Országos Kéktúra, Írott-kő-Sárvár, első szakasz, Óház kilátó-Tömörd
2019.02.16.
Napkeltével ébredek. Azt hittem hidegebb lesz, egész kellemes az idő. Persze az is lehet, hogy a szervezet aklimatizálódik. Erre nem csak a magashegységekben van szükség!
Amit tegnap este kipakoltam, azt most rakhatom el! Erre készüljetek fel, ez bizony időbe telik, és nem kell semmit sem szárítgatni. Párás, esős időben lényegesen kényelmetlenebb a reggeli készülődés.
A kilátás most reggel is, és éjszaka is szép volt. A környező települések fényei szépen látszódtak. Néha hangokat is hozott a szél. Az éjszakai képet nem lettek jók.
Reggeli nélkül indulok útnak, még nem vagyok éhes. Ezt talán annak is köszönhetem, hogy a piacon vett disznózsír meg van égetve. Este nagyon éhes voltam, bekajáltam belőle, még most is üli a gyomromat. Hát, ez van, nem kell finnyáskodni! A reggeli fittness edzéssel most gyorsan leégetek egy-két kalóriát, aztán jöhez a diétás oldalas disznózsírral.
Elbúcsúzom a kilátótól, nagyon szép éjszakát töltöttem itt. A kilátó tövében esőbeálló és tűzrakóhely is van. Sokadmagammal tán ki is használtam volna.
Hétforrás felé ereszkedem a kilátótól. A forrásnál teát főzök, reggelizem, közben fényképezem. A víz csobogása hallatszik csak, aztán lassan-lassan kezdenek a madarak is ébredezni.
A forrástól pár lépésre esőbeálló, oldalán a Kék túra bélyegző. Itt is el lehetne aludni egy éjszaka, főleg ilyenkor, mikor még nincs kiránduló dömping.
Mária utas jelzőoszlop.
Pár éve sikerült bejárni, no nem gyalog, akkor kerékpárral tekertünk Máriazelltől Csíksomlyóig.
Ismét Kőszegen vagyok. Tegnap délelőtt Kőszegről indultam, most ismét átsétálok a városon.
Sokak szerint a legszebb város amit érint a Kék túra útvonala. Az egyik legszebb, az biztos. Nem tudok okos és bölcs lenni, a hallottak, a pillanatnyi érzések mindent befolyásolnak.
Kőszeget elhagyva egy számomra unalmas szakasz következik.
A hosszú egyeneseket néha megbontja egy-egy érdekesség. Itt balra egy régi határkő, aztán az államhatárt jelző fémtábla. 1989 előtt nagy szigorral őrizték a határunkat. Azóta a vasfüggöny le lett bontva, már csak emlék. Már nem lép senki sem aknára, mert bizony anno alá volt aknázva az ország nyugati határszéle. (Már nem kell aknákat elhelyezni, bőven elég mindenkiről mindent tudni.)
Tömörd előtt elérem a Grádics forrást. A kulacsom porzik, a lábam görcsöl. Sajnos tegnapi húzódást nem hevertem ki. Jól esik itt megpihenni, gondolkodni, mélázni. Terveimben az szerepelt, hogy Tömörd határában a Madárvártánál alszom. Nem megyek el oda, besétálok Tömördre, bélyegzek a füzetbe és elindulok haza. Igen, megint sokat akartam, de nem bírtam.
