2021. szeptember 16., 2. nap: Somló – Borgáta – Tüskevár = 88 km/662 szint
Csudaklassz nap volt a mai is! Somló-hegy bevételével kezdtünk: kápolnák, szőlősorok, kilátó, vár, felfelé combozás, kúszás, aztán tolás, hú, de baromi meleg van, ilyenkor miért nem fúj legalább a szellőcske, én innen nem tudok bicajjal tovább menni.
Csak gyalog, nem csak te, senki és mindenki, oké, tegyük szerelmessé a bringákat, dupla lakat rájuk, sárga jelzésen turistáskodás két lábon kb. 4 km-t (Szt. Margit kápolna – Vár odavissza), bazaltokon lépkedés, sisakot miért hagytuk a fejünkön?! Mert az hozzánk tartozik, nem baj leveszem, végre fúj a szél! Mi van? Egy óra múlva is örülsz majd ennek?
Ez a vár… Huuuu, de nagyon jól néz ki! Ez mindent megért. Fügefa! Mi? Zaba időőő van! Jó, szedjél nekem is, addig én fotózom. Hééé, én itt lefelé bukfencezem bringával együtt, 50 m -12%, nem fog a fék, de jó az, csak túl gyors vagy, most miért megint felfelé, hát ilyen ez. Lent vagyunk teljesen! És ekkor, még csak kb. 18 km-nél jártunk. Fél egy van. És? Reggel 9-kor indultunk. Mennyi lesz a vége? Hát kb. 85. Biztos? Nem. Nyilván több. Jó, akkor menjünk. 😀
Reggel, fél 9 után indultunk el, és Somlóvásáhely felől közelítettük meg a hegyet. Először, a Somló délnyugati oldalán magasodó Szent Ilona-kápolnához (másik nevén Szent Kereszt-templom) tekertünk fel. A teraszos jellegű kiszögellésen álló templom előtt, szép, rendezett teret találunk, ahonnan gyönyörű panoráma tárul elénk. A lábaink alatt heverő, lépcsőzetes szőlőültetvények, páratlan érzést és hangulatot adnak. Egyébként, tiszta időben, innen jól látszódnak a horizonton, a Balaton-felvidék tanúhegyei is.
Aztán továbbkacskaringóztunk a hegy oldalában kanyargó aszfaltos úton, s így értük el a Szent Margit-kápolnát. Itt úgy döntöttünk, hogy a várat, gyalog, két lábon közelíjtük meg 🙂 Bazaltos ösvényen lépkedtünk felfelé, majd egy kis tisztáson átvágva már meg is pillantottuk a Szent István-kilátót.
Különlegességét az is megadja, hogy a 12 méter magas kilátó építéséhez, a hegy bazaltkövetőeit használták.
Fentről teljes körpanoráma tárul elénk; a balatoni tanúhegyek mellett, a szomszédos Ság hegy, a Bakony vonulatai és annak legmagasabb kiemelkedése, a Kőris-hegy is látható.
A Somló lábánál elterülő települések, Doba és Somlószőlős házait is pásztázhatjuk, és rálátunk a várromra is. Legnagyobb szomorúságunkra azomban, a kilátó hétköznap zárva-, csak péntektől vasárnapig van nyitva. A torony előtt padok és tűzrakóhelyek is várják a turistákat.
Egy újabb szép, virágos rét után, ismét belevetjük magunkat az erdőbe. Innen már nagyon közel van, a hegy egy magányos szirtjén álló várrom. A romokat és a hatalmas falmaradványokat, teljesen szabadon körbejárhatjuk. Itt létünk alatt, a vár teljes rekonstrukciója is épp folyamatban van. A páratlan kilátást innen is ragyogóan élvezhetjük. Különleges hangulatot ébreszt az emberben, és amolyan visszatérős érzést ad. Szerintem nem utoljára voltam én itt és elmondhaton, hogy egyik kedvenc várammá lett. 🙂
A várból nagyjából ugyanazon az útvonalon mentünk vissza a bringákhoz, mint amelyen feljöttünk. A cangák ott vártak minket érintetlenül. Mint, ahogy azt az elején említettem, mire leértünk a hegyről – Dobára -, már fél 1 volt. Lényegében két másodperc alatt eldöntöttük, hogy tekerünk tovább, megcsináljuk a kis tervezett körünket.
Csendes kis telepelüsek jöttek egymás után. A mellékutakon autóforgalom nulla, a sávunkban maradva, de kényelmesen, egymás mellett gurulva beszélgetünk, sztorizgatunk. Emellett azért, igazán magasröptű párbeszédekre is képesek voltunk. 🙂 Zalaszegvár után kolompolást hallottunk, az út mellett lévő erdős rész felől jött a hang.
Gondoltuk, megnézzük a barikat. Begurultunk a földúton és mint utóbb kiderült – utánanéztem – az ottani Szent János hegy alján lévő pincékhez jutottunk. Gazdákat nem, de a bárányokat láttuk. 🙂 Szőlőket sem, viszont mást igen; Szabi kérdezi tőlem:
– Kérsz almát?
– Persze, imádom. De honnan bűvészketted elő?
– A földről. Hát, ha egyszer pont odaesett.
– Finom?
– Aha, jó, savanyú, de nekem nem ízlik.
– Akkor most jó, vagy nem?
– Jó, de inkább nem eszem meg.
– Akkor majd én, csak kár, hogy alma és nem citrom.
Tele volt almafával az egész ‘placc’. 🙂
Amúgy, a falusi presszókat, kocsmákat, soha ne hagyjátok ki. Szó nélkül adnak csapvizet, szódát a kulacsba. Ez ma, nekünk életmentő volt. (Rettenetesen meleg, és magas páratartalommal bíró idő volt, sok napsütéssel.) Fura, hogy ezen a környékén nulla ‘kékkút’, sehol, semmi csap, meg ilyesmi.
A pontos útvonalunk pedig, végülis ez volt; nagyon vicces településnevek sokaságával:
Tüskevár – Somlójenő – Somlóvásárhely – a hegy – Doba – Somlószőlős – Kisszőlős – Iszkáz – Kiscsősz – Kispirit – Nagypirit – Boba – Egyházashetye – Borgáta – Kissomlyó – Jánosháza – Nemeskeresztúr – Zalaszegvár – Veszprémgalsa – Apácatorna – Tüskevár.
Ja, és Borgátán egy (vagyis kettő – alapadagnyi az adott étteremben) isteni sült kacsacombocska is befigyelt a hasunkba. 🙂
