Kamenjak-fok -Pula-Valalta
2008. augusztus 14. csütörtök negyedik túranap
Táv: 65 km, szint: 320 méter
Gyorsan telnek a napok az Isztrián. A napi távok nem nagyok, kényelmes a tempó, sokat nézelődünk, sok az élmény. A mai napra abban egyeztünk meg, a lehető legközelebbi utat keressük a tenger mellett, olyan, amilyen.
Reggeli után irány Pula.
Hogy az étrendünk változatos legyen, így megesszük a tegnapi maradékot és tartós tejjel öblítjük le! Pula felé az út már ismerős, most nem kerülünk, hamar elérjük.
Pulában városnézés, elmélkedés a több száz, ezer évvel ezelőtti időkről. Körbejárjuk a kolosszeumot. Lenyűgöző! Szerintünk precízebben dolgoztak az akkori mesterek, mint a mostaniak.
Ma még vannak egyáltalán mesterek? Sok hazai építkezést, útépítést nézve kétlem. (Érdekes, ezt 2008.-ban beszéltük, most mikor egy új honlapra teszem át az írást 2022. van, és rosszabb a helyzet.)
Pulától elbúcsúzunk, tekerünk tovább. Nagyon meleg van! Időnként fák hajlanak az út fölé és némi árnyékot adva. Sokat nem jelent, de érezni az enyhe árnyat amit adnak. Fazana után egyenesen tovább tekerünk Peroj irányába, az autók többsége Vodnjan felé megy. A térképünk szerint közelebb is van út a tenger közelében, ezért a főútról most is letérünk.
Pár autó megelőz, majd néhányat ismét látunk, amint jönnek vissza. Az oka, elfogy a műút, murvás útra vált! Most is jön egy autó! Megáll, nézi a térképet, forgatja, majd visszafordul. Mi nem szeretünk visszafordulni, az út pedig járható. Nem a legkellemesebb murvázott úton kerékpározni, főleg csomagokkal, számunkra viszont arra van az előre.
Akik kevésbé sajnálják az autójukat csak azok járnak erre. Az út egy erdős, bokros részen vezet át.
Itt-ott kisebb beugró, ott autók állnak, innen a tengerpartra ösvények vezetnek. A bokrok ritkulnak balról, feltűnik a tenger is. Egy nagy strand van itt, a semmi közepén és velünk szemben az út folytatásában kerítés, kapu, egy figyelmeztető táblával.
Military akármicsoda.
Jobbra felfelé, a kerítés mellett széles nyiladék. Terepjárókkal járhatnak arra, a nyomok arra utalnak. Akkor mi is elmegyünk! Köveket, kivágott fák csonkjait kerülgetjük, az út minősége leszállásra kényszerít.
Gyalogolva megyünk tovább, izzadva, lihegve toljuk a kerékpárokat. Fél, 3/4 órás tolás után 90 fokban balra kanyarodik az út. Még mindig a kerítés mellett haladunk.
Lassan elérjük a csúcsot, az út is jobb lesz, felülhetünk. Gurulva kellemesebb. A tengertől folyamatosan távolodva egyre melegebb van. Még mindig a kerítés mellett gurulunk mikor a távolból lehet látni, hogy megváltozik az út színe. Balról egy nagy kapu amin teherautók is ki-be járhatnak. Most zárva, nincs senki.
Itt végre aszfaltozott útra érünk. Előző cammogásunkhoz képest most robogunk! Azt nem tudjuk hol vagyunk, de csak lesz egy település ahol tájékozódhatunk!
Az út frissen készülhetett el, nagyon jó minőségű, rendkívül sima, ráadásul folyamatosan lejt. A levegő is frissebb, közel a tenger!
Egy üdülőfaluhoz, és egy nagy kempinghez érünk, ezek sem szerepelnek a térképünkön.
Találunk egy nagy táblát amin a környező települések szerepelnek. Párat beazonosítunk, betájoljuk magunkat és irány Rovinj. A tengertől ismét távolodnunk kell! Nagyon meleg van. Még 2-2,5 liter vizünk van fejenként.
Az enyhe lejtőkön gurulva sem érezzük a levegő hűsítő hatását. Remeg az út felett a levegő.
Ahogy iszunk a vízből úgy válik izzadtsággá, amit a nap gyorsan el is párologtat. Az út mellett egy-két fácska ad némi árnyékot.
Enyhülést csak akkor kezdünk érezni mikor ismét a tenger közelébe érünk. Rovinjon lassan tekerünk át.
A kikötőnél ácsorgunk egy picit, faljuk szemünkkel a látnivalókat. Természetesen a csinos hölgyeket is szemügyre vesszük, ez a program része.
A tenger, a napfény, a vidámság csinos lányok nélkül elképzelhetetlen.
Rovinjon áttekerünk, elérjük Valaltat. Van itt egy nudista kemping, még jó is lenne, de az árát picit sokaljuk, ráadásul tőlünk szinte mindenki idősebb. A Limski öböl itt van előttünk, csak találunk valami jó helyet! És találunk. A megközelítése nem egyszerű, de szenzációs helyen sikerül éjszakázni.
