyő – Rakamaz, a zarándokút tizennegyedik napja
2016. 07. 01. péntek
Este vettem észre, valahol elhagytam a fogkefémet. Apróság, ennek ellenére picit zavar. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hol veszíthettem el. Ilyen kis dolgok kell, hogy idegesítsék az embert? Több helyen sokszor ilyen apróságok miatt oda a családi béke! Normális dolog ezeken aggódni, idegeskedni, esetleg vádolni a másikat?
Egy zarándoknak fontos a reggeli
Svédasztalos reggelit kapunk. A kipakolt mennyiség kevésnek tűnik, de folyamatosan jön az utánpótlás. A reggeli, a tízórai, az ebéd, az uzsonna és a vacsora a legfontosabb étkezés. Ez bizony igaz akkor, ha napi 6000 kcalóriát égetsz naponta.
Ennek a közelében sem vagyunk, de a tojásrántottát nagyon szeretem sonkával, hagymával, paradicsommal, paprikával. Ez a sok finomság itt mind megvan! Ízlésem nem egyedüli a csapatban, jól bereggelizünk. Muszáj egy kis tejeskávéval lefojtani, mert kezdek álmosodni, pedig mára is 80 kilométer a ránk váró táv. A futókra is közel ennyi!
A környéken már kerékpároztam, de ezen a részen még nem. Kíváncsi vagyok mikor fogok ismerős helyeket felfedezni.
Nekem úgy tűnik, picit csendesebb, megfontoltabb a csapat ma reggel. Talán fáradtabb?
A kihagyhatatlan, utánozhatatlan reggeli torna után indulunk.
Sajópálfala könnyező kegykép, egy zarándok számára kihagyhatatlan
Sajópálfalán a könnyező kegyképnél egy zarándoknak meg kell állnia. Mi is megállunk. Ebben a templomban hullat véres könnyeket az Istenszülő képe 1717. január 6-tól február 16-ig.
Érdekes dolog a hit! Ezeket a síró, könnyező Mária képeket vagy elhiszi valaki, vagy nem. Egy biztos, a hitnek hatalmas ereje van. A hitük miatt már sokan gyógyultak meg, de sokan meg is haltak.
Ami biztos, eddig mindenki meghalt, ha hitt valamiben, ha nem. Szerintem jobb hinni, és higgy magadban! Hidd el, óriási dolgokat tudsz véghez vinni életed során! De azt is hidd el, irigyeid is lesznek és hátráltatóid is.
Csak azok tudnak nagy eredményeket elérni, akik nem veszik tudomásul az akadályozó tényezőket. Még akkor se, ha az a barátjuk, vagy családjuk valamelyik tagja. Biztos vagyok abban, sokan hittek és hisznek abban, valami nagy dolgot visznek véghez. Csak kevésnek sikerül. Miért? Kisebb volt a hitük? Vagy menet közben elfogyott? Az igazat ezen esetekben kis eséllyel tudjuk csak meg.
Az arany középutat kell megtalálni, ami nem egyszerű! Hinni, de nem vakon!
Letérünk a műútról, földúton tekerünk tovább
Aszfaltos utunkat mezei útra cseréljük. Izgalmasabb, izzasztóbb, de nagy élmény! A dombtetőn nagy keresztek, szép kilátás. Míg megállok fényképezni mindenki megelőz. Ennyit bőven megér.
A szürke hétköznapokon,vagy mikor kórság gyötör, öreg koromban jó lesz nézni ezeket a felvételeket és emlékezni. Bízom benne lesz unokám, együtt fogjuk nézni a képeket, mesélek majd az útjaimról.
Pár éve eladtam a montimat. Szép és jó paripa volt. Voltak vele meredek pillanataim!
Azóta alig tekertem terepen, most hiányzik egy jó nyomulás a füves, köves buckákon, az eredi utakon. Hiányzik a terepezés, de hozzáteszem, kárpótol a fekvőbringa. Mikor komolyabban kezdtem el bringázni, örültem egy fél napos tekerésnek. Mennyi új út, mennyi izgalom.
Aztán megszokottá vált és kevés lett. Egész napos utakra kellett mennem, hogy az izgalmat, az új ízét ismét megérezzem. Micsoda kihívások vártak rám megint. Aztán az egy napos utak is kevésnek bizonyultak. Egyre messzebb és messzebb menni, ismét újat látni. Két, majd három napos utak. Sajnos nem annyi, amennyit szeretnék.
Zarándokúton lenni, és a munkáról gondolkodni?
Család is van, gondok is vannak, nem is adják ingyen ezeket a kimaradásokat. ÉS! Folyamatosan kondiban kell lenni! Két-három hét kihagyás után nem tudok egy kemény két-három napos túrát bevállalni. Most jó itt lenni, élvezni a kényelmes ejtőzést. Csak tekerni és elmélkedni, nézni a tájat, a társakat, figyelni a reakciójukat egy-egy újabb emelkedőnél, dagonyázásnál, árnyék nélküli pusztai szakaszokon. Mindenkinél veszek észre jobb és rosszabb napokat. Ez természetes! De mégis milyen jó tudni, hogy ez másnál is megvan, nem csak nálam.
És milyen szomorú, hogy a hétköznapi életben, ebben a hülye teljesítményközpontú világban ezt nem akarják elfogadni! Hányszor kell 100%-ot nyújtani? Sokszor megkívánják ezt a munkahelyen! Melyik gép, berendezés hajtható folyamatosan 100%-os terheléssel? Mindegyik, de csak rövid ideig! És az ember? Sokakat folyamatosan, akár éveken keresztül így hajtanak! Na de kedves főnökök! Gondolkodtok ti egyáltalán? Számít nektek az ember? Számít nektek a jó munkaerő?
14 napja vagyunk úton és olyan mintha most indultunk volna. Jó lenne, ha soha nem lenne vége.
Lassan hosszában átkerékpározzuk Magyarországot. Megvan a vidámság, az elszántság, de a nagy meleg minket is megvisel. A futókat még jobban. Mikor árnyékra lelünk megpihenünk. Időnként nehéz az indulás.
A fiúkat azért inspirálja, hogy a borbarátnők várnak ránk Mádon! Már Tokaj közelében vagyunk.
Abaújszántóra egy jó gurulás után érkezünk meg, Tállyán megnézzük Európa közepét és következik Mád!
Mádon jócskán időzünk, fröccsözéssel, fagyizással csapjuk agyon a szabadidőt a Demetervin borboltjánál.
Nagyon szép kis borbolt, örömmel vásárolnék pár palackkal, de nem kísértem a szerencsét, hogy idő előtt eltörjenek az üvegek.
A szerző a borbarátnők társaságában.
Rakamazon a plébánia előtt van a célkapu, szállásunk a plébániában, illetve előtte a kertben.
Minden második, harmadik napon mosok. Most is van pár darab szennyesem ami tisztításra szorul. Mások is foglalatoskodnak, úgy látom többen is nagytakarítást végeznek. Ez a két hét már megtette a hatását, a felszerelés rendezése, pakolása, javítása szükségessé válik.
Meleg van kint is, bent is. Páran úgy döntünk, inkább kint a szabadban alszunk. Jó döntésnek bizonyul.
Táv: 91 kilométer
Útvonalunk térképen
Rakamaz – Máriapócs a Mária zarándokút mai etapja
2016.07. 02. szombat
Rakamaz-Máriapócs
A reggeli ébresztő brutális. Akkora erővel csap le az emberre, hogy mozdulni sem mer. Fülemhez kapom a kezemet, mélyebbre vackolom magamat a hálózsákban, de nem segít semmi. Remeg a föld, a harangtorony, a madarak riadtan rebbenek a levegőbe. A mellemen, a lábujjamon is hallom annak a k…a harangnak a zúgását. Nincs mese, erre csak a halottak nem térnek észre. Még a süketeknek is érezniük kell ezt zengést.
Így indul a mai nap. Tán 150-et is ver a szívem, pedig nem tekerek emelkedőnek. Nesze neked nyugalom! Ez jó kis stressz a való világból!
Seti még az este kitakarította az utánfutót, rendet csinált benne, mert bizony vannak közöttünk rendetlenek is. Éjfélig is eljátszott vele. Összepakolt cuccunkat most ebbe a tiszta utánfutóba tudjuk bepakolni.
Reggeli, reggeli torna után indulunk neki a leghosszabb távunknak. Vitya ijesztget minket: ez durva nap lesz!
A reggeli ébresztőnél durvább? Azt kétlem! Melegnek meleg van, de alig lesz szintkülönbség. Én bízok magamban, párszor tekertem már 100 kilométer fölött, 200 kilométer fölött is vagy tizenötször és egyszer 300 kilométer fölött 1900 méter szinttel. Ez utóbbi esetben persze nem kilenckor indultam útnak!
Van közöttünk olyan, akinek a mai táv lesz élete leghosszabb tekerése. Majd segítünk. Pontosabban Seti a Defenderrel. Az autó oldalára homokrács is van feltéve, abban meg lehet kapaszkodni és huzatja magát az ember.
Mai utunk azért ilyen hosszú, mert meghívást kaptunk Kisvárdára. Otthon megnézve a térképet, most távolodunk el legjobban a jelzett Mária Úttól. Miért ez a kitérő? Az út támogatása és népszerűsítése miatt.
Lassan morzsoljuk a kilométereket. Enyhe szembe szél is van, amit én kevésbé érzékelek. Tűz a nap, semmi árnyék az úton.
Kisvárda előtt találkozunk kisvárdai kerékpárosokkal, elénk jöttek, kísérnek minket. Pipec versenybringák, egyen mez. Amatőr versenyzők, de látszik rajtuk komolyan veszik az edzéseket.
Kisvárdára rendőri kísérettel érkezünk meg, a főtéren fogadnak minket. Érkezésünk idején mazsorett és fúvószenekari verseny is van a városban.
Nagyon tetszik Kisvárda központja. Szép, gondozott, ízléses. A szokásos köszöntés, evés és ivás után indulunk tovább. A kisvárdai bringások még kísérnek minket Nyírkarászig. Nyírkarász előtt pár bringás meglép, én is megeredek utánuk, sikerül egy jót nyomni. Nyírkarászon vendégek vagyunk egy jó, házi készítésű fagyira.
Magyarország ezen részén még nem jártam, jó érzés hazánk egy újabb, általam nem látott területéből ízelítőt kapni.
Rajtunk kívül is sokan vannak. Szállásunk az épület tetőterében, egy hosszú szobában. A hetek óta tartó meleg az egész épületet átmelegítette, a tetőtérről nem is beszélve. A lőrésszerű ablakok tárva, de alig érezni légmozgást.
Zarándokszállás Máriapócs. A Mária zarándokút egyik kiemelt pontja.
Nagyon finom vacsorát kapunk, előtte szíverősítőt a helyi különlegességből. (A nevét sajnos elfelejtettem.)
Mint minden étkezés előtt és után, most is imát mondunk. Ezen a zarándokúton igazán megtehetjük, megköszönhetjük azt az ételt és italt, amit kapunk, mert mi résztvevők szinte semmit se teszünk érte.
Otthon, étteremben mondhatjuk: megdolgoztam érte, megkaptam a fizetésemet, abból veszem meg a betevőt.
Vacsora után ismét megbeszélés, mint minden este, most a megbeszélésen részt vesz Kocsis Fülöp metropolita is. Érdekes történeteket mesél Máriapócsról.
Táv: 109 kilométer
Útvonalunk térképen
A futók útvonala
A következő részben már Romániában folytatjuk a Mária utat
