Ez már tényleg az Isztria, Medveja – Rabac
2008. augusztus 12. kedd, második túranap
Táv: 40 km
Szint: 590 méter
A tenger és a gyerekek hangjára ébredünk. A gyerekek behúzták a hálót, alig van zsákmány, ebből nem lesz sülthal. Mi a tarisznyából reggelizünk és útnak indulunk.
Kísérletet teszünk a főút elhagyására. A térkép szerint van egy párhuzamos út, jó lenne megtalálni. Balra egy műút, kompkikötőhöz visz, erről kellene jobbra letérni. A kikötőből Cres szigetre jár a komp.
Az útnak vége, leértünk a kikötőhöz, de jelzőtáblát nem láttunk! Mit rontottunk el?
Lefelé gurulva egy hosszú autósort előztünk meg, lehetett egy kilométer hosszú is, a kompra vártak.
Mivel az útnak vége, kénytelenek vagyunk megfordulni, és kínlódva feljutni arra a pontra ahonnan elkezdtük ezt a gurulást. A térképen jelölt, főúttal párhuzamos út egy nagyon vacak, köves, sáros földút. Kihagyjuk.
Ritkán, de találkozunk bringásokkal
Vozilici-ben az út mellett van egy bolt, ott bevásárolunk, eszünk, iszunk, szusszanunk és Rabac-ot nézzük ki a következő célpontnak. Rabacot sok ismerős emlegette, hogy milyen szuper hely. Épp ezért az elvárásunk is magas.
Horvátországban és itt az Isztrián is sok fügefa van, némelyiken érik a termés. Ami nincs elkerítve, elérhető közelségben van, azoknak a gyümölcse számunkra célpont. Remek gyümölcs! Sokszor csillapítjuk fügével az éhségünket!
Megpillantjuk az első táblákat amik Rabac felé mutatják az irányt, Labinnál járunk. Sok szépséget nem fedezünk fel a településben.
Labin után hamarosan megpillantjuk a nagy vízet is, és a csodálatos rabaci öblöt. Kanyargós szerpentinen szinte zuhanunk lefelé, az autók is csak akkor tudnak megelőzni mikor félreállunk gyönyörködni a látnivalóban és fényképezünk.
