2022. március 14., 2. nap a Körös-Maros közben: Hódmezővásárhely-Gyula = 111,5 km
Viszonylag korán indultam, már fél 9 előtt felpattantam a bicajra. Hódmezővásárhelyhez túl közel van Mártély, így ‘kénytelen’ voltam a Tisza-part gyöngyszemével indítani a napomat. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlen hívják annak. Ide tutti, hogy majd még visszatérek. Már maga a szabadstrand is szépséges, csak itt sikerült egy órát eltöltenem. A fotók is itt készültek. Ami kimaradt: tanösvények, holtágak, szóval tényleg visszatérős a hely. 🙂
Mártélyról visszabringáztam Hódmezővásárhelyre, és onnan Orosháza felé mentem tovább. A két várost összekötő 47-es út mellett, végig jó minőségű kerékpárúton lehet haladni. Orosháza után Csanádapáca következett, majd Csabaszabadi érintésével érkeztem meg Szabadkígyósra.
Apropó! Csanádapáca. Tekerek a település főútján, és látom, hogy jobbra, az út szélétől kb. 10 méterre, egy kis füves részen tyúkok, kakasok sétálgatnak. Nagyon cukkerek, és ahogy haladok, kb. 2 századmásodperc alatt egy kakaska kifut elém „kétszázzal”. Fékezek nagyot, mondom, jajj, kakaska neeeee! Megálltam, ő pedig felrepült előttem, valami borzasztó mód’ kukorékolva. A hangjától a szívbaj jött rám, annyira hangos volt. Mondom neki, óh, most mi van, ‘ráléptem’ a szárnyadra? Ne máááár. De szerintem nem, csak ijedtében pont felreppent ő is, ahogy megállt előtte az a nagy kerék. Aztán az út közepén leszállt és szépen nyugodtan visszasétált a társaihoz – természetesen az első kerekem előtt -, mintha mi sem történt volna. 🙂
És akkor vissza Szabadkígyósra, a Wenckheim-kastélyhoz. Itt már jártam évekkel ezelőtt is, viszont akkor, még romjaiban hevert. Emlékszem, hogy beszéltük is, hogy egy ilyen csodát, miért hagynak így ‘elpusztulni’. Szerencsére azonban őt is alkalmasnak találták még a felújításra, renoválásra. Most, hogy már a Dél-Alföld legszebb, legimpozánsabb kastélyává vált, valóban kihagyhatatlan élményt és látványt nyújt ez a kis mesebeli világ. A kastélyt eredetileg 1875-1879 között építették, Ybl Miklós tervei alapján. A kastélyparkot is ekkor alakították ki. Külön érdekessége az épületnek, hogy annyi ablaka van, ahány nap egy évben, annyi szobája, ahány hét, és annyi bejárata, ahány évszak.
A kastélytól pedig már egyenes út vezetett Gyulára, még egy kellemes 17 km volt hátra. A vár környékén még tekergőztem egy picit, aztán elfoglaltam a szállásomat. 🙂 Alvás előtt azért még üzentem, illetve kérdeztem egy eddig csak virtuálisan ismert, de számomra nagyon kedves pártól, hogy másnap lenne-e kedvük és idejük pár percre összefutni valahol a városban. Volt. 🙂 De ez már a következő nap története.
