2022. június 03., 2. nap: Léva – Szécsény = 103 km/725 szint
A lévai várat nem ér kihagyni, ha errefelé jár az ember, így még indulás előtt, reggel egy páran begurultunk oda. Hát itt aztán, mintha hirtelen egy Hitchcock film közepébe cseppentünk volna. Töménytelen mennyiségű varjú keringett, körözött a fejünk felett, a károgásuktól pedig egymás szavát is alig hallottuk. 
A 13. század végéről származó látványosság, az eredeti Léva várának várromja. Sziklás vulkanikus nyúlványra építették a Garam folyó mocsárvidéke fölé, hogy védje a közép-szlovákiai bányavárosok felé vezető útvonalat. Legnagyobb stratégiai jelentőségét a török háborúk idején érte el, majd később, a kuruc háboruk idején is védőpontként szolgált. 1709-től, amikor bástyái jelentősen megsérültek, fokozatosan elvesztette katonai erődítmény jellegét. A vár területe jelenleg a Barsi Múzeum otthona, amely a széles környék régészeti, történelmi, néprajzi, honismereti és természettudományi gyűjteményeit halmozza fel.
Léváról Deménd felé vettük az irányt, és egy számomra iszonyatosan tetszetős, hullámokban gazdag úton tekertünk egészen Százdig. Ott vettünk egy balra kanyart, és az Ipoly mentén kerekeztünk tovább. Jöttek szépen sorban a kis ‘Ipoly’ települések (Ipolyság-Ipolyhídvég-Ipolybalog-Ipolykeszi) – abszolút minimális autóforgalom mellett -, meg a kocsmák is. Hát igen, nagyon meleg volt, forróság és pára együtt. Jócskán barnított minket a nap, így a szomjunkat is sűrűbben kellett oltani. A kulacsok újratöltése mellett, egy-egy hideg kis fröccs, vagy söröcske mindannyiunknak belefért.
A nap látványossága számomra,
a Nagycsalomja nevezetű falvacska Pusztatemploma volt. Alapvetően nagyon kedvelem a templomromokat, hacsak látok egyet is a térképen, igyekszem előbb-utóbb felkeresni. Ezt is már előre kinéztem magamnak – najó, a többieknek is, csak ők nem tudtak róla. 
-, és nem csalódtam. A templom eredetileg román és gótikus stílusban épült, azonban a későbbi építészeti korok is nyomot hagytak a templom kinézetén. Ez a kis impozáns épület, különleges és olyan igazán nyugodt, misztikus hangulatot áraszt magából. Itt is jócskán elidőztünk.
Nagycsalomja után Kóvár, Tótgyarmat majd Erdőmeg következett, s itt útközben egy gyönyörű mákvirág- és pipacsmező mellett is elsuhantunk. Vagyis nyilván azért meg kellett állni egy-két fotó erejéig. 🙂 Aztán Zsély és Ipolykér között, egy nekem megintcsak amolyan kedvenc útvonal vezetett – erdőn át, szépen, lankásan, folyamatosan emelkedve, hogy aztán a megérdemelt lefelé menetet is abszolút megkapjuk, és élvezzük. 🙂
Ezután, lényegében egészen a határig, kb. 7-8 km-en keresztül, valami iszonyatos szín- és illatorgiában volt részünk, ‘folyamat hallgatva a zümmögések halk moraját. A lila mézontófű mezők egymás hegyén-hátán, jobbra-balra, fent a domboldakon, lent a…lent a…szóval mindenütt is.
Hát így érkeztünk meg Szécsénybe. És ismét szuper a szállásunk is, csak itt másnap reggel – hajnalban -, az eső zajára ébredünk. 
De ez már a következő nap története. 🙂
