2021. szeptember 17., 3. nap: Tüskevár – Siófok = 90 km/644 szint
Ami az időjárást illeti, a mai naptól azért picit ‘féltem’. Elég nekem, ha a bicajozás jól esik, nem kell hozzá mindenáron az eső is. Márpedig az előrejelzés nem sok jóval kecsegtetett, de muszáj volt A-ból (Tüskevár) B-be (Siófok) eljutni. Viszont szerencsére azt mondhatom, hogy végülis ahhoz képest, hogy teljesen ronggyá is ázhattunk volna, akár egész úton, teljesen jól megúsztuk.
Ébredés reggel 8-kor, nyilván szakad az eső, és a szél pedig szintén tiszta erőből teszi a dolgát. 9 óra, továbbra is totál szürkeség minden, a helyzet változatlan. Fél 10 előtt aztán, hirtelen, mintha elkezdett volna világosodni. Már a napot is láttuk kibújkálni. Na jó, nem igaziból, de már úgy tűnt (nyilván csak nekünk), hogy nagyon erőlködik. Kérdeztem Szabit:
– Esik még?
– Nem.
– Nagyon fúj?
– Persze.
– Honnan?
– Észak-nyugat.
– Mi? Komolyan? Hát az nekünk a legjobb!
– Jaaa, tényleg! Akkor gyerünk, indulás! 🙂
Közben azért annyit változtattunk a terven, hogy eredeti, Kab-hegy mászással kombinált út helyett, adhoc terveztem egy legrövidebbet-leggyorsabbat. Így lett belőle ez:
Tüskevár – Somlójenő – Somlóvásárhely – Devecser – Pusztamiske – Szőc – Halimba – Öcs – Pula – Nagyvázsony – Vöröstó – Barnag – Pécsely – Aszófő – Tihany – Szántód – Siófok.
Pusztamiske és Halimba között ugye oldalról kaptuk a szélúrfit, de olyan szinten, hogy mondom magamnak, gyerünk Krisztike húzzál a felezővonal felé, mert különben berepülsz mindjárt az árokba. Szinte folyamatosan kellett egy-egy ilyen balra igazodós manővert csinálni. Tiszta vidámparkos feelingem volt. Persze ilyenért egy fillért sem fizetnék. 🙂 Halimba után Öcs felé kanyarodva egy nagyon kellemes dombozás jön, amit ugyebár egy jól megérdemelt isteni gurulás követ egészen Puláig. És a táj is nagyon pöpec. Balra a Kab-hegy terül el, jobbra-szembe pedig a Balcsifelvidék vonulata, dimbjei-domjai. Pazar.
Nagyvázsonyban megnéztük a Szent Mihály pálos kolostor romjait. A vártól kb. 5-600 méterre, a temető melletti kék turistaúvonalon érhető el. Az erdő közepén álló gótikus épületmaravány, kényelmes, könnyű sétával is megközelíthető. Itt már ki mertem ejteni azt a mondatot a számon, hogy ‘de jó, nem gondoltam volna, hogy teljesen szárazak maradunk’.
Murphy terméseztesen működött, és innentől kezdve, már végig esőben, de hála az égnek, csak amolyan közepesen szemerkélőben tekertünk Siófokig. Most különösen jó érzés volt megérkezni a szálláshelyünkre. 🙂 Itt, Siófokon két éjszakát töltünk; holnapra egy Keleti-medencés kis kört terveztünk.
Negyedik nap: Siófokról keleti-medence kör
