2022. január 16., 3. nap
Balatonszárszó – Balatonkenese = 45 km/121 szint
Ez az utolsó, harmadik nap: leghidegebb, legcsípősebb, legjegesebb (szerencsére csak a Balcsi, nem az aszfalt), legtöbbet napozgatós – muszáj volt süttetni a pofimat, az is jó melegen tartott 🙂 -, és valami iszonyat lassan, legkevesebbet tekergőzős. Nagyon hideg a reggel, még 10 órakor is csak -1 fok, de muszáj indulni. 🙂 Végülis negyed 11 után pattantam fel a bicajra. Lényegében szinte végig, leginkább a partközelben gurulgatva, elmélázva, kőre kiülve, elmerengve, és fotózgatva haladtam a végállomásom, Balatonkenese felé. A déli parton mindig hamarabb jegesedik a víz, mint az északin – ezért is gondoltam, hogy inkább ezen részen zárom a három napot. Be is jött, nagyon hangulatos a jeges, jégdarabokkal teli, partmentén befagyott Balcsi is. 🙂
A Kenesére való érkezésem szinte tökéletesnek mondható. Alig 15 percet kellett várnom a vonatra, és bp-i hazatekerésemmel együtt, negyed 6-ra már itthon is voltam. 🙂
Összeségében nagyon nagy élményt adott ez a három napos bringázás.
Abszolút más komfortzónát igényel, mint egy tavaszi, nyári, vagy éppen őszi tekerés, de majdhogynem teljes mértékben tudtam hozzá alkalmazkodni. Gondolkodás nélkül, bármikor újra elindulnék. 🙂
