A Big Nine 600 hosszútávú tesztje
Már nagyon várom az első terepezést! Egy laza 20 kilométeres kör következik, ebből 16 kilométer terep, a tetthely a Gerecse, Vértesszőlős-Tatabánya feletti területe. Egész jól mászok vele.
Emlékeim szerint az össztelósaimmal nem ment így felfelé. A tetőn pár korty vizet iszom, gyerünk le a hegyről!
A 29”-os gumik kicsit meglepnek. A 2.2 széles tappancsoktól picit tartottam, eddig 2.1-es volt a legszélesebb amivel mentem. Tartottam a nagy gördülési ellenállástól. Nem érzem azt, hogy nagyon visszafognának. A kisebb köveken, kátyúkon egész jól átlépnek a gumik.
Négy év kihagyás után nem merem meghajtani magamat lefelé, de kellemes érzés a lejtőzés.
Egy köves, rázós lejtőnél erős, váznak csapódó hangot hallok. Otthon az átnézésnél veszem észre, hogy a hátsó prizmát hagytam el, azt vághatta a hátsókerék a váznak.
Pár nap múlva ismét meglépem az előző kört, szoknia kell a fenekemnek az ülést. Jobban megyek felfelé mint előzőleg, a lejtőt is jobban megnyomom. Határozottan érzem, jobban megyek felfelé mint a régi gépeimmel!
A lejtő már más kérdés, itt határozottan lassabb vagyok, mint az össztelós gépeimmel voltam.
(Tudat alatt ez egy szándék is volt, nem mindegy milyen sebességgel fog padlót az ember.)
Dombnak fel erősen taposom, a fogsornál kissé recseg a lánc, menet közben egy kis bowdenfeszítés és megszűnik a zaj. A garázshoz érve átnézem a bringát, minden rendben.
Poros, koszos, sokan 200-300 kilométer alatt sem kenik így össze a járgányukat.
Eddig 45 kilométer van benne.
Következik egy hosszabb út, egy két napos túra az Alföldi Kék egy szakaszának a bejárása a cél. Kunfehértó-Mindszent Mindszentből a végén Szolnok lett a Tisza áradása miatt.
Szintemelkedés minimális, táv 250 kilométer, ennek közel a fele terep. Homok, sár, gátkorona, keskeny, fűvel benőtt ösvény, vacak mellékutak.
A nyeregcső kap egy kis csomagtartót, plusz én a hátamra egy zsákot.
Étel két evésre, víz két liternyi, hálózsák, függőágy, ponyva, eü. és tisztasági cucc, esőkabát, szerszámok.
Ezt mind vinni kell és bírnia kell a bringának és nekem is.
A kétnapos túra remekül sikerült, a technika hibátlanul tette a dolgát ebben a homokban és a sáros részeken is.
Egy apró dolog volt csak zavaró, a hátsó fogsor mellé rögzített nagy műanyag küllővédő elszabadult és zörgött.
Mivel elég koszos volt már minden, csak otthon igazítottam meg, addigra pár fül letört róla.
A többi még tart, ki tudja meddig.
Elértem a 300 kilométert, hiba az említetteken kívül semmi. De igen! A fejcsapágy kissé elkezdett lógni.
Meg vagyok elégedve, jól vettük az akadályokat a többnapos túrán.
A fenekemet azért megviselte ez a táv, de már edződök!
A fent említett gerecsei kört még párszor megtettem és pár vértesi terepezés is következett.
Tatabánya-Vérteskozma-Várgesztes-Tatabánya útirány erdészeti utakon és turistajelzéseken.
450 kilométernél tartunk minden gond nélkül.
Egy újabb kétnapos túra, szintén az Alföldi Kéken, most Mindszent-Mezőtúr szakasz.
Most sincs nagy szintkülönbség, de olyannak képzeljétek el ezt az útvonalat kánikulában, mint a Szahara.
Nagy por, kemény földút ami hirtelen vált homokosra, erdős részeken sár, rázós traktornyomok, mindenféle akadály. Nagy homokban nagymama áttétel, jobb esetben pedig közel hússzal lehet teperni. Nincs emelkedő, de nincs is lejtő, így egyfolytában nyomni kell.
Mint látjátok, most is velem van a szállásom, kevés cuccal indultam útnak, ennyivel nyugodtan pakolható a hátsó kis csomagtartó. Hegyekben, komoly lejtőknél ez zavaró lehet, de egy többnapos tereptúránál nem lehet vad száguldozást folytatni. Nem kíméltem a kerékpárt, kapott jó és rossz utat, emelkedőt, lejtőt.
Nem nézegetésre, az új bringásruhám bemutatására vettem.
Ez utolsó kétnapos túrám 110 kilométer lett. Nagy része terep. (Két éjszaka kint, ebből két nap tekerés.)
Ezt is zokszó nélkül kibírta.
Zárszó:
Könnyen gurul aszfalton a széles gumik ellenére. A 29” kerékméretnek köszönhetően az akadályokon könnyebben áthalad, göröngyöket jobban tolerálja, mint a régi 26”-os gépeim.
Az első teleszkóp zárható, komfort érzésednek megfelelően akár köves-murvás úton is zárhatod és kevesebb energiával tudsz felfelé tekerni.
Rossz közúton is zárható, érdemes is, a ballonos gumik sokat elnyelnek az út egyenetlenségeiből.
A teleszkóp szépen dolgozik, koppanásig nem tudtam meghajtani. A váltó jól dolgozik, gyorsan, pontosan vált.
A fék jól adagolható, hazai körülmények között bőven megállja a helyét.
A kormánycsapágy 200 kilométer környékén elkezdett kotyogni, azt után kellett állítani, öt perces munka.
A kerekek, mint komplett egység, egyelőre tökéletes, a por nem ment be a csapágyakhoz, szépen gurul, felnikben még nincs nyolcas. A gumik jól bírják, a hátsón alig látható kopás.
A kormány picit széles, vonatra felszállásnál ügyeskedni kell vele.
A kormány markolat kényelmetlen.
A nyerget szokni kell, fenék kell hozzá.
Az eddigi merev vázas kerékpárjaimhoz (túra gépek is) képest sokkal erősebb, merevebb.
Jól lehet vele emelkedőnek menni, érzésem szerint hatékonyan megy át az erő a hátsókerékre.
Az elejét nem emelgeti.
A kis hátsó csomagtartó alig érezhetően befolyásolta csak a kerékpár viselkedését.
Jobban érzem magamat a nyergében, mint az eddigi 26” montijaim nyergében!
A hátsó teleszkóp hiánya miatt azért a lejtőzés lassabb lett nekem.
A másodpercekkel nem foglalkozom, de az érzéssel igen.
Érzésem szerint jobb tempót tudok tartani vegyes terepen, mint a régi MTB kerékpárjaimmal.
Ha most kezdeném a montizást azzal a tudással amit már tudok, legalább ilyen kerékpárt vennék. A tapasztalatom az, aki picit is érzi a hegyi kerékpározás bizsergető érzését a zsigereiben, az a kezdetben gyorsan fejlődik, hamar kinövi, leéli a kezdő gépét. Alkatrészről alkatrészre fejleszt, nagyon sokat költ a gépére.
Az első ismerkedés után érdemes egy jó kerékpárt venni, mert ez lesz az olcsóbb megoldás!
Ha régen egy ilyen MTB-vel kezdhettem volna, mint a mostani Meridám, pár év költését tudtam volna megspórolni és sok-sok óra szerelést, kínlódást.
Az én kerékpározási tudásomat kiszolgálja a magyarországi hegyes terepen és a többnapos terepbringázások során is a Merida Big Nine 600. Nyugodt szívvel merem ajánlani.
Az elmúlt tíz évben nagy fejlődés volt montik világában, nem gondoltam volna ezt a különbséget.
A teszt folytatása!
2021.06.25.
7.123 kilométer van most a gépben. Sajnos 2020 számomra rosszul alakult, talán pár száz kilométert sikerült kerékpároznom a gerincsérvem miatt. Nem fárasztottam a Meridát. 2021-ben az alapoktól kellett magamat felerősíteni, év elején 10 kilométer letekerése is nagyon fárasztó, fájdalmas kihívás volt.
Lassú, kemény munka van mögöttem, és a gerincem miatt módosítani kellett pár dolgot a bringán.
Magasabb, állítható kormánytartó, új nyereg, vázhoz rögzített csomagtartó.
A Maxxis terep gumikat sajnáltam elkoptatni az aszfalton, hosszas töprengés után Schwalbe Marathon Plus MTB 29×2.25-ös gumikat szereztem be.
Nyereg: Brooks Flyer Carved
A rugózása, kialakítása, felhasználási területe miatt esett erre a választásom.
Csomagtartó: egy régi gépemről maradt meg, kis átalakítás után csavarokkal és bilincsekkel tudtam rögzíteni a vázhoz. A hátamra egy ideig még nem akarok venni semmit, nem akarom terhelni a derekamat.
A gumikat nem kell bemutatni, szerintem kitűnő választás vegyes terepre és nagyon erős.
Ezzel a pár módosítással úgy 6 kilogrammal lett nehezebb a kerékpár.
A 7000 kilométer alatt négy láncot használtam, most kezdődik a forgatásuk. A negyedik lánc már ugrált az alsó három fogaskeréken. Az első pár száz kilométert nem használtam az alsó fogaskerekeken, kis nyúlás után már jó. Ezt a pár száz kilométert úgyis az Alföldi Kék újabb szakaszának a bejárásával töltöttem, kifejezetten ,,láncbarát,, körülmények között.
A lengéscsillapító meglepően jól tartja a levegőt, még nem kellett utánafújni.
5000 kilométernél centíroztattam a kerekeket, sikerült kisebb nyolcasokat, ovált beleütni a felnibe.
A váltó nem vált olyan pontosan, közép tájékon kettőt fel, egyet le és fordítva kell váltani, hogy megtalálja a lánc a helyét. Talán az én hibám, lusta vagyok állítgatni.
A kormánycsapágy állítása 1000, 2000 kilométerenként kötelező művelet.
Az agyakat már szétszedtem, lezsíroztam, beállítottam, de nem kellett volna foglalkozni velük.
Hajtókarcsapágy nem lóg.
Volt három esésem, a kormány vége sérült és én. Ezt az akadályt is jól veszi!
Nem csúcs alkatrészekből összerakott bringa, de még az én felhasználási körülményeimet is jól elviseli. Kapott nálam annyit, amennyit egy átlag felhasználónál 15.000 kilométer alatt kapna.
Miért merem ezt állítani? Elolvastad a tesztemet?
- Szerző
- Fényképek
- A túrát bejárta
Kapcsolat a szerzővel: szabolcs.gyertekvelem@gmail.com
