A csodálatos Salzkammerguti tóvidék bicajozva

Több, mint egy hét mesebeli bringázás az osztrák tavak gyűrűjében

A gyönyörű Salzkammerguti tóvidékre invitállak Benneteket, amit 2019. június elején fedeztük fel Barátaimmal (9 fő) két keréken.

Ausztria ezen gyönyörűséges területe megérdemelné a csodák világa elnevezést. Ezt a rendkívül sokoldalú tájegységet, öt nagyobb és számtalan kisebb tó alkotja, ezért is kapta a tóvidék elnevezést. A ragyogóan tiszta, kék vízű tavak és az őket körülölelő alpesi jellegű hegyek, rengeteg kikapcsolódási lehetőséget rejtenek magukban. A bringázáson kívül, csónakázás, hajókázás, strandolás, horgászás, gyalogtúrázás – könnyebb és nehezebb is -, a tavak jellegzetesen mesebeli városkáiban való séta, vagy csak egy tóparti padon üldögélés is, mind-mind igazi feltöltést adnak.

Salzkammergutba mondhatjuk, hogy viszonylag egyszerű eljutni, s közel is van Magyarországhoz. Autóval a legcélszerűbb, de annak híján, vonattal is abszolút lehetséges, s megéri – Bp-Salzburg vonattal, onnan pedig, az ahhoz legközelebb eső, Mondsee nyugati része is csak kb. 25-30 km tekerve. Ez a pár napos kaland, teljes egészében saját szervezésű túra, ergo, az egészet mi magunk hoztuk létre kedvünk, kényünk és igényünk szerint. A szállásunk – bázisunk – végig egy helyen, mégpedig Bad Ischl-ben volt (a település honlapján akadtunk rá), egy 2 apartmanos, ‘falusi nyaraló’ , gyönyörű környezetben, vendégszerető háziakkal, és nagyon jutányos áron. Minden nap, innen indultunk az éppen aktuális tavunkhoz, körbetekerve azokat, és időt hagyva az emelkedőkre, a városnézésre, és a strandolásra, pancsolásra is! Szóval csillagtúráztunk, mégpedig a következőképpen – ja! bringaút, természetesen a szélrózsa mindenirányában kitáblázva!

1. nap: kiutazás saját autókkal – Bad Ischlben bolyongás, sétálgatás
2. nap: Bad Ischl – Traunsee – Bad Ischl kb. 85 km/340 szint
3. nap: Bad Ischl – Hallstatt – Bad Ischl kb. 60 km/620 szint + Hallstattból felvonóval Dachstein – Five Fingers séta a hóban, 25 fokban, 2000 méteren!
4. nap: Bad Ischl – Wolfgangsee – Fuschlsee – Bad Ischl kb. 110 km/ 1100 szint
5. nap: Bad Ischl – Attersee – Bad Ischl kb. 90-95 km/700 szint
6. nap: Bad Ischl – Mondsee – Bad Ischl kb. 85 km/590 szint
7. nap: két lábon túra a Schafbergre (Wolfgangsee felett), ahonnan felülről is megcsodáltuk, az elmúlt napok bringával megtett útjainkat (itt és a további napokon, már csak négyen voltunk, a többi társunk hazautazott)
8. nap: Krisplbe tettük át székhelyünket négyen, és feltúráztunk elég kalandos – havas (ami úgy félúton egyszercsak megjelent, az utat teljesen beborítva, és lényegében így oldalmeredekben kellett felmenni, hát nem tudom, hogyan sikerült) – körülmények között a Sasfészekhez.
9. nap: bónusz tó tekerés! Krispl – Königsee (ez egy külön ékszerdoboz, hajóval átszelve, és sétálgatva az egyes megállóknál!) – Krispl kb. 80 km/1000 szint (itt a viszonylag nagy szintkülönbség a Krisple-re vezető emelkedő része, szóval nem releváns abból a szempontból, hogy honnan bringázunk Königsee-hez.)
10. nap: Salzburg felé haza – városnézéssel

Egyébként, aki a szintektől picit elrettenne, ne tegye! Egyrészt, mert tényleg van rá idő, és nem az a full meredek kaptató a jellemző, hanem inkább a picit hosszabb, alattomos – ahogy szoktuk mondani -, de mégis kényelmesen felfelé menő. Másrészt, egy olyan verzió is simán lehetséges, hogy autóval elmenni az adott tóig, akár egy nap kettőhöz is, és úgy körbebicózni őket – így kihagyva a szintek többségét.

Csodás, egy kisebb meseország mindegyik, külön-külön is. Nehéz betelni a látvánnyal, szinte méterről-méterre megállásra készteti az embert. Habár Halstatt a tóvidék legismertebb és legtöbbet fotózott városkája – talán méltán is -, de ez nem jelenti azt, hogy a valóságban, a többi eltörpül mellette. Hogy az öt legnagyobb tó közül melyik a legszebb? Mindegyik! Melyiket kell mindenképpen megnézni? Mindegyiket! Ha már ide eljutunk, vétek lenne bármelyiket is kihagyni.

A tóvidék bebringázása mellett hatalmas élmény még,

nekünk/nekem, az a Dachstein, Krippenstein hegycsúcsán lévő Five Fingers (Öt ujj), valamint Welterbe Spirale kilátóhelyek és környékük. Az impozáns csúcsra, felvonó visz fel minket, melynek legalsó állomását, a Hallstatt-tól kb. 4 km-re lévő Obertraunból közelíthetjük meg. Bringákat lezártuk az erre kialakított parkolóhelyen, és pár perc múlva, már repültünk is felfelé a drótkötélen. Maga a kilátó, egy emberi kézfejet formál meg, és a 2108 méteren lévő ujjakból, lélegzetelállító panoráma tárul elénk – alattunk a Hallstatti tóval. Nem beszélve arról, hogy ott fent, aznap (június eleje ugyebár) a 25 fok és szikrázó napsütés mellett, még jókora hó is volt, így simán hógolyóztunk is egyet. 🙂

A másik kettő hab a tortánt pedig, már sajnos csak négyen élhettük át. A túra hatodik napjának a végén – a tavak ‘bebringzását’ követően – a csapat fele, hazafelé vette útját. Mi pedig (a maradottak 😀 ), a hetedik napon, megnéztük felülről, a Schafbergről, hogy mit cangáztunk be ennekelőtte. 🙂 A csúcsán lévő kereszt tövéből, szenzációs körpanoráma tárult elénk, és igazán lélekemelő érzés volt, ahogy szemeinkkel pásztáztuk a kerekeink nyomait. 😀

Nézd, ott is voltunk, jééé, ott is, úúúristen, de szééép, az meg az a tó, ugye? Örökre belém vésődő pillanatképek ezek. 🙂 Egyébként a Schafberg, három nagy tó, a Wolgangsee, a Mondsee és az Attersee között tornyosul, és az egyik legnépszerűbb kilátóhegy ezen a környéken. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a legjobban megközelíthető, ami a csúcsot illeti. A gyalogtúrázás mellett ugyanis, adott még egy lehetőség: fogaskerekű vasúttal ‘zakatolni’ fel-le; mindig, mindegyik kocsija emberekkel tömve. 🙂

Aztán jöttek a Salzburg környéki élmények, szépségek

A 8. és 9. nap, örök emlékeit, nem más, mint a Berchtesgaden Nemzeti Park egyedülálló látványosságai adták meg nekünk. Ezek közül is, pontosan kettőhöz volt szerencsénk: a Sasfészek néven ismert Kehlsteinhaushoz gyalogtúráztunk fel, illetve elbringáztunk a gyönyörű, hegyek által ölelt, smaragdzöld Königseehez. A Sasfészek 1834 méteren található, és természetesen, az innen elénk táruló látványról és érzésről is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A felfelé vezető utunknak utolsó harmada viszont, enyhén szólva is elég kalandosra sikerült – az egyik kanyar után, hirtelen téli világban találtuk magunkat, csúszós, süppedős hó borította el az utat, lényegében teljesen ‘oldalmeredeken’. Egy óvatlan pillanat, egy tizedmásodperces figyelmetlenség, és máris csúszol lefelé a mélybe. Hát bevallom nőiesen, ennyire még talán sosem fo…, akarom mondani féltem. 🙂 Megközelítően egyébként, kb. 7-8 km-en, majd’ 1000 szintet kellett legyűrnünk. De, ahogy szokták mindani, nyilván megérte. 😀 Lefelé már busszal jöttünk.

A Königsee pedig, hát nem is tudom mihez lehet hasonlítani, azt a feelinget, azt a mindent is, amit ott él meg az ember. Szerintem nem túlzás, ha azt mondom, hogy életem egyik legemlékezetesebb természeti csodája az, amit itt kaptam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már másodszor jutottam el erre az imponzáns helyre, de így, a második alkalommal is csak szívtam, szívtam magamba azt a meseországot, amibe ott csöppenünk. Maga a tó 8 km hosszú, és az őt átszelő hajótúra során, szó szerint azt érezzük, hogy pontosan a víz, a hegy és az ég találkozásánál vagyunk.

A hajó, mielőtt eléri a fenti, Salet végállomást, kiköt a Szent Bertalan szigeten is – itt mindenképpen érdemes kiszállni, s megcsodálni a róla elnevezett különleges kupolájú templomot, valamint egyszerűen csak elidőzni, sétálgatni a part ezen szakaszán. Aztán a következő hajók bármelyikével mehetünk tovább.Salettől pedig csak néhány perc séta, maga az érintetlen természet, azaz, a sziklafalakkal körbevett Obersee tavacska. Festői látványban van részünk. A tó déli partja is könnyen megközeíthető, egy kőlépcsőkkel tűzdelt ösvényen. Königsee mindenképpen megér egy teljes napot, annál kevesebbet nem is érdemes rászánni. Bár szerintem, nem is nagyon tud szabadulni az ember ebből a csodás ‘fogságból’, nehéz elszakadni tőle… 🙂

Akinek lesz rá lehetősége – remélem, minél Többeteknek -, mindenképpen tekerjen ezen a természeti csodákban bővelkedő Salzkammerguti vidéken! Rengeteg fotót készítettem ebben a 10 napban, talán még az ezret is meghaladta, így a teljesség igénye nélkül, random, hasraütésszerűen, huuu de jó, huuu de szép alapon, választottam még párat, vagyis jópárat, amit a lenti videóban osztok meg Veletek. ‘Mert bicajozni jó!’ 🙂

Kamarás Kriszta

A mozgás, a sport, lényegében kisgyermekkorom óta a lételemem, s része az életemnek. 8-tól 18 éves koromig, mindent ’játszottam’ és minden is szerettem volna ’lenni’, az akkori, gyerkőc-tini fejemmel: híres, többszörös GS győztes teniszező, világbajnoki címet nyerő focista, röpis, kézilasztis, pingpong és tollas bajnok is.

See Full Bio