Országos Kéktúra, Sárvár-Sümeg, második nap
A viharos szél valamikor hajnal előtt érkezik. Ponyvám kikötési pontjait kikezdi, gyorsan lebontom, széleit a derékaljam alá nyomom és nyugalom van. Nincs felület, nem tud belekapni a szél.
Reggel megkérdezem, hogy csatlakozhatok-e a kis csapathoz, az engedélyt megkapom. Innen hármasban ballagunk a szeles, esős, hűs időben. Káldra hamar beérünk, a kocsmában pecsételés, kávézás.
Következő hosszabb pihenőnket Hosszúperesztegen ejtjük meg a templom mellett. Már a nap is kisüt egy picit, lehet szárítkozni.
Ez már a Szajki-tavak. Nagy kár, hogy nem közelebb megyünk a tóhoz. Lángosozás, pecsételés után ismét talpalunk. Némi aszfalt taposás után erdőben. A Szajki-tavak folytatása egy kis lápos rész. Lényegesen üdítőbb itt haladni, mint az előző egyenes szakaszon. A mai napra jó 25 kilométer van tervezve. Valahol Ötvös előtt gondoljuk az éjszakát tölteni.
Egy újabb egyenes szakasz, anno itt volt a Robur roncs. Hamarosan sötétedik, meg kell találnunk a helyünket. Pár napja véletlenül akadtam rá egy írásra, mely szerint a szajki bélyegzőponttól 10 kilométerre van egy nagy esőbeálló. Az lenne a cél, de egyikünk térképe sem mutatja. Végül a volt Robur roncs helyétől pár száz méterre találunk egy alkalmas tisztást.
Két sátorral és egy függőággyal belakjuk a helyet.
