Hogy lehet majd’ 100 km-en keresztül csak a természetben bringázni 🚴♀️? Erre a Börzsöny és Visegrádi-hegység 🌄, a Dunakanyarral tökéletes választás. Mivel két hegységet is érint a karikázás, lesz benne szint. Nem a legkönnyebb bringás útvonal, de az egyik leglátványosabb!
A túra jellege: Egynapos kerékpártúra
Helyszín: Európa
Ország: Magyarország
Tájegység: Börzsöny, Visegrádi hegység és a Duna
Túra napok száma: egy
Táv: 128 km
Szint: 1191 méter
Útvonal letöltése:
Felszerelés: Kerékpár, plusz a kötelező felszerelés
Élmény: ⭐⭐⭐⭐⭐
A túra nehézsége: 🚴🚴🚴🚴
Három legyet egy csapásra – Kerékpártúra a Börzsöny és Visegrádi-hegység útjain, Dunakanyarral megspékelve
Börzsöny és Visegrádi-hegység – ha ezeket meghallom, azonnal a klassz, erdei aszfaltos útjaik jutnak eszembe. Minden évszakban élmény rajtuk tekerni. Egy hétköznapi szabadnap, ragyogóan szép napsütés, gyönyörű őszi idő. Csak nem nagyon tudtam eldönteni, hogy melyiket válasszam. Mi lenne, ha mind a kettőt? Sőt, még akár egy kis Dunakanyar is jöhet. Amíg kigurultam a Nyugatiba, gyorsan összeraktam a fejemben az útvonalat. 🙂
Kismaros – Nagybörzsöny – Nagymaros – Visegrád – Pap-rét – Budapest
(2021. október 18.)
Én egyáltalán nem szoktam kávét inni, valamiért sosem kedveltem. Viszont ma, csináltam egy nagyon finom, isteni 3 az 1-bent. Összetétele pedig végülis nem lett más, mint: egy kicsi Börzsöny, egy csepp Dunakanyar, és egy pici Visegárdi-hegység. Minden métere és perce rendkívül ízletes lett; tömény, őszi erdőillattal fűszerezve, és a természet teljes megélésével sózva – az élet ‘showja’. 🙂
Végülis Kismarosig vonatoztam, onnan pedig irány a Börzsöny erdeje. Szokolya után kanyarodtam az erdőbe, és Kóspallag érintésével haladtam szépen, ráérősen tekerve, Nagyirtáspuszta felé. Az út egyenletesen és kényelmesen emelkedik, időérzéket veszítve szippantom magamba a körülöttem lévő természetet.
Nagyirtáspusztán, a Szent Orbán Erdei Wellness Hotel mellett, egy nagy füves terület, és padok várják az errefelé áthaladókat. Itt nagyon szeretek ejtőzni, megpihenni. Egy sportszeletet és egy banánt meg is ettem engergiapótlás gyanánt. Nagybörzsöny felé még továbbra is csodás erdőben bringázhatunk, az elején még egy pici emelkedés, aztán viszont már megindul a lefelé szárnyalás is. 🙂 Eddig, ebbe az irányba, még sosem tekertem.
Nagyirtáspusztára már jöttem fel, de mindig vissza is gurultam Kóspallag felé. Jött is a meglepetés, egyszercsak aszfaltútnak vége! Hopp. Hát ez? Turistaúton lehet csak továbbmenni. Eleinte még próbálkoztam a tekeréssel, de aztán feladtam, inkább toltam a bringát. Azt tudtam, hogy már nem vagyok messze a falutól, kb. talán 2,5 km lehetett.
Hát mindegy, egy kicsi gyalgtúra is belefért. 🙂 Az ismételt aszfaltút jelezte, hogy beértem a faluba. A település másik végén, Nagybörzsöny határában áll, a Dunakanyar legszebb Árpád-kori temploma, a Szent István-templom. Nagyon szerettem volna bemenni, de zárva volt. Mint később kiderült, csak előzetes bejelentkezéssel látogatható. Majd legközelebb már így teszek. 🙂
Nagybörzsönyből egy kellemes lefelé gurulást követően érjük el a főutat, ahol egy balost követően az ‘Ipolyokon’ (Ipolytölgyes, Ipolydamásd) át, kb. 22 km után már Szob, és a Dunakanyar következik.
Kismarostól Szobig konkrétan nulla, onnan pedig Nagymarosig, összvissz 2 bicajos jött velem szembe. Na, azt viszont, annál többen látták, ahogy megérkeztem a kompra; nagyon mókásra sikerült. 🙂 Már ott voltam tőle pár 100 méterre, amikor hallottam, ahogy a kocsik mennek fel rá. Huuu, mondom, ez most indul mindjárt…gyerünk, gyorsan, teker, teker, teker, teker, fékez, egy hirtelen jobbossal ráfordulás, lejtő, fééék, megáll, és mosolygok a kompos ‘jegykezelőre’, aki már épp a lánccal foglalatoskodik: Ööö, megérkeztem, átmehetek még? Csak én és a bicajom vagyunk.
😅 Kompos visszasomolyog: Persze, X Ft lesz. Én: hááát, van nálam ennyi apró, ami szerintem annyi nincs, de-de, ha megvárnak, akkor gyorsan megveszem a pénztárban bankkártyával a jegyet, hm? Nem, nem vártak, kaptam jegyet a kezembe, és így átlibbenhettem ezzel a menettel Visegrádra. 🙂 (Egy órát kellett volna várnom a következő fordulóra.)
Visegrádról pedig ismét irány az erdő. Még mielőtt teljesen nekiindultam volna, a Telgárthy-réten, amolyan kései ebédként egy kakóscsiga, egy sportszelet, és egy banán landolt a pocimban. Nekem, így bringázás közben, ez adja/pótolja az energiát.
Nagyon hangulatos, ahogy a nap be-bekandikál a fák között, árnyakat, árnyékokat, és gyönyörű színvilágot adva ezzel, az egész mindenségnek, ami körbevesz. És én ebben mászókáztam fel Pap-rétre. Apropó, árnyékok! Itt készítettem egy fotót, amely azóta is a kedvenceim közé tartozik:
Pap-rétre felérve nem egyenesen Szentendrére gurultam le, hanem Pilisszentlászlóra bicajoztam át. Onnan pedig Dömörkapun át száguldoztam be Szentendrére. Egyébként ami a bringástársakat illeti, itt sem volt változás az előzőekhez képest. Visegrádtól egyetleneggyel sem találkoztam, csak már Sztlászló után, Szentendre felé. Lényegében elmondhatom, hogy utam során, végig enyém volt az egész erdő, amerre éppen tekertem. Csak én, a bicajom, és a természet. 🙂
Szentendréről még 36 km várt rám hazáig. Ezt egyhuzamban, megállás néllkül lecangáztam, így épphogy 18 óra után pár perccel, már a lakásban voltam. 🙂
Nagyon szuper nap volt, a végére azzal az iszonyatosan kellemes, jóleső, adrenalinos fáradtsággal, amit én nagyon szeretek. 🙂 És akkor a végére pedig, íme a pontos recept, ha valaki szeretné ugyanezt átélni: Kismaros – Szokolya – Nagyirtáspuszta – Nagybörzsöny – Szob – Nagymaros — komp — Visegrád – Pap-rét – Pillisszentlászló – Dömörkapu – Szentendre – Budapest.
