Hoh-ho-ho-hóóó! Mint a mesében a nagy horgász! Én is ezt mondom!
HÁRMAS ÜNNEP! Hurrá!
Csak a drága kis feleségem engedjen el! Egész héten, mint Doby a Harry Potterben, munka után serénykedek otthon. (Meg is lett az eredménye.) Péntek reggel már a vonaton ülök Szombathely irányába, kezdődik az Országos Kéktúra, Sárvár-Sümeg, második szakasz!
OKT. második szakasz, Sárvár-Sümeg egyben lenyomva, és végig vadkemping!
2019.03.15-16-17.
Első nap:
Szombathelyen át kell szállnom egy másik vonatra és mit hoz a sors?
A Sárvár felé zakatoló vonaton találkozom Andreával és Krisztiánnal, akiket pár hete a Tömördi Madárvártánál ismertem meg az előző túrám során. Ők a Balatonhoz igyekeznek egy kis kirándulásra és madár megfigyelésre. Csak pár mondatot tudunk váltani, a vonat begurul a sárvári állomásra.
A várról most egy másik irányból készítek fényképet. Pár perc múlva már nem fogom látni. Az első szakaszt itt fejeztem be, most kezdődik a második!
Pecsét a helyén, a nyilvános WC-nél a rácson belül van elhelyezve. (Már másik helyre tették) A WC most zárva, pedig ez alatt a pár perc alatt többen is használnák.
Kissé borús az idő, de nincs hideg. A Kék elvezet a Csónakázótóhoz, félig meg is kerüli.
Jó időben nyüzsöghetnek itt az emberek. Némi bámészkodás után megyek tovább.
A Rákóczi Ferenc utcán megkezdődik az aszfaltos, gyötrelmes szakasz. Az aszfalt után következnek az egyenes erdei szakaszok.
Sitke előtt jobbról egy kis tó üdítő látványa feldobja a kedvemet. Már ketten megelőztek eddig. Sárvár végén egy hölgy ment el mellettem nagy iramban, ide pár kilométerrel pedig egy fiatal srác nagy pakkal. A hölgy két nap alatt akarja letudni ezt a Sárvár-Sümeg szakaszt. Szállása előre lefoglalva. A srác a vadkemping mellett döntött, mindent visz magával.
Én is mindent viszek, három napra tervezett a túrám, két éjszaka majd valahol.
Most huncut leszek, nem követem szabályosan a Kéket. Még Sitke előtt, a régi vasút nyomát kezdem el követni. Az egykori vasúti épületek maradványaira vagyok kíváncsi.
Az irány jó, egy tábla is mutatja, ismét a Kéken vagyok, és józan.
Az alginit bánya mellett jöttem el. El sem tudjuk képzelni, micsoda érték lapul itt a föld alatt Gérce közelében!
Beérek Gércére, hamarosan pecsételhetek, elméletileg jó 12 kilométert hagytam már magam mögött.
Többnek érzem!
Rózsáskerti erdészház, újabb pecsételőhely.
Itt találkozom egy apukával és két fiával.
Hosszúperesztegig nyomják ma.
Kell is nyomniuk, még legalább négy óra trappolás. Számításom alapján már sötétben érnek oda. Picit elszámolták magukat.
A következő pár kilométeren keresztül, ami nagyon vidító, az a sok esőbeálló és piknikező hely. Szükség esetén akár el is lehet bivakolni.
Scherg házaspár sírja. Mi is emlékezzünk meg róla, sokat tett az erdőkért. Rövid, de nagyon szép története a volt erdőmesternek.
Hidegkúti vadászház. Hűha! Ezt látni kell és ámulni kell! Ilyen helyen is lehetne élni! Az erdészház és környéke pár fénykép erejéig.
Sajnos elered az eső, nyakamba kapom a lábamat. A rétről megindulok az erdőbe, levelek még nincsenek, de az ágak is védenek valamennyit, a szél sem ér annyira.
A rét másik oldalán három túrázó bukkan fel, érkeznek a pecsételőhelyhez. Köszöntjük egymást, pár mondat után kiderül, egy helyre terveztük az éjszakát.
Igen, ide a kilátóhoz. Még hárman vannak, de kiderül, az egyik társuk csak eddig tud jönni, még ma haza kell mennie. Éjszakára erős szelet ígérnek, ezért én nem maradok fent a tetőn, a második szintre készítek kis sátrat a ponyvámból. Sándor is leköltözik, az első szintet veszi birtokba. BW poncsója lesz a szélfogó. Ildikó a harmadik szintre költözik be.
Jó éjszakát!
