Home » Kerékpártúrák » Többnapos kerékpártúrák » Hét napos kerékpártúra a Júlia-Alpokban és környékén

A csodás hegyek között, az álomszép tavak ölelésében – kerékpártúra a Júlia-Alpokban

(2023. július 16-22.)

7 nap, 9 barát, 3 ország, 7 tó – kerékpártúra a Júlia-Alpokban, csillagtúra formájában, a csodálatos hegyek és meseszép tavak fogságában: avagy, kis baráti társaságunk, újabb, ezúttal nyári kalandjai csodahelyeken, két keréken, csobbanásokkal fűszerezve. 🙂 A hangulat pedig hát, maradjunk annyiban, hogy volt sok nevetés, kacagás, röhögés, sírva nyerítés.. meg ilyesmi. 😀

A kis agyamból kipattanás, azaz a tervezés:
Idén februárban elkezdtem nézegetni a térképet, és a 2018-as, Salzkammerguti-tóvidéki bicajozásunkhoz hasonló, élményekben, látványban és nyárhoz méltóan, fürdőzésben is gazdag bringatúrát szerettem volna ‘összedobni’. Hát ‘asszem, elég jól sikerült. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a környéket azért már korábban kiszemeltem – kb. 4-5 éve -, és nagy álmom volt errefelé bicajozni. Úgy látszik, hogy valamiért most jött el az ideje. 🙂 A terveket átküldtem a Barátaimnak (köztük természetesen Szabinak is), hogy 2-3 napon belül jelezzenek vissza, jönnek-e, vagy sem?

Mellette párhuzamosan elkezdtem keresgélni a szállásokat is a három ország (osztrák-olasz-szlovén) vonzásában, illetve, a vonat jegyárakkal, lehetőségekkel és gyorsan képbe jöttem.

Eredmény: kb. másfél órán belül öt határozott igen, kettő képlékeny, kettő, igen, de még azért… Hűű, akkor vonatot és a szállást is illik gyorsan komolyan venni. 😀 Őszintén megmondom, még engem is meglepett, hogy bár jól ismerjük egymást, több ‘tízen éve, de, hogy fél óra alatt, egy több, mint fél évvel későbbi cangázásra, azonnal igent mondunk ennyien. 🙂 Szóval jól indult a dolog. 🙂

Ennek örömére, másnap, február 18-án, öt vonat és bicójegyet megvettem Bp-Klagenfurt odafelé, és Villach-Bp visszafelé útra. Szállás lefoglalva Riegersdorfban – 9 km Villachtól, és 20 km Tarvisiotól. Pár nappal később a másik négy társunk jövetele is biztossá vált, ők autóval jönnek majd. Már csak hat hónap, és indulás!

Mikor merre tekertünk a Júlia-Alpokban? Napról napra az útvonalunk:

És akkor a valóra válás, azaz bicajozás a Júlia-Alpokban és környékén – én vonattal mentem, így ebből a szemszögből írom az első és utolsó napot is.

2023. július 16., 1. nap: Klagenfurt – Riegersdorf = 55 km/450 szint

Reggel, 06:40-kor indultunk a Keletiből, és bécsi átszállással, kora du., 14:30-kor értünk Klagenfurtba. Innen a Wörthi-tó mellett, annak is a déli partján, majd a Fakersee érintésével bicajoztunk a szálláshelyünkre, Riegersdorfba. Maria Wörth település Plébániatemplomát mindenképpen érdemes megnézni. A tó egyik félszigetén lévő idilli elhelyzedésének köszönhetően, már messziről hívogat bennünket.
Durván meleg és forróság, a Wörthsee-ben mártózás, ‘folyamat szomjoltás, felfelé mászás közben is nyilván vízesek vagyunk/leszünk – minek ide tó? 😃 ‘Autós’ Barátaink már a szálláson vártak minket.

2023. július 17., 2. nap: Riegersdorf – Tarvisio – Predil-tó és vissza Riegersdorfba = 70 km/723 szint

Viszonylag késő délelőtt indultunk, már a 10:40-et is ütötte az óra. Reggel bevásároltuk az 1 hétre kellő evési-ivási cuccokat, alapanyagokat, és utána pattantunk bicajra.
Tarvisio 20 km a szállásunktól, természetesen felfelé. A Júlia-Alpokban ez megesik, aztán a lejtők! Kopik ám a fék. Ízlelgettük az emelkedőket a nagy melegben rendesen. Kb. 5-7 km-ként muszáj volt inni, és buksira, sisakra is önteni a hideg vizet. Kutak vannak, így konkrétan is tudtunk, friss, hideg vizet vételezni.

Tarvisio után továbbra is fel-fel, ahogy azt a számok is jelzik. Ha megyünk 70 km-t, és 700 szintet, akkor annak a felében van a kb. teljes szint. Időnk volt, nem siettünk. De, ha akartunk volna, sem tudtunk. Tarvisiotól, a Predil-tóhoz vezető 10 km-en felfelé, még a szél is szembejött nekünk. Ebben a tempóban, a nyeregből is bőven tudtuk csodálni azt a milliőt, amiben haladtunk a tó felé. 🙂

A tó előtti pár száz méter, elég kemény volt. De tartottam azt a fajta rekordomat, hogy 0 és 4 közötti sebességgel haladok felfelé. 😀 És persze, hogy jött, a megérdemelt jutalom! Pont úgy, ahogy ezt már előre tudtam. Hisz ezért szerettem volna idecangázni; hogy egy kisebbfajta csodába tekerjek bele. 🙂 És a természet csodája most ott állt előttem. Szemtől szemben. Maga a Predil-tó, hegyekkel körbevéve. És micsoda csodák vannak még a Júlia-Alpokban!

Már mindannyian vágytunk a hideg vizére, hogy csobbanjunk benne, hogy lehűtsük magunkat. Én is, de még előtte végiggurultam a jobb partján meg vissza – Szilvi barátnőmmel. Fenomenális színek bűvölete, minden kékzöldben úszott: az ég, a tó, a hegyek, és a napfény is ragyogott. Egyszerre fotóztam a szememmel, az agyammal, a szívemmel, és a telefonommal. 🙂 Utána viszont nem volt menekvés; a kb. 17 fokos tóban áztattuk magunkat egy jó ideig. 😀

Nehéz volt elindulni vissza, a szálláshelyre, de muszáj volt. Olyan du. 17 körül rávettük magunkat, hogy kb. negyedannyi idő alatt ‘haza’száguldjunk, mint amennyi idő alatt ide feltekertünk. 🙂 Fain volt, a szinte majdnem végig lefelé lébecolás. 😀 Az már más kérdés, hogy így is csak másnap/aznap tudtuk magunkat alvásba ringatni a sok vicceskedés mellett, miatt. 😀 Reggel 8-kor indulunk! 🙂 Mindenki időben felkel? Igeeen! 😀

És egy kis emlékkép részemről: a visszafelé úton, Tarvisioban, ahogy megláttam ezt az épületet (nem tudtam, hogy látom majd, és azt sem, hogy felismerem zsigerből 😀 ), azonnal előtörtek belőlem, a hét évvel ezelőtti emlékek. 2016-ban, amikor az Alpok-Adria-t (Salzburg – Grado) tekertük; itt volt az egyik napi szállásunk. Anno, ezt is én foglaltam le. 🙂 Viszont már az első napon buktam egy hatalmasat, kórház, hat kapocs a fejembe. És három nap múlva itt csatlakoztam a Többiekhez és lecangáztam velük a tengerhez. Móni és Jani, akkor is ott voltak, mint, ahogy ezen, a mostani túrán is. És Tibi is akkor velünk bicajozott. Teljesen előttem van, ahogy estefelé vártak engem a többi társunkkal együtt a vasútállomáson. 🙂 És aztán ezen a szállláshelyen sztorizgattunk majdhogynem’ reggelbe nyúlóan az esésemről, a kékzöld foltjaimról, a sebeimről, a kapcsokról, amik a fejemben voltak… meg ilyenek. 😀

author avatar
Kamarás Kriszta
A mozgás, a sport, lényegében kisgyermekkorom óta a lételemem, s része az életemnek. 8-tól 18 éves koromig, mindent ’játszottam’ és minden is szerettem volna ’lenni’, az akkori, gyerkőc-tini fejemmel: híres, többszörös GS győztes teniszező, világbajnoki címet nyerő focista, röpis, kézilasztis, pingpong és tollas bajnok is.
SEOzseni