2022. január 15., 2. nap
Ajka – (Kab-hegy) – Balatonszárszó = 84 km/742 szint, leérek a Balatonra
‘Hosszúhétvégi’ kalandozásom második napja: Bakonyból – Kab-hegyes mászókával – a Balatonra karika.
Ma is volt minden; kora tavasz érzete, a tél jelenléte (hó és jég), hideg szél, a nap melege, és végül, de nem utolsó sorban, a természet örök szépsége.
Ma, fél 11-kor, ahogy azt előre is elterveztem, Ajkáról indultam bringázni, szintén a MÁV segítségével. Megintcsak segítő kezekre találtam, így Városlődön a vonatra való fel- és Ajkán a lemászás, ismét zökkenőmentes volt.
Szóval elindultam, és Kab-heggyel, meg fotózással, némi pihivel együtt, a délután negyed 5-ös kompot Tihanyban, mindenképpen szerettem volna elérni – naplemente a Balcsi ‘közepéről’ címszóval. Sikerült is. De hogyan? 🙂
Gyönyörű napsütésben vágtam neki a hegynek, csillogó aszfalt, pici hó is nyomokban az út két szélén. Szépen, kényelmesen tekergőzöm felfelé, nagyon élvezem az erdő csendjét, és szépségét. Arcom úszik a napfényben, érzem a melegét.
Mászókázom felfelé a hegyre, hajtom a pedált, ahogy éppen bírom, s jön egy kereszteződés. Aham, ezt ismerem a ködös, novemberi bicózásomról (amikor kb. semmi nem láttam) tutti, hogy nem itt kell balra lefelé menni, hanem majd a következőnél. Szóval tovább előre, egyenesen. Ühüm. Egy darabig nem tűnt fel semmi, mert amúgy is emlékeztem egy olyan szakaszra, ami inkább lefelé vitt, mintsem fel. Mígnem kb. 3 km után, egy főút állt velem szemben.
Térkép megnéz, óhhh neee már, elcsesztem azt a bizonyos balost. Az Öcs felé vezető útra értem ki. Úgy látszik, novemberben, a ködben, jobban láttam és tájékozódtam. (Egyébként ez sem lett volna baj, simán tovább lehetett volna mennem Nagyvázsony felé, de nem akartam. Ragaszkodtam az eredeti tervemhez. 🙂 ) Órára pillanatok, hm, talán belefér, vagy nem. Mindegy, leszarom tabletta bevesz, és irány vissza. Max. nem érem el, csak az ucsó, negyed 6-os kompot.
Nagyjából sztem kb 40-45 percet veszítettem ezzel. No, de a lényeg, a lényeg, hogy mentem tovább, tovább, a Kab-hegy tetején álló, több, mint 9 méter Kinizsi Pál-kilátóhoz. Innen tiszta idő esetén csodás panoráma nyílik a Vázsonyi-medencére és a Balaton jellegzetes formája is feltűnik a távolban. A kilátó közvetlen környezete egyébként nagyon rendezett, padok várják az ideérkezőket. Itt fent gyorsban megettem két csúcscsokit (sportszelet), és aztán zúztam lefelé a Balcsira.
Innen pedig már, tényleg csakis a jól megérdemelt lejtmenetek jöttek egymás után (ezt tudtam, hisz nem először voltam a Balcsifelvidék ezen részén sem), némi icipici dombocskázással.
És akkor végülis, sikerült az eredeti terv, ami a naplementés kompozást illeti. Még így is, már fél négy előtt a félsziget (Tihany) kapujában voltam. Ez a Balcsi közepéről nézett naplemente, igazán feltette a koronát a mai napomra – csodás látvány volt. 🙂
Szántódról aztán, még egy picit kellett tekernem Balatonszárszóra. Ma, itt alszom egy nagyon jót. A kellemes fáradtság erre ismét garancia. 🙂 És holnap még egy kicsit folyt. köv.
