Országos Kéktúra, Írott-kő-Sárvár második fejezet
2019.03.02-2019.03.03. Kőszeg-Bögöt
(A kéktúrát sorrendben írom meg, de az időpontokban ugrálás lesz. Ezen ne lepődjetek meg, mikor mit enged a szabadidőm, a kedvem, és a körülmények.)
Aki figyelmesen olvas, az most felkapja a fejét. Kőszeg megint? Vagyok olyan bolond, hogy ismét bejárjam azt a szakaszt amit egy előző túrámon már bejártam?
Igen. Illetve nem!
Kőszegtől Tömörd felé vezető szakaszt az utolsó pár kilométer kivételével nagyon untam. Most miért indulok ismét Kőszegtől útnak a Kéken? Mert nem a Kék sávon ballagok ki Kőszegről, a Piros sáv jelzést választom! Kőszegfalván leválik a Piros sáv jelzésről a Piros pötty, ami a Hubertusz-Forráshoz vezet.
Elsődleges célpontom most ez.
Indulás a kőszegi vasútállomásról!
A kis sárga vonat már másodszor hozott Kőszegre egy hónapon belül. Itt van a tavasz, nyílik a barka és a hóvirág. Az éjszakai fagy vékony jégréteget vont a barka köré, a szitáló esőben nagyon megkapó a látvány. Örülök az ilyen apró kis dolgoknak, és annak, hogy észreveszem.
Szokásomhoz hűen most is elrontom az irányt és nem térek rá a Piros pöttyre. Mikor észreveszem a hibámat, irányba állva veszem célba a célt. Kellemes meglepetésben van részem a forrás környékén.
Nagyon szép faház, esőbeálló, tűzrakóhely.
Picit távolabb egy tábla. Azt hiszem egyértelmű! Ismét egy kis házikó, az előzőtől pár perc séta, mellette a most épülő forrásfoglalás. Megérte ez a kitérő, érdemes volt böngészni egy picit a térképet.
Visszatérek a Piros sáv jelzésre, majd a Kék sávra. Ez már az előzőleg bejárt rész, ismerős elemekkel.
A Gradics forrásnál letérek a Kék sáv jelzésről, hogy éjszakára tanyát verjek a Tömördi Madárvártánál.
Meglepődöm mikor ideérek. Két autó áll a ház előtt, vannak lakók. Engedélyt kérek az éjszakai táborozásra, amit meg is engednek, sőt beinvitálnak a házba.
Nagyon jót beszélgetünk, vacsorát is kapok és némi tudást is magamba szívok a madarakkal kapcsolatban. El vagyok képedve a helyen, Matula bácsi kunyhója ugrik be a Tüskevárból.
Nagyon tetszik! (Már bocsánat, de nekem az eredeti Tüskevár filmsorozat tetszik.)
Ponyvával, hálózsákkal készültem, ezzel szemben a fűtött faházban alszom egy vastag matracon.
Micsoda kényelem!
Öten vagyunk összesen:
dr. Bánhidi Péter
(főmadarász)
Lőrincz Csilla
Ruff Andrea
Szegvári Krisztián
és
én
Itt, most már írásban is szeretném megköszönni a kedvességüket, vendégszeretetüket!
Ilyenek miatt is érdemes kimozdulni a komfortzónánkból!
