Tovább a Kéken a Tömördi madárvártától
Reggeli ébresztőm a kelő nap és az éneklő madarak. Micsoda reggel! Párás, hűs a levegő, de érezni a napocska erejét! Szép idő lesz ma!
Búcsúzom a madarászoktól és megindulok a Gradics forráshoz. Megmosakszom, vizet engedek a kulacsomba és uccu neki.
A hideg víz teljesen felébreszt, érzem, hogy ÉLEK! Hogy felmelegedjek, nagy léptekkel távozom. Gondolatom még a majdnem vadkempinges éji helyem körül forog.
Most megnézem a Szent Ilona-szobrot, legutóbb csak elmentem mellette. Előző utamon nagyon meghúzódott a lábam.
Tömördön elsétálok a kastélyhoz, elég szomorú látványt nyújt. A bejárat természetesen bezárva.
Feltételezem, hogy majd megveszi valaki és rendbe teszi, vagy a 625. stadion után ezekre a régi szép épületekre is fog majd pénz kerülni.
Jó lenne többet nézelődni, de nincs rá elég időm, szedem a lábam, még van hátra pár kilométer. A túrakönyvek sok infót adnak, ajánlást a látnivalókra, mennyi időt szánjunk rá, stb. A tapasztalatom az, sokkal több időt is rá lehetne szánni a nézelődésre, és a beszélgetésekre az emberekkel.
Időnként csepeg egy kis eső, aztán süt a nap. Kissé monotonná vált a terep.
Hosszú egyenes szakaszok váltogatják egymást. Az árokpartok, a bokrok és fák alja végig tele vannak szeméttel. Kiábrándító! EMBEREK, MIÉRT VAGYTOK ENNYIRE EGYSZERŰEK?!!! IGÉNYTELENEK, OSTOBÁK?
A hóvirág, ibolya már ébredezik, de ezek a kis virágok még nem takarják el azt a rengeteg szemetet, amit az sok-sok ostoba ember kihordott és kihord ide. (És máshova.) Direkt nem fényképezem le!
Közelítek a következő pecséthez, az Ablánc-Patak mellé érek. Hóvirágok ezrei csalnak mosolyt az arcomra és vidámságot a szívembe. Nagyon szépek.
Elérem a Vándor Tábort. Lakja még valaki? Egy fáradt túrázó éji szállásának a főépület terasza is megteszi.
A régi esőbeálló a csárda szomszédságában. Nagy kár, hogy ezen a szakaszon nem találni pihenőt.
Lehet, hogy bennem van a hiba és elkerülte a figyelmemet.
És itt vagyok a régi csárdánál. Most építési terület. Talán lesz valami! Nincs meleg, de egy sört most meginnék.
Elérem a Sopron-Szombathely vasútvonalat.
Az alagút után egy újabb egyenes szakasz a telepített erdőben. Ez azért nem annyira sivár, mint két erdő között menni egy széles erdészeti úton.
A távolban már látszik is valami! Vajon mit tartogatnak a következő kilométerek?
Őszinte legyek? Persze! Nem akarok senkit becsapni! Unalmas ez a szakasz. Szinte alva járok.
A szép időt, a szabadságot nagyon élvezem. Gyönyörű, kora tavaszi idő van.
Virágzik a mogyoró, zümmögő barátaink megrészegedve a friss virágportól, nektártól, önfeledten élvezik az életet. Csak onnan tudom, hogy virágzik a mogyoró, hogy a méterekkel fölöttem lévő virágok körül nagy a zajongás.
Szelestétől már csak pár kilométerre vagyok. Ismét elképedek, milyen ocsmány módon vagyunk képesek irtani az állatokat, csak az élvezetért.
TUDOM!!!
Szükség van a vadászokra is. Ragadozók hiánya, beteg állatok, szaporulat, stb.
Minden szépen meg van indokolva. Azért a pénzről se feledkezzünk meg!
Érdekes, alig látok vadat az erdőben. 20-35 évvel ezelőtt más volt a helyzet. Szinte minden túrámon találkoztam nagy csapat vaddal.
Szelestén a kocsmában megejtem a pecsételést és begurítok egy sört. A szelestei arborétum hívogat, itt ebédelek.
Már évek óta bevált menü: Kenyér, vaj, sajt, szalonna, hagyma és most egy kis uborka is hozzá.
Szelestétől még több, mint 10 kilométert kell megtennem. Bögöt után még a porpáci vasútállomáson el kell érnem a vonatot. Kilépek, már nem nézelődöm annyit. Nagyon nincs is mit.
Táv: 53 kilométer
Szint: 387 méter
Nyomvonal
