Országos Kéktúra, Keszthely-Tapolca, negyedik szakasz második napja
Reggel gyorsan pakolok és indulok. Most is esik. A mai napon nem is veszem elő a telefonomat.
Vállus után jön egy erdei szakasz, majd azt elhagyva kertek, szőlők jönnek.
Alig érek ki Vállusból, mikor feltűnik, nem fáj a fejem! Így visszagondolva, valamilyen negatív kisugárzásra gondolok ami a Láz-tetőn ért.
Szép időben bőségesen akad itt fényképezésre alkalmas hely, de most minden párában van.
Romos és új présházak között vezet az utam egy szakasza. Esőt hozva érkezem meg Lesenceistvándra.
A kocsmában bélyegzem és most iszom egy meleg teát. Nagyon fukarul bántam most a felszerelésemmel. Van egy könnyű gázfőzőm, azt se hoztam el. Nehéz okosnak lenni!
Tapolcára is esőben érkezem.
Mostani OKT. túrám vége arról szól, legyen már vége a műútnak!
Ez a Lesenceistvánd-Tapolca szakasz megint nem tetszik. Végig aszfalt.
Nagyon monoton. Az út melletti patak és a gyorsan érkező, vizet felverő autók színesítik csak az egyhangúságot.
Némelyik autós egy centit sem tér el, még akkor sem, mikor szemből nem jön senki.
Egy, csak egy autós lassít le és várja meg a szemből jövő autó elhaladását, hogy ne spricceljen le!
(Mikor jön egy autó, nem maradok a műúton, lemegyek az út széli sárba, vagy fűbe.)
Így érkezem meg Tapolcára a vasútállomásra.
A műúton lévő pocsolyákban a sáros bakancsomat letakarítottam, mondhatni teljesen tiszta.
A nadrágszáram vizes, viszont a váróteremben fűtenek, nem fázom!
Táv: 37,5 kilométer
Szint: 747 méter
OKT. Keszthely-Tapolca negyedik szakasz általam teljesített nyomvonala
