Jabapuszta – ahova a Balcsitól egy csodás erdei út vezet

Balatonkenese – Tihany – Szántód – Jabapuszta – Zamárdi – Siófok = 86 km/489 szint
(2022. augusztus 27.)

Gábor barátommal, ezen a forró, nyárvégi napon, egy nagyon klasszat bringáztunk. Balcsi – Jabapuszta – Balcsi két keréken: Balaton keleti-medencéjében tekergőzés, igazán pompás kitérővel a déli partról – erdőbe! Igazi kis extra, számomra különösen kedvelt ínyencség ez.
Egy klassz, az éppen aktuális időjárásnak megfelelő – többször csobbanás a Balcsiban, árnyék is kell azért még a fák között, madarak dallamát hallgatva, és jól esik a cola is, de a kékszínű nyomóskutas víz még fincsibb – cangázás volt ez. 🙂

Balatonkenese – Tihany – Szántód – Jabapuszta – Zamárdi – Siófok.
Sokan ismeritek, sőt, még többen bringáztátok már körbe a klasszikus Balcsis keleti-medence kört – a kompozásost. Ez általában kb. 80 km, mindenféle lényegesebb kitérő nélkül. És itt jön a de! Ha ezen a körön, mégis egy pici kiegészítésre, illetve pluszra (km-ben, szintben is), full minőségű, erdei aszfaltos útra vágytok, akkor ezt, a Szántód – Jabapuszta – Balatonendréd – Zamárdi útvonalat (cca. 30 km) nagyon ajánlom Nektek.
Balatonkeneséről indultunk, az északi part felé. Tihanyban, a szabadstrandon csobbantunk egy jót a Balcsiban, majd kompozás át, a déli partra.

Átértünk a túlsó partra, és Szántódról, irány az erdő. Pont a legjobbkor – és amikor valóban a leginkább szükségünk volt erre – olyan kb., kora du. 1-2 óra körül. Tényleg szinte végig árnyas, hisz a nap, ilyenkor már vonul nyugat felé, és azért hiába van magasan, a fák, csak-csak ‘nagyobbak’ nála, hát még az árnyékuk. Nagyon kellemesen emelkedik a kitünő! minőségú erdei aszfaltút, átmegy a völgyhíd alatt is. Amennyire élvezni lehet menet közben a tájat, pont annyira, néha meg is kell állni – fotózásra kényszeríti az embert. 🙂 Szántódról egyébként, Szántódpuszta felé kell tekerni – kerékpáros tábla is jelzi az irányt.

A kellemesen emelkedő utat aztán, a jól megérdemelt lejtő váltja, élvezhetjük a Jabapusztára való begurulást. 🙂 Azért Jabapusztáról, vissza a Balcsihoz sem teljesen felhőtlen az ég. Még ebben a kb. 13 km-es szakaszban is van némi mászóka, de ez a fricska csak pont felteszi a pontot, arra a bizonyos i-re. 🙂 Zamárdiban pedig energiapótlás, és újabb csobbanás várt ránk. Aztán egyszercsak, hopp, borul az ég, elég rendesen dél felől. Csak egy laza ázás lesz, vagy vihar? Megnéztem a radart, és mondtam Gábornak, hogy elmegy ez mellettünk, pont a szélén vagyunk, de ellenkező irányba vonul, ez pedig nekünk igencsak kedvez. Oké, akkor még menjünk Siófokig, és ott szállunk vonatra. Így is lett. 🙂

Aztán mint a „mesékben” Lepsénynél hirtelen fékez a vonat – itt nem kellett volna megállnia -, és jöttek a hírek: felsővezeték-szakadás, előttünk is áll több vonat, már du. négykor történt, jönnek a pótlóbuszok..stb. Az igazság pedig: szakadás ugyan nem volt, de a vihar által kidőlt fa, ‘ráesett’ a vezetékre, és pont, az előttünk, szintén déli partos balcsis vonatra. Ekkor kb. este 8 volt. Nyilván néminemű katasztrófa-turizmus alakult ki, de mi még ekkor is logikusan próbáltunk gondolkodni: Bubán Fehérváig? Miii? Hát, de ott már van vonat. De itt is, végülis azon ülünk most is. 😀

Egy szó, mint száz, tényleg néztünk egy alternatívát – Főkajár 5 km, és a Balcsi északi partos vonatok ott mennek. Mivel csak 5 km, megbeszéltük, hogy azért csak-csak ülünk a vonaton a legvégsőkig, hátha történik valami csoda. 21:20-ra időzítettük magunkat, hogy, ha akkor elkarikázunk ‘Kajárra, akkor, de jó lesz nekünk, és fél éjfélre Kelenföldön leszünk.

De a gondviselés velünk volt. Ütött az óra, mi már bicóra pattantunk – miköben Lepsény állomás területén majd’ 1000 ember álldogált, és várta a pótlóbuszokat -, és alig tekertünk kb. 100 métert, szinte ordított az a rendes vasúti hangosbemondó: „Megkérjük kedves utasainkat, hogy mindannyian szálljanak fel a vonatra, indul tovább az eredeti, Székesfehérvár -Kelenföld – Ferencváros – Szolnok útvonalon”. – Gábor fékez: hallod Te is, ugye? Gyerünk, forduljunk vissza! Persze menjünk. Miért is ne? A lényeg, a lényeg, hogy a végén, ugyan két órás késéssel, de minden pont úgy volt, ahogy terveztük. Klassz cangázás, tele élménnyekkel, csak egy picit később értünk haza. 🙂

Kamarás Kriszta

kriszta.gyertekvelem@gmail.com

author avatar
Kamarás Kriszta
A mozgás, a sport, lényegében kisgyermekkorom óta a lételemem, s része az életemnek. 8-tól 18 éves koromig, mindent ’játszottam’ és minden is szerettem volna ’lenni’, az akkori, gyerkőc-tini fejemmel: híres, többszörös GS győztes teniszező, világbajnoki címet nyerő focista, röpis, kézilasztis, pingpong és tollas bajnok is.
SEOzseni